Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Gólyameséken túl
Pera76 2015. november 8. 15:50
Miért léteznek még tabutémák? Mi is a tabu kérdésköre? Többségében halványan sejtjük, néhányan esetleg biztosra tudjuk, hogy valami, ami tilos, amit nem hozhatunk szóba - az egy adott közösségben meglévő társadalmi, vallási elvárások, a neveltetés, az erkölcsi normák miatt, esetleg másegyebekért. Vannak dolgok, amikről nem beszélünk, néha félremagyarázunk, vagy futólagosan érintünk olyan témákat, mik ugyan fontossági sorrendben messzemenőleg legelöl lehetnének ahhoz, hogy ép értékítéletű, testi-lelki-szellemi harmóniában élő felnőtteket neveljünk a gyerekeinkből. Mindenkinek joga van a tisztánlátáshoz, és nagyon fontos az, hogy egy gyerek a korához képest megértsen dolgokat - de ehhez szükséges a teljes értékű, valós, normális információk átadása részünkről.(Nem a kamuzás.) Ezt mi, felnőttek tudjuk megtenni, elsősorban a szülők, majd a pedagógusok, de mindenkitől kap információt egy kisember, akarva-akaratlan. Olykor a nem megfelelőt is. (Sajnos.)
Egy gyereket már a születése percében nevelhetünk, sőt, már az anyaméhben, hiszen a fogantatás pillanatától kezdve egy élő kis lélekről beszélhetünk, aki ahogy fejlődik, ahogyan növekszik: tapasztal, figyel, érzékel és kommunikál a maga pici módján. Bizony-bizony: kifejezi nemtetszését, vagy mosolyog, ha jól érzi magát... és ez korántsem minden. Születése után pedig folyamatosan még több információt gyűjt a világról, és ezt elsősorban az édesanyjától kaphatja meg, hiszen ő táplálja, dudujgatja; ha sír: vigasztalja, öleli, szereti, egyszóval:testi-lelki kontaktusban él normális esetben a gyerek és az anya. Ahogy meg nő, egyre több dolog érdekli, kezdi felfedezni a világot, tapasztalatokat gyűjt és értelemszerűen ahhoz, hogy többet tanulhasson: kérdez. (Jó esetben.) És itt van a kutya elásva: mert ha kérdez a kicsi és arra olyan válaszokat kap, amik őszinték, igazak - a szülők a gyerek korához mérten és legjobb tudásuk szerint nevelik, tanítják, felvilágosítják: majdnem minden esetben képes lesz helytállni bizonyos szituációkban, nyitottabb, emberibb, igazabb felnőtté válhat.(Pozitív láncreakció.)
Október 29-én a szentegyházi városi könyvtárban a lassan öt éves jubilálást elérő, Finta Erika könyvtárosnő által létrehozott, az Egyszerűen nő címen ismert előadások, foglalatosságok meghívott referense volt Mihály Tünde pszichológusnő és pozitív pszichoterapeuta. A fiatal, és ahogy tapasztaltam, mély szakmai tudással rendelkező pszichológusnő egy olyan témáról véleményezett, tartott előadást, amely minden embert érinthet, férfiakat, nőket egyaránt és a gyerekeket is. A téma: Szexuális nevelés az óvodától a középiskoláig. És amelyről elég keveset beszélünk, mindenesetre a lényegesnél kevesebbet. (Pedig fennmaradásunk alapvető funkciója is ehhez kapcsolandó, a higiéniára nevelés, az egészségmegőrzéssel együtt, a reális értékképek majdani kialakulásának megalapozása, és örömforrás része is. Bizony, bizony.) Kezdve azon, hogy a kisgyerek azon kérdésére, hogy születik a gyerek, általában startból rávágjuk: a gólya hozza csőrében, és beejti a kéményen. Persze ez vicces dolognak tűnhet, de ha alaposan belegondolunk, az utóhatásai egy-egy ilyen kijelentésnek nem azok lesznek, mik rendes eredményekhez vezethetik a gyerek értelmi fejlődését. (Természetesen az sem megoldás, hogy hűbelebalázs módjára szembesítjük olyansmivel, ami még nem tartozik egy gyerekre.) Vagy általunk kényesnek titulált más témakörökre is sete-suta válaszokat adunk a gyerekeknek - mert magunk se tudjuk, mit is mondhatunk, hogy helyes legyen és jó - s nagy valószínűséggel anno minket sem világosítottak fel a testünkkel, természetes testi változásainkkal kapcsolatosan - vagy elnapoljuk a válaszadást, elkendőzzük. De attól a gyerekben a kérdőjel megmarad, a kíváncsiság is, hiszen azért született, hogy felfedezze a világot, éljen, egészséges felnőtté válhasson - és ha nem kap számára megfelelő feleletet, reakciót: máshol szerzi be az ismereteket (internet, okostelefonok világában sajnos birtokába juthat sokszor téves információ, ami általában nem válik hasznára vagy a kamaszkorban levők egymástól, „nem jóérzésű felnőttektől” szereznek néha téves adatokat), tehát fontos, nagyon lényeges, hogy mi - esetlegesen meglévő gátlásainkat leküzdve és magunk is változva adhassunk át nekik helyes tudást, értelmes feleleteket. Hogy hitelesek lehessünk mi is felnőttekül, bízhassanak bennünk a gyerekek, hogy a lányok, fiúk megértsék egymás különbözőségeit, hasonlóságaikat, a testi jellegzetességek folyamatos változásaival legyenek képben, lelkileg lehessen minden ember erős, értékes, érezzük jól magunk a bőrünkben akár gyerekként, akár felnőttként, nőként, férfiként.
