A fekete váza III.

Pera76•  2013. május 24. 12:40

 

  Helyezkedett, illeszkedett az új ház, miközben az éjszaka cseppjei aláhullottak az ablakok szemhéjaira. Bent az alvók pillája, mint a függöny takarta el az álmok selymesen libbenő gondolatait. Aztán kezdett nehezedni a levegő. A hold éppencsak átsóhajtotta magát a függöny sejtelmes-vonalkás mintáin, és rákapaszkodott a falon levő óra 12-őt jelző mánusaira.  
  Kleia felébredt, hívta a váza.
  (Úgy érzem, hatsz reám, erőd van. Birtokolni akarsz belőlem valamit, amire senki nem képes. Vonzasz és taszítasz. Bámulom a mintákat, azon tűnődöm, ki alkothatott, miért tartottunk meg, s miért szólítasz engem. Olyan, mintha csalogatnál, hangok nélkül, de mégis varázslatosan hívogatnál valahová, mintha ismerős lennél... A tükörből nézve még bonyolultabb, töményebb-szebb feketének látlak, egyre közelebb és közelebb érezlek...)
  Fenn, valahol nagyon messze fenn, ahol összeérnek az egymáshoz illő, de néha-néha elcikázó gondolatok, ahol megtalálja mindenki a hiányát, azt, amire vágyik, amivel, akivel teljes lehet, ott valami megrázkódott, s a ház ettől megnőtt, forogni kezdett. A  nő gerincén gyöngyök száguldottak fénysebességgel összevissza, őrült bizsergéssel…  Éppen hajnali négy volt, mikor rálépett a váza cirádás útjaira.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762013. június 11. 12:20

Valahogy nekem itt ez a vég, a többletes értelmezhetőség miatt. Mert én sem tudom, mi van tovább.

Torpilla31812013. június 10. 11:07

ööö..akkor ismét átértelmezte magát...
jó..értem..
és tetszik..

kössz Jolim..

Molnar-Jolan2013. június 10. 10:58

Törpilla, itt a vége!
Először én is furának találtam, de szerintem így a legfeszesebb.

Torpilla31812013. június 10. 10:52

huh..
amikor nem valaki, hanem valami ad energiát..szavak nélkül, csupán színével..
de nem lehet egyszerű..ha nem az élő, hanem a tárgy hat..
ott baj van..nagy baj...
mint a függőség..

érdekesen várom a folytatást...
pussz...

'' Fenn, valahol nagyon messze fenn, ahol összeérnek az egymáshoz illő, de néha-néha elcikázó gondolatok, ahol megtalálja mindenki a hiányát, azt, amire vágyik, amivel, akivel teljes lehet, ott valami megrázkódott, s a ház ettől megnőtt, forogni kezdett.''

Pera762013. június 10. 10:40

Okés, akkor ott is kurtítok a terjengősségen.
Lény kipiszkálva. :)
Köszi a sok-sok segítséget.

Molnar-Jolan2013. június 10. 10:35

Szerintem most sokkal jobb.
Jót tett, hogy kihagytad belőle a férfit, és a vázával folytat néma párbeszédet.
Valahogy a zárójeles részt én még kurtítanám, túl szájba rágós pl.: ''mégis varázslatosan hívogatnál valahová'' a lény szót is kihagynám...hiszen talány, hogy lény, vagy nem lény... :)

Pera762013. június 10. 10:16

Megnyirbáltam, de biztos, még alakítható...

Pera762013. június 7. 10:39

Imolám, azt hiszem, tanultuk az iskolában, ill. tanították. :) De utánanézek. Az emlékeimnek. :)
Amit mondasz, egyetértek, éppen azért, mert többen jelezték... kicsit javítottam itt-ott, még kéne...
Persze, itt élünk, ezt már lebeszéltük régebb. :)) Emilkékben. :))

hipervandor2013. június 6. 14:02

Na, megvilágosodtam. Hiszen, itt élsz mellettem, nem is olyan messze! :))))
Akkor nem gond románul olvasnod :)))
Miután elküldtem a hsz-t jutott eszembe, hogy a határ ugyanazon oldalán élünk.

hipervandor2013. június 6. 13:59

Kedves Pera76!

Gyorsan végigolvastam a novelládat. Mint minden számomra tetszõ írást, a tiedet is egy klasszikussal asszociáltam. Sajnos, csak románul olvastam, most kerestem magyarul, hátha meg tudtam volna mutatni neked, de nem találtam rá. Mircea Eliade ''La tiganci'' /Cigányház vagy Cigányoknál a magyar címe, ha lefordították/.

