Elméleti síkon

Pera76•  2015. április 16. 16:21

  …mind tudjuk nagyjából a hétköznapokban a hogyan merrét.  (Mármint a „mind” gyűjtőnévbe besorolt egyedek közé azok tartoznának, akik hajszálnyival többet tudnak gondolkozni, mint legközelebbi emlős rokonaink; hiszen a többiekkel tán abban a témában se érdemes foglalkozni, amelynek azt a címet adhatnánk: Kíváncsi vagy-e a Göncölszekér alvázára, segítenék felrúgni, hogy megnézhessed).

   A való élet vizsgái során akkor miértis bukunk el rendre-rendre, ha úgy érezzük, szorult belénk több emóció, mint egy üres búgócsigába, a János Vitéznél legalább eggyel több könyvet olvastunk el, tudjuk a szomszédok nevét, ne adj isten a nagyanyánk szülinapi dátumát? Jó kérdés. Nah, akkor ideje kicsikét nem tudományosan kiboncolni elménk rejtett szigeteit. Mi van ott, ami akadályozhatja az emberjányátfiát – és igen, szándékosan előbb van a nő, mert szeretek provokálni/feminista vónék/erőszakon tanultam ki magam az egyetemen stb., helyettesítse be ki-ki a maga variánsát rólamról – a gondolkodásban, a közhasznú párbeszédek lebonyolításában, még a cselekedetek megkezdése előtt. Természetesen.

   Mi van a bugyorban, tarisznyában, átalvetőben, tarsolyban, bukszában? Az elsőben feneketlenség? A másodikban hamuba sült pogi jó vastag kóóbásszal, helyenkénti záporokkor sovány és csökött virslivel? Zab és abrak a következőben? Túlélőeszközök? Majd zsé vagy lik?

   Majdnemes a dolog. A bugyor valóban feneketlen, ha belenézünk: ki se látszunk belőle. A szőttes tarisznya kifosztott emlékeinket sem viseli el, a pogit megették a hangyák, mikor elaludt a vándorbotunk utunk során, a kolbász/virsli dilemmája sosem fog megoldódni, mert kinek a pap, kinek a kántor/ministráns/hívek és van, ki szimplán vegán. Szemellenzőnk szomorú ténye lóvá nemesített minket, zabostól, citromostól, a kocor, butykos, hutyuró színes román rajzfilmként röhincsél fejünk felett, s a pénz beszélne, de a buksza szája tátva maradt a mindennapi látványoktól.

   Tehát: valamivel tovább jutottam, legalábbis szószaporításban, mint az első bekezdésemben, de eredményileg még nemigen. Kicsit. Talán. De mégsem biztos. Akkor hol van a kutya kiásva? Ahol bűzlik. Ahol okosságok foglalnak le területeket, hogy megmondják a tutit, és rendel el hírzárlatot az áldott sajtó, hogy mégis kiszivároghasson a (sosemlétezett) hargitai krokodil-ember-isten-dinó déenesláncáról a (sosemlétezett) cikk. (Burkolt célzás egy szerintem kamucikkre.) Merthát ilyenek voltunk. Vadak. És jók?

   De most más istenjárás van. Pedig annyiszor halljuk az őseinktől, hogy bezzeg ezelőtt/akkor nem így volt, ezek a mai fiatalok, hogy már a könyökünkön. Elbeszélgetek hétköznapi emberekkel (nem asszonyokkal, férfifélékkel, időnként utánzatokkal, főleg idősebbekkel, mert a fiatalabb példányok azért már esetenként okulnak, és emberközelibbek számomra), hogy mi a baj a világgal, és csodák csodája, majdnem kivétel nélkül mind oda lyukadnak ki, hogy ezelőtt az asszony nem pofázott ennyit, elvégezte a dolgát, azaz mosott-főzött-vasalt-gyerekeket szült, nevelt stb. És ilyenkor megkérdezem: biztos, hogy ez jó volt minden nőnek? Biztos, hogy minden nő ezt a „szerepet” óhajtotta magának, vagy ennyi jutott, s azzal kész? Erre az a válasz, hogy persze, most mehet munkába is, és mégse tetszik neki semmi. Miértis?

