Csak egy abrosz...

Pera76•  2011. december 8. 13:11

Mindenkinek fontossági sorrendet állít fel az élet. Azt hisszük. És ezalatt mi, saját magunk rakunk mércéket mindenre, anyagiakra, fölösleges kacatjainkra, a semmire is... A rovátkák között elsiklunk a lényeg felett, az emberi értékek, érzelmek másodosztályú fontossági sorrendet kapnak.
 
Rohanó a világ, sodródunk, pörgünk, néha csigatempóba lassulunk, s leszakadnak darabjaink: törött lélekgombok lesznek. Kabátunkon foltok maradnak, hézagok, lyukak. Néha észrevesszük, máskor csak legyintünk rá, a nincs-időm magába zár és lassan elveszítjük önmagunk. Nem kellene pedig egy gomolyag, csak pár fényszálas cérna összeöltögetni.
 
Munka, család, otthoni gondok, bajok vesznek körbe, néha levegővételnyi szünetet sem hagyva arra, hogy kilássunk pókhálós, zűrzavaros káoszunkból. Úgy érezzük, mintha megfojtana indás kezével a sors.
Pedig csak látni kéne, gyertyafénynyi lánggal, figyelni magunkra, másokra. Miért hagyjuk, hogy csillag-magányunk hidegje megfagyasszon?
 
Advent. Ki tudja számon tartani, már hányadik... Hiszen az év első napjától az utolsóig várakozunk. De mindegyik mégis másabb, mint a többi. Most próbálok figyelni arra, mire eddig nem szakasztottam perceket. Magamra. Másokra. Szeretteimre.
És emlékezem.
 
Két évvel ezelőtt, egy karácsonyi bevásárlás alkalmával megláttam egy szép abroszt. Nem is igazán figyeltem a mintájára, a halványlilás színén akadt meg a szemem. És az sem csak úgy. Egy ismerős öreg néni volt mellettem, aki rám nézett és csak annyit szólt: - Mamádnak veszed ugye, ő szereti a lilát...
Bennem átfutott valami szorongató érzés. Nem mamának szántam. Senkinek sem. Csak néztem. De ez a mondat bennem motoszkált, -rohanó percek üresében matat így a szú,- és hirtelen hószagú, fenyőillatú melegről dalolt a szorongató csend... És megvásároltam az abroszt.
Aztán itthon betettem a szekrénybe és bizony elő sem vettem, sem magamnak, sem senkinek nem ajándékoztam oda. Elfeledtem. A csendet. A fenyőillatot...
Eltelt egy év, és eljött újra advent. Valahogy kikerült a szekrény mélyéről az a lila abrosz. És még valami több is. Tán egy csepp melegség.
 
Karácsony előtt odaajándékoztam kicsi mamának. Őszintén elmondtam, hogy a tavaly nem szántam arra időt, hogy odaadjam. Hanyagságból. Rohanásból. Elfelejtésből.
Biztos örvendett, mert ő mindennek úgy tudott örvendeni, apróságoknak, egy narancsnak, egy mosolynak is. Szép szónak. Az unokáknak. A dédunokáknak. De többel viszonozta nekünk, s mindenki másnak. A sok jó szót, mit tőle kaptunk, a reménymelengető erőt, a tiszta hitet, az aggódást: nem lehet elfeledni soha.
Megjegyezte, -emlékszem- hogy ne költsünk rá, ő már öreg és meg sem érdemli, de ha meglátogatjuk, az jól esik.
 
Februárban megszületett a legkisebb dédunokája, édesapámmal és a családommal elmentünk babanézni. Utána megígértem mamának: elvisszük következőkor őt is a nagyvárosba, hogy nézze meg a kisfiút. Annyira, annyira boldognak tűnt. Szabadkozott is, hogy ő már nem városba való, de tudtam, hogy örömet okoztam neki. Ígéretemet mégsem válthattam be...
 
Eljött a március. Magával vitte kicsi mamát.
Még délelőtt elment a szomszédba, aztán a kosárba fát rakott és ráesett a kosárra. Nagyapám kereste és hátul az udvaron találta meg. Mintha egy fekete kendőt lefújt volna a szél a kiterített ruhákból...a legkisebb fekete kendőt.
Rá a kosár fára.
 
Az az abrosz meg visszakerült hozzám. Nénéim kérték, hogy hozzam haza. Mama egyszer sem használta. Tán, hogy új volt, tán tudta, hogy már neki egy Karácsonyra, az utolsóra nem érdemes elővennie.
 
Az idén mégis nekem lesz a legelső igazi Karácsonyom. És a legszebb abroszom. Nem a rajta levő angyalkák, csengők, fagyöngyök okán.
Hanem a lila szín miatt. Ami a téli égről lebben be hozzám és telis-teli van szeretetfénnyel.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Kicsikinga2011. december 11. 20:46

Torkomat szorítják a könnyek...

csillogo2011. december 11. 19:52

Ezt a történetet az élet írta - sajnálom,hogy már nincs fent az oldalon az a versed,ami akkor született,mikor a nagymamád meghalt!:(
Erikám szeretet ölelésem.


Mindig szánjunk időt egymásnak... a rohanásunkat lassan hagyjuk el - tovább fogunk érni!:)

Pera762011. december 9. 11:22

Az emlékekben élnek azok, kiket szeretünk.
Köszönöm Narnis...

narnia2011. december 9. 10:18

olvastalak és összeszorult a szívem...
eszembe juttatál valamit...nézd:
http://blog.poet.hu/egykor/intarzia-es-o laj#hozzaszolas

Pera762011. december 9. 10:11

cerka...valahogy a neved olyan, olyan izés. Olyan mosolyogtató.
Köszönöm Summer.
Neked is Pille.
István, más az alap, de hasonló a leosztás...
Köszönöm Laca.
Ölellek Katám!
A fény bennünk él. mind fénylények vagyunk. Kár, hogy sokan nem értékelik...és nem törődnek ezzel.
Pedig ha kicsit adni lehet belőle át, és van kinek... azzal nem fogy. Olyankor bánkódok, mikor nem is érzékelik, elutasítják, nem is fogadják.
Atilla tesó is valami ilyen véleményen van. Hogy a verseimben fény él, még a szomorúakban is.
Köszönöm neki is a figyelmet, mindent.
Kedves vagy Eliza. Szeretettel köszönöm.
Csaba, neked is.
Margaréta, én ahányszor erre a történetre gondolok összeszorul bennem valami. Olyan gombóccá. Szívgombóccá.
A lilán át mindig mama jut eszembe.
És az, hogy egy érkezés után egy elmegy. És mégis marad.

Törölt tag2011. december 8. 20:53

Törölt hozzászólás.

pepo2011. december 8. 19:04

............

Törölt tag2011. december 8. 18:56

Törölt hozzászólás.

Eliza.2011. december 8. 17:45

Nagyon szívszorító kis történet volt Erika. Szeretettel olvastalak.

19702011. december 8. 17:35

Drága, Drága Fénylány! Engem most megsirattál...

sz54laca2011. december 8. 17:11

Nagyon szép...
Sugárzik belőle a szeretet melegsége.
Öröm volt olvasni!

''Mintha egy fekete kendőt lefújt volna a szél a kiterített ruhákból...a legkisebb fekete kendőt.
Rá a kosár fára.''

Csodás!

Törölt tag2011. december 8. 14:52

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2011. december 8. 14:24

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2011. december 8. 13:43

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2011. december 8. 13:17

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom