Gólyameséken túl

Pera76•  2015. november 8. 15:50

  Miért léteznek még tabutémák? Mi is a tabu kérdésköre? Többségében halványan sejtjük, néhányan esetleg biztosra tudjuk, hogy valami, ami tilos, amit nem hozhatunk szóba - az egy adott közösségben meglévő társadalmi, vallási elvárások, a neveltetés, az erkölcsi normák miatt, esetleg másegyebekért. Vannak dolgok, amikről nem beszélünk, néha félremagyarázunk, vagy futólagosan érintünk olyan témákat, mik ugyan fontossági sorrendben messzemenőleg legelöl lehetnének ahhoz, hogy ép értékítéletű, testi-lelki-szellemi harmóniában élő felnőtteket neveljünk a gyerekeinkből. Mindenkinek joga van a tisztánlátáshoz, és nagyon fontos az, hogy egy gyerek a korához képest megértsen dolgokat - de ehhez szükséges a teljes értékű, valós, normális információk átadása részünkről.(Nem a kamuzás.) Ezt mi, felnőttek tudjuk megtenni, elsősorban a szülők, majd a pedagógusok, de mindenkitől kap információt egy kisember, akarva-akaratlan. Olykor a nem megfelelőt is. (Sajnos.)

  Egy gyereket már a születése percében nevelhetünk, sőt, már az anyaméhben, hiszen a fogantatás pillanatától kezdve egy élő kis lélekről beszélhetünk, aki ahogy fejlődik, ahogyan növekszik: tapasztal, figyel, érzékel és kommunikál a maga pici módján. Bizony-bizony: kifejezi nemtetszését, vagy mosolyog, ha jól érzi magát... és ez korántsem minden. Születése után pedig folyamatosan még több információt gyűjt a világról, és ezt elsősorban az édesanyjától kaphatja meg, hiszen ő táplálja, dudujgatja; ha sír: vigasztalja, öleli, szereti, egyszóval:testi-lelki kontaktusban él normális esetben a gyerek és az anya. Ahogy meg nő, egyre több dolog érdekli, kezdi felfedezni a világot, tapasztalatokat gyűjt és értelemszerűen ahhoz, hogy többet tanulhasson: kérdez. (Jó esetben.) És itt van a kutya elásva: mert ha kérdez a kicsi és arra olyan válaszokat kap, amik őszinték, igazak - a szülők a gyerek korához mérten és legjobb tudásuk szerint nevelik, tanítják, felvilágosítják: majdnem minden esetben képes lesz helytállni bizonyos szituációkban, nyitottabb, emberibb, igazabb felnőtté válhat.(Pozitív láncreakció.)