  Mert kedveseim, meglehet, hogy túl sok jut neki ki a semmiből. Valószínűsíthető, hogy a munka után, mikor fáradtan hazaványolódik az ÁTLAGNŐ, azt se tudja, minek essen neki, gyerekleckéket tanítani féldélután – mert ugye az iskola egyébre való – mosni, na jó betenni a ruhát a gépbe és kivenni – hirtelenfőzni – mert komolyra nem jut elég idő – vasalás elmarad, á, a takarítás is… mondjuk a pisis budikörült még felmossa, elmosogat, sáros cipőt pucol, ruhát hajtogat, virágot locsol, bevásárol, szellőztet, esti mesét olvas, gyerekek napi szóáradát figyelmesen és türelmesen végighallgatja, lepucolja a kályhát, csempét, kagylót, mittudom, szőrtelenít, hol szükségesnek véli, hogy tetszetős (elfogadható) formába parancsolja magát, kényelmesen lefürdik, az ágyba teljesen frissén és üdén éjféltájt beesik? De mit ad az ég, ha épp akkor toppan be tőszomszéd hatvanéves Márinén a traccspartitúrázása során, mikor teljes rumli még a ház? Az ég azt adja, hogy Máris rögvest kivakarja az orrából a szlogenjét: hogy ahelyett ülnél itthon, rendeznéd a családod, nem ordítanál annyit stb, mindenki jobban járna. Mindenki? Kérdezte-e meg valaki az ÁTLAGNŐT, hogy ő mit szeretne, mit akarna? És hol van eközben az ÁTLAGFÉRFI? Hm.

  Énbuta nyakon felüli tájékom azt hiszi, hogy a KÖZÖS, az az, az EGYENLŐSÉG az az, mit ezen szavak teljesmértékben, pontosan, meghatározottan, nem félremagyarázva jelentenek. Mindeközben persze úgy, hogy a nő nő, a férfi férfi, mindkettő valóságosan, viszont nem fehéren-feketén elhatárolva, hanem egy festményen egy piszlicsáré jellegű, de komoly :) napfelteltében összeolvadva pl. Akár…

   Azt mondják az idősebb bácsik, na jó, férfiak, hogy ezelőtt az öregek dirigáltak, s a fiatalok szót fogadtak. Kérdem, ez kinek, kiknek volt jó? Természetesen válaszolok is. És száz százalék, hogy ha a lottón ilyen tippjeim lennének, megvehetnék én is a holdon egy jóvágású telket. Hallám, tudnék-e bölcsködni vele. Tehát a problémák itten gyökereznek. Kérem. A hozott sztereotípiákban. Részint. Mert ha így volt, így is kell legyen. Kuss. Pedig nemegészen. Ill. igen, ha bármely halmazállapot a benne levő alkotóanyag mindegyikének nagyjából tetszetős/megfelelő. De ha nem, akkor a viszonyokon változtatni szükséges. A hozzaállásokon. A komponenseken. Alapjáraton meglehet, hogy az egész rendszeren…

   És persze mivel az emberszabásúak így éltek, nem láttak más – talán jobb - példát, ezt adták át a gyerekeiknek, és ez generációkon át létezett. Nem működött. Csak létezett. Az öregek dirigálásához visszatérve, a hierarchiában a vén parancsikált, a fiatal – ha morgott is a (nem) létező bajsza alatt, mégis tette a dolgát. (Ámbár a morgás sosem volt az igen jele, kutyáéknál sem, jobbik esetben Rexi csontféltésére lokalizálható le helyileg, tehát elgondolkodtató, hogy a „jó”, ahogy éltek, viselkedtek: valójában helyes volt-e.) És amikor megöregedett a parancsteljesítő generésön, hát az utána levőnek visszaadta azt, mit kapott. Átvette a hatalmat a következő fő… és megelégedetten nyugtázta főnöki mivoltát.

