Életmódosság

  A minap létrejöttekor megkérdezték tőlem, hogy jut időm mindenre, főleg ennyit lógni a Poeten. Sietve el is dugtam minden ollófélét, nehogy kivágják a biztosítékot bennem. Aztán tartókötelet fontam a holdból is, ha a napsugarak túlmelegítenék a reflexeim szalonnaborítását, akkor olvadozások után Peragyertyaként még funkcionáljak eme sötétfejű kérdések se füle se farka tömkelegében.
  Pedig a magyarázat rém egyszerű, mint a pofon előtt: feltaláltam az időtágító piperentyűt. Felemelő cselekedetem miatt járkálás kiiktatva a magára elhagyott szótáramból, azóta nélküle lebbegek. De csitt!
  Ettől sokasodott meg a napi 24 óra 24 óra 1 perccel, s abban nekem éppen épen minden megtalálja a helyét ott, ahol akarja. A világ ért, nem zavarodunk össze, csak szét, szokásaim szerintjeit nem állítom haptákba, ahova esik, suppan igazsága mellé csombolyodok megelégedetten...
  Az egész ügy kezdődött, s köztudomású, minden csatornából ez folyik... a kanálisba: a fejemben a szikrák úgy pattogásznak, mint a similabdák. Beszoktam látogatni közéjük, mikor kinyújtom a szemem, egy keveset pingpongozok odabenn, s miután kidudorásztam színesre a be nem nőtt részeket, eltelek a gyönyörűségtől, aztán összeszedem jól magam, és a hozománnyal kitepzelődök, s elvagyok, mint a befőtt. Innen szokotáltam ki a piperentyű receptjét. S mert, nemcsak kanalazgatott a recept, én meg nem vagyok magam alá való, hát kiteregetem a gyertyafényre, hátha másnak is száradásra kerekedik a hosszúra nyúl-képű kedve tőle.
  De várjatok na, előbb délig heherésszek az ágyban, olyan érdekes dögledezni a tőlem feldobott talpú legyek között. Merthát ősz van, én ilyenkor fázós-féle vagyok, dehogy mosdom le azt a meleget magamról, mit egy éve gyűttögetek fel. Edényeket nem mosogatok, csak úgy ne, kirakom az ajtó elé, Mariska és Gyula olyan fényesre nyalják, hogy a szomszédék ábrázatja  csudálatosabbra irigyül,  mint a bajszosoké ahogy idvezül. Főzni  hétfőnként nekiveselkedek, odadurrantok egy nagy fazékba, azt szagolgatjuk másik hétfőig. Néha még szalonnát főzök hagymával, s kenyérrel, hadd  főjön  a változatosság is. Sepregetni marhaság. Elégséges, ha ösvényt taposunk, az út még megtéveszti az ártatlan idevetődőt. Mosás - én köztudomásúlag vízallergiás vagyok, meg különben is rongy terem mindenhol, azért túr az orr minket. Gyermekeket nem növelünk. Nekem is azt mondta kiskorom után - mikor már nagyobb fokú égéstermék lettem - ésapám: felnőttél, mint fa az erdőben. Hát, kicsikutya a nagytól tanul, énédes magzatjaimnak is meg van engedve ez a lehetőség teljes egészében és darabjaiban. Mezőre nem megyek, mikor nem voltam ilyen felvilágosult, még ültetgettem, aztán elhordták a lábasos csókák, medvék, azóta fazék mellé fekszegetünk. Munkába járni irtózom, próbálkoztam én, de pislogtak tőlem, mint béka a csihányban, mert olyan szófogadó voltam, hallgattam, mint szar a fűben. Mikor látták, hogy akármilyen kínvallatásnak vetnek alá - iskolázottságaim közét semmi pénzért el nem árulom, hűséges maradok hozzájuk: abbahagytak engem.
  Szóval az időtágító piperentyű receptje. Még azért sem fogjátok megtudni, s különben is. Előbb levédetem országom zengzetes anyanyelvén, csak előbb alszom, kifárasztott ennyi előbb érdeklődő.