Csak egyszerűen

  Van az én életemben egy annyira fontos személy, aki több mint testvér, több mint barátnő. Talán egy olyan életeken át kísérő, segítő lelkitárs, ki ebben, a valóságnak tűnő életben első pillanatban rámismert - újból - és éppen akkor, mikor emberi léptékkel mérve már kifáradtam az időből: mikor nagybeteg voltam... (Még persze vannak kedves és szeretett személyek, s majd egyszer nekiveselkedek, hogy megírjam őket is, hátha másoknak is hasznára lehetünk.)
  Nem akarok nagy szavakat mondani, nem akarok túldicsérni, csak egyszerűen kijelenteni: boldog vagyok - még itt e földön :) - hogy annyi apró örömet át tud adni nekem, hogy minden rezdülésemet ismeri, azt is, mit ki nem mondok, a gondolatok hullámhosszán naponta, percente találkozunk, hogy mindig érzi, mikor kell jó szó. Hiszem azt, hogy vannak láthatatlan hidak, melyek folyópartokat kötnek össze, vannak szivárványok olyankor is, mikor se eső, se napfény nem keresztezi egymás útját. Mégis.
  Van valami más a létezőben, a gondolatok, szavak, álmok birodalmában: a szeretet. A szeretet végtelensége.
  Sokszor elcsüggedünk, elkeseredünk, mikor nap mint nap tapasztaljuk, hogy nem azt kapunk vissza, amit kiadunk. Hogy a jót rosszal viszonozzák. Ilyenkor elgondolkozok, hogy miért. Hogy a vonzás törvénye miért nem működik mindenkinél egyformán. És rájövők arra, hogy alvó állapotban nem érettek még az emberek a fényre, és akik a sötétet látják világosnak, akik az árnyékot otthonnak, azokat abban a hitben kell hagyni, tán nekik ez a sorsuk, ezt az ösvényt, ezt a házat érzik helyesnek, ezt járják... Akik meg képesek csukott szemmel is látni, azok úgyis ráhangolódnak a másikra... Lélektől lélekig érdekesek az utak.
  Én azt nem tudom, valaha ebben a létformában vagy majdan másikban viszonozni tudom-e a sok-sok jót, vagy már leróttam a magamét, vagy egy-egy részét. Se a múlt, se a jövő nem fontos, hiszen számomra az idő eléggé jelentéktelen fogalom, nem tudom elhatárolni teljesen, hogy én élek-e benne vagy ő bennem, ez a fura szimbiózis meddig tart és mióta. :)
  Azt tudom, hogy van egy tesiM, ki kinyitotta lelkem, és nem szörnyedt el, pedig lett volna, mitől. Hanem csokorba szedte az alig-szépeket és megmetszette, mint egy kis kertész, és azóta is fáradhatatlanul munkálkodik...
Azt is tudom, hogy kinek az ágyat nem bontják szét, mikor elmegy onnan - mert máshol is vannak feladatai még, a rábízott és vállalt kislelkek akár, meg a körülmények, a sors más fontos tennivalókat is leosztott - hanem úgy hagyják, mintha minden este újra érkezne, és a papucsok is várják a következő hazalátogatást: az tényleg boldog lehet.
Valamelyik nap egyik kedves Poetes lánytól áldást kaptam, kéretlenül, őszintén, tisztán.
Ugyanezt tudom nyújtani: legyen áldott minden napod, tesiM. Szeretettel kívánok örömteli, békés szülinapi előzetest, bajoktól, betegségektől mentes tiszta napokat neked, a földi családodnak, és mindazoknak is, kik fontosak, különlegesek számodra.