Tehát a gyerek kérdez, és a feleletekből is tanul. Cselekszik dolgokat öntudatlanul akár, mikre oda kell figyelni, az általunk leghelyesebbnek vélt iránymutatást adni át, de erre mi, felnőttek is csak úgy vagyunk képesek, ha a jó utat mi is tudjuk. És a berögződött, elavult szokásokat, eszméket, amik már nem állják meg a helyüket – és talán régebb sem voltak megfelelőek – próbáljuk meg magunkban kicserélni, valamelyest átprogramozni magunkat, mert ahhoz, hogy változtatni tudjunk, előbb nekünk fontos alakulni. Biztos szerencsés az a gyerek-szülő kapcsolat, ahol már őszintén, egyenesen, nyitottan képesek kommunikálni, viselkedni, élni, ám az sem baj, ha nem megy minden a legtökéletesebben, hibázunk jajdesokszor, de általában lehet segíteni a problémákon, a tévedések felülírhatóak, legtöbbször regenerálhatóak. Viszont előbb kell ehhez egy hatalmas adag felismerés, a változásokra való hajlam, a nyitottság, befogadása az új információknak, elemzés, letisztázás és szeretettel, türelemmel, ésszel való tanítás. Ami ha nem megy nekünk, bármennyire is szeretnénk, szakpedagógus bevonásával is történhet akár.
(Újságcikkem)
Pera762015. november 11. 19:40
@skary: Hájigen. Én se, kedves se cigizik, az a fránya kölök meg nekilátott. De hol itt a példa? :))
Amúgy igazad van, persze...
@Steel: Elég komplex téma volt feldobva ott, amin részt vettem, sajna se ide, se az újságba úgy nem írhattam ki mindent, ahogy elhangzott, s ahogy gondolom. :) Viszont minden szülőnek - apának, anyának, pedagógusnak, nagyszülőknek és másoknak érdemes lenne ezt végighallgatni, rágni...
Igen, őszintén kell élni, hitelesen, és azt átadni...
@csillogo-tesiM: Igen, biztos sok minden közrejátszik még... Dehát. Nem lehetünk tökéletesek, viszont alakulhatunk...
Köszönlek titeket!
csillogo2015. november 8. 20:37
"Biztos szerencsés az a gyerek-szülő kapcsolat, ahol már őszintén, egyenesen, nyitottan képesek kommunikálni, viselkedni, élni, ám az sem baj, ha nem megy minden a legtökéletesebben, hibázunk...
jajdesokszor, ;)
de általában lehet segíteni a problémákon, a tévedések felülírhatóak, legtöbbször regenerálhatóak. Igen Erikám!:)
Tetszett cikked - a példát mindenképp a szülőtől kell lássa,
amúgy mindenki hoz valamit a génjeiben és az öröklött dolgok megmutatják minőségüket, lehet a nevelés csak 1 % - ki tudja.
MMM
Steel2015. november 8. 19:53
Igen, Skary jól írta...igazán abból tanulnak amit megtapasztalnak, látnak..példaként. Persze a kérdéses kérdést tekintve nyilván nem tart nekik bemutatót a szülő, és ésszerűen, őszintén próbál választ adni. A cikk meg remek. Gratula!
skary2015. november 8. 16:45
a gyerek a példából tanúl legfőképp...nem a magyarázatokból..a példák és a gesztusok fontosabbak :)