   Elbeszélgetek hétköznapi asszonyokkal is. Nőkkel. Sorsokkal. Vénekkel. Fiatalabbakkal. Kevés, elenyésző ezrelék vallja azt, hogy az, ahogy esett suppant élete neki jó volt. A fiatalok panaszai sem a heppi jólvant igazolják. Ők már látják, érzik a problémákat, szeretnének változni, változtatni az avult módszereken, de ez baromi nehéz. Hogy modern legyek. És nem kifejezetten a nők miatt… Többtucat példát látok arra, hogy a nő rabszolgaként él, munka után ráhárul majdnem minden, a férfiak zöme nem vállal részt a közösből, az együttből. Ugyan. Mosogatni? Ablakot pucolni? Tiszta szégyen, mikor asszony van a háznál. Hát az olyan nőies. Megalázó. Lealacsonyító. Inkább sör a haverokkal, és dehogy pletyka, mert a férfiak ilyent nem tesznek: elvont eszmecsere a világ nagy dolgairól. Vagy tévészemrázás. (Persze tisztelet a kivételeknek.)

   Mennyivel egyszerűbb lehetne a kozmosz, ha úgy cselekednénk, élnénk, hogy ne csak nekünk legyen jó, hanem figyelvén a másikra, a szebbik nemre is. (A fiatalabbra. :)) Hogy ő mit is szeretne. Mit is akarna. Mire vágyik. Hogy a KÖZÖS-ből részt véve az EGYÜTT fogalmát kikerekíthetnénk. Egésszé. Teljessé. EGYSÉG-gé. (Mondom mindezt úgy, hogy leáltalánosítva az ÁTLAGNŐ és ÁTLAGFÉRFI kapcsolatába, mert azt is figyelembe veszem, hogy létezik más és más rendszer/kapcsolat/halmazállapot és úgy igazi, ha mindenki a számára legfelelőbbet találná meg.) 


   De alapjáraton meg vagyok győződve arról, sőt, egészen biztos vagyok abban, hogy feleannyi válást rögzítenének a hivatalok, feleannyi csonkacsalád létezne – hiszen nagyonis jellemzővé vált az, hogy Pisti szólítja Juciját vagy Juci Pistijét, édesmindegy most a sorrend: - Gyere, hé, a te gyermeked s az enyém veri a miénket.

   Biztos vagyok abban, több elégedett és mosolygó nő nézne ki a fejéből, a hisztis/frusztrált/kialvatlan pitsák helyett, s a párkapcsolati tanácsadók pedig lakatot tehetnének idővel a pofájukra.
Biztos vagyok abban, hogy a nők nem házisárkányosodnának el, ha kevesebb teher nyomná a vállukat, azáltal, hogy átvesznek azokból a férfiak többet. Csak annyit, hogy egyenlően elbírják a terheket.
Biztos.
Vagyok.
Benne.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762015. április 21. 19:14

@Törölt tag: Tetszik, ahogy gondolkozol a gyerekneveléssel kapcsolatosan, mert az biztos nagyjából, amely szülő a fiúféléket is a konyhába beengedi és kiskorától úgy tanítja, hogy álljon a dolgokhoz, mert azokra nincs ráírva, hogy csakis lányok végezhetik el - az általában felnőttként is természetesnek veszi... meg az is biztos, mi itt eszmecserézhetünk, de a való dolgainak megoldásához több szükséges ennél...
Igen, ittfelé elég maradiak az emberek, vagyis a zöm, és a legnagyobb baj az, hogy bár a nők esetenként érzik, hogy nem helyes, ha a vállukon több teher nyugszik, mégis nagyjából természetesnek veszik, hogy zokszó nélkül csinálják, meg vannak férfiak, melyek sosem hajlandóak változni, látni. És a kakasoskodóbb nőket vagy letorkollják vagy lealázzák... már amelyiket lehet. :)) Hát sokféleminden létezik.
A hagyományok zöme jó, fontos is, ám a korral haladni is szükséges és ami már aktualitását kezdi veszíteni, azt nem fontos ajnározni...
Nem könnyű, az biztos...
Én a 18 év alatt rengeteg mindent tapasztaltam itt, rengeteget változtam én is, miután kinyílott a csipám, :) és próbálok hatni is a környezetemre. Van, hogy sikerül, máskor kudarc. De kitartok. :)) És remélek...
Köszönlek!

