A rút hattyúdala

Lapulevél alatt sok az árnyék. Rucák készülnek. (Ha minden jól megy: pipirimpik is.) Minden nem ment jól. Merthogy egyik fülét valahogyan csak beszegte a szomszéd.

Kacsamama: tudományosan bizonyított, hogy vaksi szegény, duplalencséin keresztül sem akarja látni, hogy egyik tojás nagyobb kotolást igényel. Kacsaesze nem fér a fejébe. (Mindkettő átlagon kisméretű.) Él. Hal. A facér. Mohó és általában lenyeli. Kicsit meg is fekszik a gyomrát. (Sárga csíkokat húz maga után.)

A félrekufircolás afrofrizurás eredménye persze, hogy kiviláglott. Pedig sötétben csinálták. Most füstöl a világra. (Az nem érdekli, hogy plusz egy cigaretta mínusz egy erekció. Ez kacsabakk dolga, nem övé.) Általában illuminált állapotban leledzik és feneketlen étvágyú.

A kakukkfit előbb pulykára fogná, aztán mindenkire. (Megeszik egy tál fuszujkát, s nem tudja, melyiktől fingott.) Aztán már egye-fene, ahogy van.

A kölykek: mazochisták. Pályának hiszik a rútat. (Rajta tanulnak futballozni.) Olykor rakétának. Ki is lövik, célzott hátsó lábakkal. (Mert az elsők hónalja és hón teteje tollasütőnek lenne csak jó.)

A rút: okos, egyik kilövés után megpattan. Rájön, hogy így még a kutyának sem kell. De okos. És stratégiát mer. Ésszel. A hó leple alatt rátalál a W.w.w. világra. Azóta szandikás mosollyal és mellekkel, jacksonos hófehéren és fölöttébb idegen tollakkal, hattyúdallal szárnyal a boldogabb jövő felé. (Bizonyítást nyert: a plasztikai sebészet dán ok, hungarikum és izé… nyű-világ.)