Egy tanárról szól, akit elsodor a cigányok varázslatos világa. Megéri elolvasnod /fõleg, ha szereted az elvont, misztikus történeteket/.

Egyetértek az elõttem szólókkal. Nagyon szépek a mondataid, úgy írsz, ahogy én nem tudnék. Fõleg ilyen terjedelmen végigfuttatni. Nekem csak nagy erõfeszítések árán pattannak ki hasonló mondatok a fejembõl, s csak 1-1 bekezdésnek tudok hasonló hangulatot adni. De nem mindegy, hogy az események lezáródnak-e vagy sem egy novellában. Nem mindegy, hogyan fejezed ki magad, hogyan vezeted tovább a szálat a történetben /lehetséges, hogy javítás után olvastam, így kevesebb hibát találtam/.

Maga a történet tetszett, de túl nagy hiányérzetet hagytál a végére számomra...

Pera762013. május 28. 07:55

Oké, Attila, Átmentem ezen kívül egy helyre és úgy együtt próbálom kiegyengetni.
Minden apró változtatás remélem, jobbít. :)

Pera762013. május 28. 07:53

Szeretnék ott lenni. Melletted. De most nem lehet...
Küldök egy jó nagy csokor esős-fényt. :) Azért, mert csak.

csillogo2013. május 27. 15:34

Nem is kérdeztél,de most (s)írok.
Nálunk beletúrtak a hangyabolyba és mindenki mérgezetlenül, de rohangál.
Csak a dolgukat végzik...még a porcicák is egymást ássák alá és rohannak a ''főnökhöz'' segítségért. Egy kettő kiüti magát, mert túl könnyűnek találtatik.
Minden polcon, ami le van takarva sacc/kábé milliméteres a por. Újfent - már százszor töröltem, na ez egy kicsit túlzás, de most jó volt beleesni ebbe a nagyot mondásomba, mint légynek a fogóba!
Közben a hangyák megzavarodtak és keresik a jobbnál jobb lyukakat, hogy elköltözhessenek egy tágasabb és frissebb terepre, hol biztos életteret és egyben nyughelyet is találnak maguknak. ''Kettő az egyben''.
A jövő ''nemzedéküket'' már biztosan egy jól bebetonozott helyen szeretnék tudni!:)
Már a tudat is boldoggá tesz, hogy ez nekik is mekkora feladat! Ezért megpróbálok kiállni magamért és látom lelki szemeim előtt az új konyhámat és spájzomat, ahol az egérfogót már csak hírből fogják ismerni a most pottyant egérbölcsőbe született fiak! Szerintem messze elkerülnek majd, mert nem adok nekik megfelelő táptalajt, mint azelőtt, hisz dézsmálhattak, mert a sok apró kenyérhulladék és elárvult tésztás zacskók alján lévő maradvány-morzsák kikerekítették - a mindig éhes szemeiket és bendőikben landoltak!

Próbára vagyok téve minden szinten. Legfontosabb a kitartásom és egy jó légáteresztő maszk, hisz fontos a külcsín is, egy magára valamit is adó csillogo lánynak!:)
A ruha nem számít most, mindent kimostam, amit csak tudtam és elspájzoltam rosszabb időkre, mikor is a csapból nem fog víz jönni - egy darabig.
A lánykámhoz mehetek tenni-venni és felcsaphatom az újdonsült tűzhelyének is a tetejét, ha főzni támadna kedvem. Támadjon? Hmm... inkább most koplalni kellene hagyni egy kicsit a háznépét - úgyis panaszkodik mindenki, hogy kövér, ne etessem őket már annyira!? (Én a súlyomnál vagyok, mert nekem elég az illat.)
Most szomorkodjak vagy nevessek - lehet mindkettőt egyszerre fogom és majd kialakul minden. A Nap is felkel és boldogan nyugszik le...mondta!
Amit lehet megteszek én is.
Gondolok oda - jó lenne ott a csíki dombokon egy kicsit meditálni és bámulni a bárányfelhős eget. A virágcsokrot meg hagyom, hogy illatozzon tiszta szobámban, amit már tényleg hét lakattal zártam le, és mikor mezítláb belépek csak ketten legyünk én+Én!:)
A vázát jól át kellene írni, de ez a sok ciráda megzavarta a gondolatmenetemet és leírtam neked, amit éreztem a mai nap kacskaringóiból, ami azért egy kicsit megzavarta alsó szintemet!
Ahol most ülök a hálóban onnan egy kicsit jobb a ''kilátás'' és azt hiszem este elmegyek tornázni is!
Ha már lúd, akkor legyen kövér...nem hagyhatom el magamat! Kása lesz estére...csak várják ki türelemmel míg megérkezem!
Aztán ne haragudj a szókimondásaimért,de már nem tudtam bent tartani...ihlettél!
Ölellek TesimMMM!