Törölt tag2015. április 21. 15:36

Törölt hozzászólás.

Pera762015. április 21. 14:44

@csillogo: Tesim, figyelemmel végighallgattam V. J. gondolatait, és alapjában sok jó dolgot mond. Én úgy vagyok a világban levő történésekkel, tanácsokkal, hozzám elérő gondolatokkal, hogy figyelek, elemzek, képeket kivágok - ha úgy érzem - s amivel egyetértek, azt remélem, hasznosítom is. Sok információ árad szerte a világban, s ebben a beszédben tényleg hasznos gondolatokat is hallgattam.
Alapjában véve valóban nem lehet egy megnevezés alá behatárolni, egy-egy csoportra szétválasztani a női, férfi észjárást, logikát, felfogást, reakciókat, viszont teljesen el se határolnám, mert vannak összemosódások és felcserélések is.
Itt ugye általánosítva beszél az illető, nőkről, férfiakról, pedig ahány ember, annyiféle kód szükséges a megértésükre...
Párkapcsolatokra lebontva és leáltalánosítva a női nyelv kódja valóban más mint a férfié. Ill. vannak különbségek, az értelmezésekben is.
De nem húznék sablonmegoldást rá egyik félre se, másikra se, éppen azért nem, mert ahány nő vagy férfi, mindegyik annyiféle neveltetésű, gondolkodásmódú, viselkedésű, felfogású, tehát a problémákhoz is más kulcsok szükségeltetnek - a nagyban általánosan felvázoltak mellett.
Ezt egy férfi mondja - ismét - s úgy, mintha szentírás lenne a szava, megkérdőjelezhetetlen igazság. Ha egy nő is állna mellette, beszélne, példálózna, érvelne, akkor hitelesebbnek tűnne számomra az egész. Úgy gondolnám, hogy együtt, a nő és a férfi keresi a megoldásokat a nők és férfiak univerzális és egyedi gondjaira...
De nem.
Engem kicsit zavart az is, hogy a nőket állatfajoknak titulálta. Vicces beszólás, és előtte is utána is több humoros sziporkát is elengedgetett az illető, de ezt durvának, degradálónak éreztem.
A másik: bibliai példázatokkal él, arra alapoz, arra támaszkodik, és amint tudható, a Bibliát férfiak írták - kivétel tán Judit és Eszter könyvei, de ezek szerzőiről sem hiszem, hogy le lenne fixen konkretizálva a tulajdonosság.
Ha a bibliai teremtéstörténetet nézzük: férfi szemszögből íródott az is, az édenkerti száműzetés is csakis a nő hibája - ennek terhét nyögjük a szülés nehézségeivel, ugye, meg a mindennapi munkával - az édenbeli tudatlan állapotban és örömökben henyélés helyett - és ezért döglünk meg a mindigélet helyett, és egy patriarchális felfogású életvitel helyességére tanít... A bibliai íratok eredetileg viszont másjellegű iratokat is tartalmaztak - pl. Lilith sem véletlenül kapott kuss nevet - s nem a természetes szelekció által.
Szóval fafejű vagyok, makacs, erőszakos és még sok minden, de látni még látok. :)
