Hammazószeredai széljárás

Bacchus. Az égen s földön. Ma éppen fasírtot és csirkecombot akartam a kocorral nyesve falatozni, mikor reám dudált a fennvaló, hogy böjt van, te utolsó emberizink. Fene a beledet. Úgy megijedtem, hogy menten le kellett nyomjak egy futuckó szilvát a torkomon. Majd még egyet, hogy az első ne érezze egyedül magát odale. Erre fel ahelyett, hogy békességben megszeretgették volna egymást az alföldön - a gyomorszáj környékin - elkezdtek veszekedni, hangászni, hegyi áerre vágytak. Az első lehetett a nőnemű, mert felült a hangszálaimra, eppe olyan fájintosan, mint öreganyám a seprüjire szokott volt, a második csinált bánatában, na nem egy gyereket, hanem két fekvőtámaszt, aztán kiiszkolt a szájamból.

Eméssze meg a dühü a bolondját. De én egyszer nem.


Ennek utána béinvitáltam két pocegeret a konyhába, és békességben elrágcsálunk némi füstölt sajtot házikenyérrel, elcincogtunk azon, hogy mi a görcs is a szerelem. Szerettem volna tudni, egyiköjüknek hogy ityeg a fityeg, s mozdul-e még a pecek a másnak, de rögvest fordítottak a lapon.

Nem-e kivallattak volna, hogy valentájnkor kaptam-e szívecskét, rózsát. De felvilágosítottam őket, hogy azt nem, de mustárt kaptam. Hát azt minek, kérdék nagy jámborsággal. Azért, hogy a tavalyi lófact legyen mivel megegyem. Ezután jó vendéglátóként egyenesen a szemük világába nézve mondtam nekik,  hogy immár menjenek a szentjükbe, mert hívom Kancsi Marist - a vén anyamacskát - s az úgy elrendezi a dolguk, hogy azt se mondják: nyikk.


Nálunkfelé csudás szokás az, ha kínálnak valamivel, akkor ódzkodni kell, nemgetni, akkor is, ha guvad ki a szemed a pánkóért, csörögjéért pl. Én úgy állok a dolgokhoz, hogy már rögvest kínálgatás előtt szégyentelenül megtömöm a pofám, s a kabátzsebem, de mikor én kínálok, s huzakodnak, hogy nem kell, rávágom azonnal: akkor egyetek halat. Hát elmentem a boltba halért, hogy legyen itthon, ha már böjti szelek fújnak.


Vettem három darab cinai alaszkait, mert mi négytagú család lennénk, hát jusson mindegyiknek egy-egy. Azt még nem tudom, eszik-e vagy isszák, de jövő hammazószeredáig kitalálom.

Addig meg, hogy kárba ne vesszen a mai nap, s a drága disznókőttség, odateszem rotyogni a töltött káposztát a mázas korondiba.