A Téboly

  Ha leírunk egyetlenegy mondatot is, azt úgy tegyük, hogy mindaz, mi benne összpontosul, kivétel nélkül őszinte legyen. Mert az írás teremtés: gondolatok és sejtések halmaza, hatalmas kör, amibe az olvasó belenézhet, a képzelet színes ceruzájával újrarajzolhatja, mégis van számos állandó pont a mozgásban, valamiféle biztonság: a hitelesség. És ha ez hiányzik akár egy szóból is: erejét veszti a közlés, nem jöhet létre valós kapcsolat az alkotó és az olvasó között.
  Az írás térkép, mihez az iránytű a mi kezünkben van. Az író feladata meg sosem ér véget. Ha megkérdőjelezhetetlenül igaznak tűnik, mit átad, akkor nem tévedhetünk el a szavakban, gondolatokban.
   Kevés embert ismerek, ki képes ebben a világban őszintén kitárulkozni, egy „ezvan” állapotot úgy bemutatni, hogy emberi mércével mérve igaznak találtassék. Lilinek ez sikerült. Lili igaz valóságát meséli el, amit ő annak hisz, belülről és kintről szemlélve önmagát, összejárva  - mint az ősi sámánok – a lélek fáját, emberül, emberileg, mindazt, mi pokolnak nevezhető, és saját útját keresi, a fényt. A fényre többször rátalál, de többször elhullatja, viszont egy biztos támpont létezik a mindenholban: a szeretet, ami hittel kovácsolódva megtartja Lilit.
   A New York-i terrortámadás a középkori Kolozsváron kezdődik el Liliben, és rettenetes szomjúsággal. De vajon hová vezet az elme autója? Hány megálló létezik, bezárul-e a kör vagy megszakad?
   Thamó Kata Téboly című könyve  - talán – megadja mindezekre a választ. Annyi biztos, hogy Lilinek  – aki te is vagy, én is és „akárki lehetünk” - van egy tiszta, határozott és egyszerű felismerése:

"...két világ között kell választani. Választhatja a nagyvilági életet, ahol ott a bűnök sokadalma: élünk a mának, hazudunk, becsapjuk egymást, nem tiszteljük szüleinket, távol áll tőlünk a Hit, nem hisszük, hogy van isteni segítség, csak a materialista világban bízunk, mert az kézzel fogható, tehát létezik. A másik világ Isten országa, ahol úgy élünk, hogy szeretjük felebarátainkat, tiszteljük szüleinket, segítséget nyújtunk az embereknek, imádkozunk naponta, templomba járunk, és a legfontosabb, hogy van Hitünk."

    Műfajilag nehezen tudom besorolni ezt a könyvet bárhová (nem is az én tisztem), de tömören azt mondanám: tanulságos naplóregény. És igen, olyan, mint Goya festménye – a Don Ramón Satué portréja. Arc alatti arc. Lili napóleon-arcának monológját meg lehet, meg szabad, sőt meg is kell érteni…
   Minderről mit gondol a székelyudvarhelyi, sikeres kézilabdázó múlttal rendelkező Thamó Kata? Én azt, hogy gyógyír lehet betekintést nyerni más lelkébe, ami a sajátunk is. Akár.
Kívánom, hogy ezen igényesen megszerkesztett és röpke időn belül már második kiadást megért IJK kötet, melynek előszavát Dr. Veres Albert elmegyógyász írta, és melynek felkonferálását Cseke Gábor író, költő újságíró örömmel elvállalta Szentegyházán is, találjon el a „Hadak útját” megjárt emberekhez. S nemcsak.

 

Olvassátok szeretettel.

(Lövétei Kiáltó - újságcikkem)