Az egyenlőségre nevelés hiányzott nekem az egészből, a társadalmi, egyéni problémákat nem egészen a Bibliára támaszkodva kéne megoldani - mert aki alaposan tanulmányozta azt, tudja, hogy úgymond mennyi téves felső parancs, törvény nyilvánult meg évszázadok alatt, amik nagyonis emberiek, s tán én vagyok ostoba, nem mindent fogadok el startból, hanem előbb átrágom. Azt hiszem, hogy alapjában jóra tanítana a szentírás legtöbb része, de vannak kételyeim. :)) Viszont nem részletezném ki ennél alaposabban. Okkal.
Csak még ennyit: A férfi szeressen, a nő engedelmeskedjen... Pál apostol mondja. No comment.
Én az egyenlőséget vallom, a közöst.
Valószínű, ha a Bibliát nők írták volna, matriarchális életre bizdítanának, tele lenne amazónnal a világ. Ez se lenne ideális számomra.
Aztán a férfiakról úgy beszél, mintha gyerekek lennének. Egészséges felnőttet nem tutujgatással szeretnék én társamnak megtartani - meg se akarok tartani senkit, mert akit tartani kell, és azt akarni kell, ott már probléma merül fel, hogy nem magáért és értem, a közösért, az együttért teszünk valamit - mert azt gondolom, a dicséret szükséges, és illő, ha van miért, de amivel nem értek egyet, nem tartom helyesnek - lett légyen viselkedés, cselekedet, gondolat - ott nem hajlongok azért, hogy egót fényezzek. Ha az embernek egyenesen nem mondjuk meg, amit úgy érzünk, az ráadásul emberrombolóság mellett nem is helyes szerintem, alapjában félrevezetés... És fordítva is. Ilyenkor sokszor a hallgatás is fegyver, de nem mindig.
Inkább ezzel értek egyet:
"A gyakorlatban meg kell tanulni őszintén és jól szeretni - elvárások nélkül, ami a legnehezebb." Ez valóban nehéz, lehetetlenség is, de ha valakit szeretünk, igazán és kölcsönös, akkor tudjuk, hogy a hibáival, jó tulajdonságaival összességében létezik és mi is ugyanúgy. Ez persze nem azt jelenti, hogy hibáinkon, rossz szokásunkon ne változtassunk, mert szabad. Sőt, összecsiszolódni fontos. nem úgy, hogy alapvető természetünkből kivetkőzzünk, mert akkor énünk odalesz, az igazi, és amit felöltünk: az csak maszk, megfelelésből... pl. De hibáinkon lehet gyalulni. Ha látjuk őket. Ha rámutatnak azokra.
Felnézni a társra is fontos, a férfira is... és a nőre is. Nem vallom az alá-m fölérendeltséget. Az egymásmellettiséget igen.
A szeretet fénye valóban nagy kapocs, tán a legerősebb. A szerelem és más érzelmek változhatnak, átalakulhatnak, erősödhetnek, elfogyhatnak, de a szeretet örök. Az tart fenn. Az tarthatná fenn az ember(i)séget, a földet, a világot.
TesiM, köszönöm, hogy idehoztad, felszedtem ebből is, mit helyesnek gondoltam. És hosszú lettem általa, itt, ne. :))

