Egy szegény kisalma panaszai

Pera76•  2018. július 6. 13:04

  Áll. Nézi a Nőt. Szemesnek áll a világ. Tátott szájából csorog a nyál – tálcát tennék alája, hogy ne az ingét áztassa. Nincs nálam tálca.
   A nagybetűs Nőt én is szemügyre veszem. De előbb jól becsukom a szájam, hátha másnál sincs tálca.
   Hiszen nem sétafikálnak perpillanat itt a pincérek tálcástól. Se perkésőbb. Bár ez sétálóutca, igazi macskakövekkel, amik betont álmukban se láttak. Még. Ez a sétálóutca a sietős dácsiásoknak van kitalálva. Na meg a folksvágennek és az opeleknek. Nem a pincéreknek.
   A nő körmének megcsillanó színe a felkelő napot imitálja. Vagy a leszentülőt. És harmonikus testvéri egyetértésben áll a hajtincsei színével.
  Ha a telefonáló hangját színnel ábrázolnám egy képzeletbeli csendéletre, akkor azzal is összhangban lenne: zöldvörös.
   Ez a csendélet mondjuk inkább almaként képzelhető el, olyan helyes, szabályos, vonalzóval mért kerek almaként, ami azért zöld, mert sosem szidták meg, hogy elpiruljon.
   Emlékszem, gyerekkorunkban szüleink állandóan arról papoltak, hogy ne együnk bingyót, mert lefossuk a hargasinuk. A szülei intelem ellenére mégis ettük az éretlen bingyókat, a jóslat – mármint a hargasin elgázosítása és átszínezése meg nem mondom, bevált-e. Lehet, hogy ha újra- s újraértelmezzük, a nosztrádámuszi homály valamerre kiderülne. Ki tudja.
   A gyerekkori bingyók aprók voltak, az önkis zöldalma manapságosan kábé ötszöröse annak. Talán a bingyókat nem etettük jól növekedésserkentő hormonokkal. Ejsze. Vagy azok a hormonok kizárólag csak a disznók rendelkezésére állnak?
   Okosak voltak középkori őseink a török-, tatárhatárkerüléskor. Nyúl, tyúk, liba – ment a fazékba. De az istentelen disznó nem akarózott fazakaskodni. Őseink ekkor még rótták a betűket a szerelmes lányszívek elrablásának céljából. De egyet gondoltak, s ötlet belőle: beléfogtak a Disznólkodás  agyagtalan rejtelmei című latin betűs könyvek kiolvasásába. Attól tovafelé jófajta röfögések töltötték meg az ólak, pajták béléseit. A török meg inába szedte a bátorságot  a disznóröfögés elől - jó székely ma a szilvába szedi a bátorságát. Vagy bicskába. És csakis a szilvától disznólkodik. Nem azért, mert alapeleme.
  Inkább azért, hogy érvényesülhessen a darwinság: a gyümölcs (szilva) szemmel láthatólag átgenetizálja magát előbb-utóbb disznóvá.
   A szívrablás is még dívik ma is, egész leányostól, lehetne több is, falunkban csupán csak kettő ilyen csoda esett meg, mióta én itt lakok.
   Nő. Alma. Ebbe ha jól belégondolunk, édenkerti bűnügy. Ezt a nők szemére illik felvetni – az első nő, Éva miatt pallottak ki minket a paradicsom levéből. De Lilith akkor hányadik nő volt? Ja, a nulladik.
   És hogy ezen nemes esemény által vette észre Ádámunk, hogy mire is jó valójában a pisilésen kívül Éva almácskája? Na, hoppá.
   A nagybetűs nő még minddig áll. Almaszínű a körme, a haja. Illetve napkelteszínű. Vagy naplementéé. A hangja pedig átlátszóbb a csendnél. A csendnél átlátszóbb a topja. Amiben két másik óriási érett alma rezeg. Vajon ezt növekedésserkentő szilikonnal etették-e?
   Növekedésserkentő szilikon. Ez olyanfajta találmány, mint a gyökér. Elmész a boltba 6 celofánt venni, az eladó megnyálazza az ujját, úgy számolja. Elvágja a nyers húst kétfelé, aztán az általad kért szalámit is ugyanazzal a késsel metéli kettőbe. Otthon, szalámievéskor a hargasín zenei aláfestéssel színeződik majd át. Inkábbat, mint bingyászáskor.
   Kürtőskalácsot vásárolnál, ha a tésztasirítő előtte letenné a cigit. És kezet mosna. Mint a pénzátvétel után. Ez is egyedfejlődés: embertől egysejtűségig.
Neked mi jut? Az, hogy meresszed a szemed, mint a másik a nagybetűs Nőre. És csorgassad a nyálad. Egy a baj: nincs tálcám...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

bel_corma2019. május 17. 06:23

Ügyes eszmefuttatás, csak kapkodtam a fejem.
Tetszett! :)

Mikijozsa2018. augusztus 15. 09:50

történeted honnan importáltad? egyértelműen a fantázia is megsegített, egyéb forrás, a te jó humorod, azt mondhatom nagyon eredeti, örülök hogy olvashattam :)

Kicsikinga2018. augusztus 15. 09:47

Finom és ízes csemege ropog a fogam alatt Erikám!
Nem is beszélve a tanító, és nevelő lényegéről!
Sajnos "ittfelé" is van, hogy visítanék, amikor látom, hogy a vízcsap az csak dekoráció, vagy a kötelező gumikesztyű nem cserélődik a csirkehús, és a felvágott kezelése között!
Okos a Kisfiad!

Pera762018. augusztus 14. 21:33

@Törölt tag: @gosivali: Köszönöm! :)
A történetek az utcán hevernek, azaz néha a kórházi váróteremben is. Pl. egyik nap anyóst várom a rendelő várójában, közben ott van egy helyi óvó néni két tündérunokával, a fiúcska talán himlőgyanús. Egy okos nő megjegyzi, hogy öltöztesse a gyereket pirosba, úgy hamarabb kijönnek. (A himlőhólyagok - gondolom.) Összenéztünk az óvó nénivel és egyet mosolyogtunk, mit tehettünk volna mást. :)

gosivali2018. augusztus 6. 18:12

Szeretem a prózai írásaidat is. Ez is köztük van. :)

Törölt tag2018. július 25. 00:29

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2018. július 25. 00:28

Törölt hozzászólás.

Pera762018. július 11. 15:49

@Mamamaci40: @csillogo: Köszönöm!
Őszintén szólva a műköröm, -szempilla, póthaj, stb. plusz dolgoktól csak a lelkem csóválom. És biztos, szilikonokat sem rakatnék sehova.
Azon gondolkodom, hogy mi hajtja a nőket errefelé. Miféle semmilyen énképük lehet.
És a világ visszásságait sem értem. Annyi rossz emberi tulajdonság van...
Lehetne egyszerűbb, jobb, békésebb a ma, a holnap.
De hátha egyszer úgy lesz. Tőlünk függ. :)

csillogo2018. július 11. 08:25

"egyedfejlődés" - rossz irányba "fut" a világ -
ja és a nagybetűs Nőt - mert nem lehet kikerülni - csodálom amúgy, de magamban nem találom és nem is értem, hogy miért jó neki mindaz, amitől naggyá akar látszani, mert amúgy meg nem nagy, csak kisebbségben érzi magát, és mindenhez, mindenkihez hasonlítja magát, és nem ismer határt, mindig keres, de nem talál... és a végén már felismerhetetlenné válik... elveszik.... na egy kicsit azért túlzásokba estem... és persze bocsánat, egy átlag nő jól megfér a bőrében, főleg ha tudatában van annak, hogy csak egy része a kifelé való élés, ha a belsőt nem ápoljuk, nem szépítkezünk belülről, akkor nem hathatunk kifelé sem...
Erikám - egy a biztos, hogy minden változik, adni kell az almának is időt, lehet egyszer beérik...
tesiölelésem, és boldogos szülinapos heted legyen még soká, soká :)

Mamamaci402018. július 7. 05:25

brummos!

Pera762018. július 6. 21:22

@Törölt tag: Köszönésem. Én meg a te verseid, történeteid tartom remekségeknek...

Pera762018. július 6. 21:20

@BakosErika: Életszagú. Teli vagyok életszagokkal. :)
Lehet, hogy épp olyan... A mai trend amúgy ez, minél művebb legyen az ember. A természetesség lassan ciki.
Itt is egy történet. Anyós nem ért meg dolgokat - nem akar - a lábatlankodása eredményeképp meg a kapott válaszokkal nem tud mit kezdeni. Mondom a kisebb fiamnak, hogy nem tudom felfogni, értelmes ember miért nem ért magyarul, miért nem tanul. A válasz: mert mamának nincs intelligenciája. Ja. Hát ez a világ tele van mertnincsintelligenciájákkal. :))

Pera762018. július 6. 21:15

@Törölt tag: Köszönöm. Vannak mindennapi történések, ezek birizgálnak.
Ma a szomszéd kisboltban vásároltam ezt-azt. Utánam egy szomszéd véncsaj. Minek veszek annyi fogkefét. Mert három-négyhavonta jó cserélni. Különben is kifőzöm néha. De nekem egy nem elég? Négyen vagyunk. De hármat vettem. Mert nincs négyféle szín. A negyediket máshol majd megveszem. Há mé nem jelölöm meg az egyiket. Mert nem. Ez forró csoki? - turkálja meg a tábla csokimat. Nem. Ez az? Turkálja szét a két barna forró csokim, mielőtt elrakom a pultról. Az. És szoktam venni kékszeszt, mert mindent fertőtlenítek. Az ajtókilincset, a masszázseszközeim, és a turkálás nyomait.

Törölt tag2018. július 6. 20:48

Törölt hozzászólás.

BakosErika2018. július 6. 19:44

Szeretem ezt a történetet is, Erikám.
Szókimondó és valós. Az a nő lehet, hogy nem is alma, hanem körte.
Olyan nyári fajta kívül édes, de belül már... :)

BakosErika2018. július 6. 19:43

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Törölt tag2018. július 6. 15:11

Törölt hozzászólás.