  Október 29-én a szentegyházi városi könyvtárban a lassan öt éves jubilálást elérő, Finta Erika könyvtárosnő által létrehozott, az Egyszerűen nő címen ismert előadások, foglalatosságok meghívott referense volt Mihály Tünde pszichológusnő és pozitív pszichoterapeuta. A fiatal, és ahogy tapasztaltam, mély szakmai tudással rendelkező pszichológusnő egy olyan témáról véleményezett, tartott előadást, amely minden embert érinthet, férfiakat, nőket egyaránt és a gyerekeket is. A téma: Szexuális nevelés az óvodától a középiskoláig. És amelyről elég keveset beszélünk, mindenesetre a lényegesnél kevesebbet. (Pedig fennmaradásunk alapvető funkciója is ehhez kapcsolandó, a higiéniára nevelés, az egészségmegőrzéssel együtt, a reális értékképek majdani kialakulásának megalapozása, és örömforrás része is. Bizony, bizony.) Kezdve azon, hogy a kisgyerek azon kérdésére, hogy születik a gyerek, általában startból rávágjuk: a gólya hozza csőrében, és beejti a kéményen. Persze ez vicces dolognak tűnhet, de ha alaposan belegondolunk, az utóhatásai egy-egy ilyen kijelentésnek nem azok lesznek, mik rendes eredményekhez vezethetik a gyerek értelmi fejlődését. (Természetesen az sem megoldás, hogy hűbelebalázs módjára szembesítjük olyansmivel, ami még nem tartozik egy gyerekre.) Vagy általunk kényesnek titulált más témakörökre is sete-suta válaszokat adunk a gyerekeknek - mert magunk se tudjuk, mit is mondhatunk, hogy helyes legyen és jó - s nagy valószínűséggel anno minket sem világosítottak fel a testünkkel, természetes testi változásainkkal kapcsolatosan - vagy elnapoljuk a válaszadást, elkendőzzük. De attól a gyerekben a kérdőjel megmarad, a kíváncsiság is, hiszen azért született, hogy felfedezze a világot, éljen, egészséges felnőtté válhasson - és ha nem kap számára megfelelő feleletet, reakciót: máshol szerzi be az ismereteket (internet, okostelefonok világában sajnos birtokába juthat sokszor téves információ, ami általában nem válik hasznára vagy a kamaszkorban levők egymástól, „nem jóérzésű felnőttektől”  szereznek néha téves adatokat), tehát fontos, nagyon lényeges, hogy mi - esetlegesen meglévő gátlásainkat leküzdve és magunk is változva adhassunk át nekik helyes tudást, értelmes feleleteket. Hogy hitelesek lehessünk mi is felnőttekül, bízhassanak bennünk a gyerekek, hogy a lányok, fiúk megértsék egymás különbözőségeit, hasonlóságaikat, a testi jellegzetességek folyamatos változásaival legyenek képben, lelkileg lehessen minden ember erős, értékes, érezzük jól magunk a bőrünkben akár gyerekként, akár felnőttként, nőként, férfiként.
  Tehát a gyerek kérdez, és a feleletekből is tanul. Cselekszik dolgokat öntudatlanul akár, mikre oda kell figyelni, az általunk leghelyesebbnek vélt iránymutatást adni át, de erre mi, felnőttek is csak úgy vagyunk képesek, ha a jó utat mi is tudjuk. És a berögződött, elavult szokásokat, eszméket, amik már nem állják meg a helyüket – és talán régebb sem voltak megfelelőek – próbáljuk meg magunkban kicserélni, valamelyest átprogramozni magunkat, mert ahhoz, hogy változtatni tudjunk, előbb nekünk fontos alakulni. Biztos szerencsés az a gyerek-szülő kapcsolat, ahol már őszintén, egyenesen, nyitottan képesek kommunikálni, viselkedni, élni, ám az sem baj, ha nem megy minden a legtökéletesebben, hibázunk jajdesokszor, de általában lehet segíteni a problémákon, a tévedések felülírhatóak, legtöbbször regenerálhatóak. Viszont előbb kell ehhez egy hatalmas adag felismerés, a változásokra való hajlam, a nyitottság, befogadása az új információknak, elemzés, letisztázás és szeretettel, türelemmel, ésszel való tanítás. Ami ha nem megy nekünk, bármennyire is szeretnénk, szakpedagógus bevonásával is történhet akár.

(Újságcikkem)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762015. november 11. 19:40

@skary: Hájigen. Én se, kedves se cigizik, az a fránya kölök meg nekilátott. De hol itt a példa? :))
Amúgy igazad van, persze...
@Steel: Elég komplex téma volt feldobva ott, amin részt vettem, sajna se ide, se az újságba úgy nem írhattam ki mindent, ahogy elhangzott, s ahogy gondolom. :) Viszont minden szülőnek - apának, anyának, pedagógusnak, nagyszülőknek és másoknak érdemes lenne ezt végighallgatni, rágni...
Igen, őszintén kell élni, hitelesen, és azt átadni...
@csillogo-tesiM: Igen, biztos sok minden közrejátszik még... Dehát. Nem lehetünk tökéletesek, viszont alakulhatunk...
Köszönlek titeket!

csillogo2015. november 8. 20:37

"Biztos szerencsés az a gyerek-szülő kapcsolat, ahol már őszintén, egyenesen, nyitottan képesek kommunikálni, viselkedni, élni, ám az sem baj, ha nem megy minden a legtökéletesebben, hibázunk...

jajdesokszor, ;)

de általában lehet segíteni a problémákon, a tévedések felülírhatóak, legtöbbször regenerálhatóak. Igen Erikám!:)

Tetszett cikked - a példát mindenképp a szülőtől kell lássa,
amúgy mindenki hoz valamit a génjeiben és az öröklött dolgok megmutatják minőségüket, lehet a nevelés csak 1 % - ki tudja.
MMM

Steel2015. november 8. 19:53

Igen, Skary jól írta...igazán abból tanulnak amit megtapasztalnak, látnak..példaként. Persze a kérdéses kérdést tekintve nyilván nem tart nekik bemutatót a szülő, és ésszerűen, őszintén próbál választ adni. A cikk meg remek. Gratula!

skary2015. november 8. 16:45

a gyerek a példából tanúl legfőképp...nem a magyarázatokból..a példák és a gesztusok fontosabbak :)