csillogo2015. április 20. 07:29

Voltak!:)
majd előjönnek.....

csillogo2015. április 20. 07:28

Végh József Hogyan szeresse a férfi a nőt (44:23) Meghallgatom
Végh József Hogyan szeresse a nő a férfit (44:36) Meghallgatom

http://www.nyitottszemmel.hu/hangfelvete lek - elméleti síkon csak! :)
A gyakorlatban meg kell tanulni őszintén és jól szeretni - elvárások nélkül, ami a legnehezebb. A munkamegosztás meg természetes kell, hogy legyen.Érezni kell a másikat, hogy neki mikor, mi esne jól!
ha kell csendben maradni, ha kell szólni ez olyan összehangolt "üzleti tevékenység" - egy nőnek fel kell néznie a kiválasztott párjára - nem mindig vannak egy szinten ez nem is fontos, hisz a másik akkor tanulhat, elsajátíthat dolgokat a párjától és mindez a szeretet fényében gyorsan valóra is válik (szerintem).
Még voltam gondolataim - lehet még jövök!
Tesiölelésem!
Szép napod legyen Erikám!

Pera762015. április 17. 08:44

@csillogo: :) Ennek is örvendésem...
@szederfalu: Van ilyen. :))

csillogo2015. április 17. 06:39

"dicsértessék"
szép reggelt Erikám!:)
Valami széppel kezdődjön a napod - értékes írás volt anno, mikor erre rátaláltam - de jövök még egy kis beszámolóval kicsit később!:))

Mácz István:" Egészen szép vagy"

Férfi és nő

" A nő határtalan lény", sőt éppen az," aki sohasem annyi, amennyi, hanem mérhetetlenül több". Miben nyilvánul meg ez a "határtalanság", a " mérhetetlenül több"? Például a férfi és a nő kapcsolatában is. Amikor az Örök Nő jelentőségéről ír századunk nagy gondolkodója, Theilard de Chardin, akkor a következőket állapítja meg:

" Először is jómagam vitathatatlanul hiszem azt, hogy a férfi - még ha igen-igen átadja is magát egy eszme vagy Isten szolgálatára - csak akkor juthat el lelki érettségére és teljességére, ha valami " érzelmi" hatás éri. Ez a szentimentális hatás érzelmileg járja át értelmét és legalább kezdetben felszítja szeretetének erőit. Mint ahogy lehetetlen élni fény,oxigén vagy vitamin nélkül, ugyanígy a férfi - egyetlen férfi sem - mellőzheti a Nőit."

" A Nő a Férfi számára: A Világmindenségtől remélt minden kiegészítésnek szimbóluma és megszemélyesítője...

A Nő szárnyakat bont, érzékennyé tesz, önmagának nyilatkoztatja ki a Férfit, akit szeret. Ez olyan ősi igazság, mint az Ember...

A Nő úgy áll előtte, mint a világ vonzóereje és szimbóluma. Már csak úgy tudja átölelni, hogy maga is a Világ méretei szerint nagyobbodik meg. S mert a Világ mindig nagyobbodik, még mindig befejezetlen, s nálunk mindig előbbre jár, ezért - hogy elérhesse azt, akit szeret - A Férfinak vállalkoznia kell a Mindenségnek és önmagának meghódítására."

Chardin az örök női páratlan hivatását hangsúlyozza: szerepe a világot átadni a férfinak, szerepe segíteni a férfit a világ meghódításában, amely küzdelemben a férfi kezével, eszével harcol. Tükör lenni, hogy a Férfi megtalálja önmagát. Ki akarhatna nő létére ennél kevesebbet? És lehet ennél többet? Ő azt is állítja: " Az Anyag legpezsgőbb formája a Női"" Az Anyag erői között a Női a legfélelmetesebb."

Hogy mi következik ebből, azt is leírja: " A Női olyan illat, amely szédít; ital, amely részegít. A Valóság területén a " veszély" az erő jele is.Minél veszélyesebb valami, meghódítását annál inkább parancsolja az Élet...

E csúcs megmászásáról csak akkor mondunk le, ha megmagyarazzák nekünk, hogy a felfelé kúszás miért ne hozhatna minket közelebb Istenhez. A női csillagon át az isteni Nap még látható, ragyoghat, sőt még élénkebb fénnyel ugyanazon síkon és ezen a síkon túl is. A szerelmi kettős felmagasztosulva fogadhatja a magasabb isteni vonzást...

Az Anyagnak tulajdonított mélységek csak a Szellem csúcsait tükrözik. A szerelmi vonzás és birtoklás központja fokozatosan fordul a lelki felé.Hogy elérjék egymást, a létezőknek magasabbra körözve kell keresniük egymást."

szederfalu2015. április 16. 20:33

BVB :))

Pera762015. április 16. 17:07

Igen, pontosan...

Marie_Marel2015. április 16. 17:03

Elméleti síkon. Igen. Bár lehetne gyakorlatin is....