Talpas2013. május 27. 14:54

Az jó dolog, ha neked megvan a fejedben a történet, csakhogy van egy nagy felelősséged is, mégpedig az, hogy ezt valamennyire be kell ültetned idegen agyakba is. Ha nem tartod lényeges helyeken szorosan a gyeplőt, akkor megy világgá a ménes, és végül nem lesz szükség istállómesterekre, vagy lovászlányokra:)
A lebegtetés persze fontos, és nekem van egy régi ismerősöm, aki nagyon jó novellákat ír. Polgár Veronika a neve, és a legnagyobb erőssége az egyensúly, amit bármilyen tartalom mellett képes megtartani. Ha belekezd valamibe, akkor az nem csúszik szét, se át valamilyen más mederbe, irányzatba, és bármennyire is hajlamos a cifra mondatokra ő is, a végén csak megáll a sziruposság, és a már majdnem érthetetlen bővített mondatok szakadékai előtt. Pontosan mutat be szereplőket, helyszíneket (ebben nálad sincs hiba) és kegyetlenül, sémamentesen, ahol a szöveg úgy kéri, ott a világ legegyszerűbb szavaival hegyezi ki arra a pontra a történeteit, ahol végül magára hagyja az áldozatait. A párbeszédeiben nincs rizsa, minden szó hoz valami fontosat, vagy éppen jellemzi tovább a szereplőket, amíg meg nem jelennek előtted teljesen. Olyan formán, amilyennek ő akarja mutatni. Nem jó az, ha egyik olvasatra (vagy egyik olvasónak) nyuszi az illető, míg egy másik hangulatodban pocoknak látod. Amúgy a tudomány megállapította, hogy a nyúl nem is rágcsáló, csak annak akar látszani:)
A fő különbség talán az, hogy neki megvan ez a végpont, és ez a végpont igen kézzelfogható, így mindenki számára befogadható lesz a hatás. Nem ködmönt, hanem hordható, és sehol nem kényelmetlen kabátokat gyárt.
A modern - maradi vita talán itt is megvan, de sokkal egyértelműbb a döntés, mint a verseknél. A próza legnagyobb buktatója (szerintem) ha sorokat, bekezdéseket kell visszalépni, de akár csak egy mondaton belül nekifutni újra az olvasásnak azért, mert bizonytalanná tesz valamiben. Az egyszerűség pedig ezt segíti elő, és kicsit olyan ez, mint hogy egy bizonyos kor után már butítja a gyereket, ha gügyögnek neki.
Már nem fogok a történetedről írni, ezek szerintem most nagyobb segítségek, és ez nem ultimátum, hogy írd át, ha te ezt látod jónak. Én csak szerettem volna magaménak tudni, de még nem olyan.

Pera762013. május 27. 13:53

A nem emlékszem tisztán kezdetű dalt az éjjeli váza-látogató ihlette. Az és valóban olyan nevetséges. :) És nem illő.
Most valóban nehéz elmagyaráznom, hogy mi mi. Van-e mese, avagy álom, ill. mennyi a kitaláció, mennyi lehet valós, vagy valósnak tűnő ebben a félkerek történetben.
A kötőjelek a a verselős-erősebb énemből duvadnak át, kipiszkantériázom. Amennyire tudom.
Azt hiszem tényleg baj az összevissza ugrálás is, a kapkodás, mert nem kiforrott, meg néhol, bármennyire szeretném, a tájszavak, a helyi beszéd is érződik.
A férfi nem hal meg, remélem, férfiak csak úgy nem fordulnak fel holmi vázáktól, de érdekes az, hogy férjnek tituláltad, mert én seholsem. :)
Igen, más is észrevette az átalakulást, éppen azért mert az a más hatott rá, és perszehogy a férfinál is leesett az ötbanis, csak azt nem tudom, már későn-e vagy még éppen jókor. A nő bizsereg, félelemmel-kíváncsisággal várakozik, meg ki tudja miért, de nem a férfit miatt, hanem a váza a konkrét ok. A vázára lépés lett volna a végkifejlet, hogy maradjon néhány elvarratlan szál, mert ilyen a valós élet is. A heppi túl jó, a szomorvég elkeserítő, tehát az olvasó gondolkozzon el, mi történhetett. Miért van por a vázában, mert nem tudjuk, mi történt a nővel, váza nélkül maradt-e a férfi mellett, avagy a ''vázával'' a férfi nélkül.

