A költészet margójára

Pera76•  2013. november 6. 10:35

(Lövétei Kiáltó, 2013. október)
 
Minden községünkben történő esemény, hír fontos, főleg ha jó. Azoknak elsősorban, akiket személyesen érint, vagy akik valamilyen szinten részt vesznek benne. És azoknak is, akik a más örömét szeretettel megosztják...

  György Emőkéhez köthető most az az esemény, örömhír, amihez - már előre - pár szót kapcsolnék hozzá. Emőke verselget, rímeket farag, alkot. Néhány verse a Lövétei Kiáltóban is megjelent már, ezen kívül közöl számtalan online oldalon, valószínűleg legtöbbet a Poet.hu oldalon publikál. (Ami jelenleg a leglátogatottabb és legtöbb taggal rendelkező amatőr magyar irodalmi oldal.) Az életben és a verseiben nem a miérteket keresi, hanem a hogyanokat szelídíti meg, elmélkedik, képes magasságokban, mélységekben járni, de tudja az arany középút fontosságát is... És igyekszik azon maradni. Verseiben filozofikus gondolatok is megtalálhatóak, a természet, a táj ragyogó palettájából is vesz kölcsön, bemutatja a mindennapi élet apró-cseprő bajait, olykor spontán humorral feloldva, s ezeken kívül az érző-értő lövétei ember igaz szülőföldszeretete, tiszta Istenhite, Babba Máriánk vigyázása, a család iránti kiapadhatatlan szeretete is helyet talál.

  Az alkotás ezen formája művészet, pontosabban meghatározva: költészet. Ahhoz, hogy valaki költővé forrja ki magát sok minden fontos. Elsősorban természetesen a tehetség mérvadó, aztán tanulás, szorgalom meg gyakorlat is szükségeltetik. Tehetség nélkül egyetlen művészetben sem lehet lélekkel telt maradandó értéket alkotni. Tehetség nélkül csak kommersz sablonmunka születik a művészet valahány ágazatában. A tanulás lényeges és a szorgalom is; már ha valaki előrébb szeretne lépni, haladni, nem csak toporogni egy helyben... Viszont mindenki nem lehet "hűdejó" valamiben, de akiben az elhatározás nagy abból a szempontból, hogy úgy érzi, többre viheti, próbál és mer lépegetni, az nem marad meg egy szinten. Hanem halad, fejlődik, jobbul.

  Kissé bárgyú példát hoznék fel: tegyük fel, szeretnék készíteni egy széket. Fogok egy fejszét, kimegyek az erdőbe, levágok egy fát. De abból még nem lesz szék, csapkodhatom, faraghatom, forgathatom jobbról-balról, meglehet, egy fogpiszkálót sikerül elsőre készítenem. Egyebet még nem. De ha beiratkozok egy asztalos tanfolyamra, elvégzem sikeresen és dolgozok is a szerszámokkal ebben a szakmában utána, akkor sok-sok gyakorlattal, tapasztalattal egyre jobb termékeket állíthatok elő... Nemcsak széket, talán mást bútort is.

  Tehát ha a feltételek adottak, és szívvel-lélekkel képes az ember tevékenykedni, akkor ami kikerül a keze alól, az értékessé darabbá válik. A versek is lehetnek egyfajta bútorok. Mondjuk: székek. Lélekfenyő-padok. Ahol - ebben a rohanó, dübörgő világban - megpihenhet a barátság, a szeretet, a düh lecsillapodik, a vágyak megalkusznak vagy fellobognak, az ismeretlen-idegenek megotthonosodhatnak. És nem mellesleg "a vers a legjobb lélek-terápia", vallja Emőke.

  És hogy ki a költő? Bárki lehet, ki verset, költeményt alkot, ha annak érzi magát, vagy netalán annak titulálják. De ki a jó költő? Én azt hiszem, igazán az, aki istenáldotta tehetségét szorgalommal kamatoztatni próbálja, gyakorol, fejleszti képességeit, becsempész verseibe ritmust, rímeket csiszol, költői képek eszköztárát használja tudatosan vagy önkéntelenül, s túllépve az egón nemcsak saját magáról képes beszélni, hanem észre tudja venni az élet nehézségeiben az apró kis örömöket, akár egy naplemente csodáját vagy egy szál virág ringatózó, szélbe-fecsegő kibomlását, megérinti a perc, a pillanat varázsa és ezt ki is tudja fejezni. Maradandóan...

  Lehetne csoportosítani egy kötetbe a verseket, nemcsak tematikák szerint, hanem erősségük szerint is. Előbbi próbálkozásnak van értelme, utóbbi nehézkes feladat. Bizonyára egy jó anya sem tudja szeretetét kisebb vagy nagyobb mértékben felosztani a gyerekei között - pedig látja, tudja a különbséget, de mindegyik gyerekét szeretni képes, egyformán, hibákkal, pozitív tulajdonságokkal együtt. Mégis csak szükség volt Emőkének egy válogatásra a többszáz versgyereke közül, akkor, amikor az ő bakancslistáján talán a legfontosabb vágya teljesült: a HIFA-RO kiadásában, ezen alapítvány támogatásával megjelenhetett Lélekmorzsák című kötete, 73 verssel. (Fehér Árpád székelyudvarhelyi festő képei kerültek a versek illusztrációjaként egymás kiegészítésére és a borítóra is.) Emőke szortírozott és döntött: olyan verseket válogatott össze, amik nemcsak a szakmabeliekhez érnek el - pl. költőkhöz, kritikusokhoz, irodalmárokhoz stb. - hanem akár az egyszerű emberek is megértik, megtalálhatják közöttük a kedvenceiket. Átfogóan: akárkihez, mindenkihez eltalálhatnak.

  Ennek a kötetnek az első bemutatására Marosvásárhelyen került sor, ugyancsak a HIFA által, de vasárnap, november harmadikán, délután 3 órától a Lövétei Népházban is szeretettel vár minden kedves érdeklődőt György Emőke az itthoni könyvbemutatójára. (A kötet megvásárlásával a HIFA alapítványt támogatjuk, aminek elsődleges célja Vásárhelyen a mozgássérültek számára egy központot létrehozni, ahol teljes ellátásban részesülhet a tervek szerint kb. 70 személy...)

- Kicsit méltattam Emő költészetét, igaz, sok mindent kihagytam, remélem, megbocsássa. És igen, a Poetet is reklámozom, miértisne. :)

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762013. november 8. 18:48

Kicsikingánk, Emőt én is így ismerem...
A kötetbemutatója jól sikerült, én büszke vagyok rá, hogy idáig elért.
Én nem tudom, milyen vagyok, van bennem minden, jó is rossz is... de embernek szeretnék maradni. Remélem: sikerül...
Köszönöm, újfent, hogy a te tiszta lelked csak a jót látja...

Kicsikinga2013. november 8. 18:40

Nagyszerű költőnek, és nagyszerű embernek ismertem meg Emőkét, és szívből örülök a sikereinek!
Drága Pera, Te nagyon önzetlen és csodálatos vagy!

Pera762013. november 7. 11:00

Köszönöm, Emő nevében is.
Megérdemli...

csillogo2013. november 6. 19:19

Örömmel olvastam Erikám!

Törölt tag2013. november 6. 11:32

Törölt hozzászólás.

szederfalu2013. november 6. 11:21

Gratulálok neki :)