Talpas2013. május 27. 12:56

Oké, úgyis éppen jó étvágyam van:)

Pera762013. május 27. 12:44

Szia, értettelek. :)
Nagy köszik. Az a helyzet, hogy én innen bizony ezeket mind nem láttam, ezért jó, ha szóltok onnan.
Válaszolok is részletesebben, meg cselekedek is, csak most mennem kell. :)

Talpas2013. május 27. 12:15

Na szia:)

Lehet, hogy soknak fog tűnni, de az alapokkal (is) van bajom. Az ''is'' azt jelenti, hogy az apróságokkal most nem foglalkoznék, de egy példát írok, hogy megértsd, milyen hibákra gondolok:
'' nem emlékszem tisztán, nem tudom, mi történhet velem!
És ezzel elmagyarázott mindent a férfinak''
A nagy egész mindig meghatározza a stílust, és ebbe az ''egészbe'' nem fér el egy olyan megfogalmazás, hogy ''És ezzel..''
Ez már a Fehérlófiában is mulatságos volt:
''Hát csak eredj el a világra, én meg megdöglöm.
Azzal megdöglött.''
És nem csak a véletlen egybeesés miatt, hanem egyszerűen meg kell találnod a hangulathoz illő szavakat, mert nem jó ötlet ide-oda ugrálni a mese és a komolyabb próza árkaiban, még akkor sem, ha tartalmilag ezt kéri a történet. Vagyis narrátorként nem jó.
Még egy kis előleg: A kötőjeles szerkezetekből is ipart űztél. El-el tévelyegtél, és ezzel fel-felborzoltad az idegeimet:)

Az első rész sokkal többet ígért, mint ahova kiszaladt a történet, de nem olyan súlyos a baj. Olyan hosszú, hogy most nem tudok konkrét dolgokat írni, de a második kicsit rétestészta lett, és hiányzott a vége környékéről a dráma, illetve az első részben jól megalapozott ''rejtély'' továbbfokozása. A fekete kibontása nagyon jó lett, és én ebben látnám a végső megoldást is.
Ebben az utolsó részben csak neked nehéz észrevenni, hogy nem történik a világon semmi, szinte mindent megismételsz, amit már tudtunk. A ''rálépés'' annyira messze van egy nyitott befejezéstől, hogy egy sokat megélt olvasó inkább megtorpan, de nem azért, mert rossz ötlet, hanem mert nincs jól előkészítve a séta. Olyan konkrétumok hiányoznak belőle, amiért érdemes volt megírni, és nekünk elolvasni, hogy ne csak egy ''hétköznapi'' esettel találkozzunk ezredszerre. Ezt direkt túlzom el, de tényleg csak egy bizonyos valami teheti egyedivé.
Ha én írnám, nálam lenne egy pontos kiváltó oka az eltávolodásnak. Egy, a meglévő sok közül, ami lehet egy fontos visszautasítás is a férfi részéről. Nem kell, hogy a férfi-nő vonalon történjen. A váza ''ereje'' is elég konfliktusra ad okot, ha csak a nő hisz benne, és mondjuk a férfi még a szemének sem. Ha még azt sem veszi észre, hogy kivirul a buksza. De azt hiszem, egy ilyen dologba nem kell belehalni. Sokkal jobban belehal a férj, ha arra jön rá, hogy például mások észreveszik az átalakulást. Az már dráma is lehet, és ha bedobsz valami életszerű vonalat, akkor mindenki ott folytatja majd, ahol abbahagytad.
A feketére visszatérve. Szerintem ez az ötlet átalakítható a végén a fehérre is, és ha még nem elég bonyolult így, akkor az átlátszóval keveredve még erősebb. A férfi (aki életben marad mégis:)) szemét kellene valahogy felnyitni, nekem ez az egy ''mentő''ötletem van, és amikor számára minden átlátszó lesz, a nő körül meg minden világos, akkor egy varázsváza simán át tud változni medúzafehérré. Talán beszúrva azt is, hogy a tudósok hiába bizonyítják az ellenkezőjét:)

Itt van a szemem előtt, ezért még ezt leírom. Az utolsó hosszú mondatban azt hiszem, a férfi hal meg, de még ebben is kicsit bizonytalanná tesz a megfogalmazásod. Beszélsz a nőről: ''A nő gerincén gyöngyök száguldottak fénysebességgel összevissza, őrült bizsergéssel'' aztán a sejtelmes (de szerintem idétlen) hármaspont miatt szorosan kapcsolódva hirtelen ezt írod: ''A férfi hatalmas hurkú kérdőjeleket nyitott a szemeiben'', majd jön egy vessző, és az a szöveg, hogy ''elmeredt valahová''. Itt a kétely, mert nem lehet pontosan tudni, hogy ki meredt el, és ki csuklott össze. Mert én olvashatom így is: A nő bizsereg, akinek a férfi összezavarta a fejét, ezért elbambul, jól belegondol, és kampec. Tudom, hogy nem így van, de amíg nem olvasom el az utolsó sort is, a szöveg szerint lehetne így is.

Hát részemről ennyi, jöhet a zuhé:)

Pera762013. május 27. 09:20

:)

csillogo2013. május 26. 07:03

Igen kéne!:)
A színeket, amiket ''hoztál'' azt én is szeretem!

Pera762013. május 25. 21:42

A fekete szín érdekes. Voltak korszakaim, mikor talpig feketében szerettem magam. Most nem. De kombinálható. Fekete-meggy, fekete-mindegy. :) Most a talpigfehér a kedvencem, s a vegyesek: a rózsaszín, a borpiros, a barack, kék, zöld, minden. Minden színnek van olyan árnyalata, mi tetszik. :)
Ja, hogy kéne szólni a vázához is? :)

csillogo2013. május 25. 07:59

Rálépett...talán felébredt Kleia!:)
A hangtalan összecsuklásban sok minden lehetséges - még a fekete ruha - akár könnyekkel terhesen, de viselni kell!
Erikám, Áginak igaza van - labirintus az olvasónak!:)
PusziM

Pera762013. május 24. 21:48

Kicsikincs-Kingánk, még vannak rejtett tartalékaim. :)
Ágim, lehet. Ámde a vége mégis nagy dilemma azért. Én már csak tudom. S amint mondtam: az ötletet neked köszönhetem, te pattantottad ki belőlem, ámbár nem fogom elfecsegni, mi is az. Elégedj meg azzal, hogy keresztmami lettél. :
Jolerzsikék:) figyellek, figyellek, s köszönlek.

Kicsikinga2013. május 24. 18:50

Erikám!
Ez, egy eddig általam nem ismert oldalad!

kovacsagi2013. május 24. 18:33

na, jól kinevettem magam... miket képzelek én! majd a történet képzeleg helyettem! remek lecke volt. :)

érteni vélem a részletekben elveszést. labirintus az olvasónak.

Pera762013. május 24. 18:23

Jolika: :) Lehetha ezt is szerettem volna. :)
Jolika, Erzsike, fontolgatlak kettőtöket.

Molnar-Jolan2013. május 24. 18:16

bocs, a billentyűzet néha már önállóan nyom entert. (nem elég, hogy a kurzort ugrasztja ide-oda)

Holdontul2013. május 24. 18:15

:)
Ez az egyperces jó ötlet!

Molnar-Jolan2013. május 24. 18:14

Hát a kíváncsiság az megvolt, csak mint egy szellemvasútban, járnék, teli fura hangulatokkal, a végén meg kapok egy fricskát, na pubi ennyi volt a szellemvasút, végállomás nincs maradás, a fejeden egy

Pera762013. május 24. 18:09

Rövidebben jobb lenne?
Gondolkozok. Valami olyant szerettem volna, hogy a részletek kíváncsiságot keltsenek, legyen olyan, ami magyarázatot nyer, de olyan is, mi kérdőjeleket hagy, miérteket, rágódni, találgatni. Az ömlengést én is érzem itt-ott. Azt hiszem, igazad van.

Molnar-Jolan2013. május 24. 18:00

Oké, akkor pedig húzd össze egypercesre, mint Örkény.
Szerintem ez így túl terjengős, a lényeget töményebben is ki lehet fejezni. Erre a kétértelmű végre elég pár sejtelmes mondat, a hatás ugyanaz.
Így a sok apró mozzanat sallangnak tűnik a sztori szempontjából.




.

Pera762013. május 24. 17:21

:)
Okos jány lehetsz.

Holdontul2013. május 24. 17:20

Igen, a vége jelentheti, hogy rálépett, vagy bumm, rálépett:)

Pera762013. május 24. 17:11

Ezt kérték tőlem, s én is erre hajlottam... :) Ne konkrétan legyen kerek a történet, ne legyen a befejezés se szomorú, se vidám, sem jó, se rossz, ezen fogalmak amúgyis mindenkinek mást jelentenek. Nincs vég a végben. Picit változtatok az utolsó soron, hogy még zavarosabbá/érthetőbbé tegyem.
A közön, bárhol, ha javasolsz valamit örömmel veszem.

Molnar-Jolan2013. május 24. 16:53

Hát...rendben, hogy nyitva hagyod, de mintha túl nagy lenne a huzat..az esetlegességek elvarratlanul lifegnek, nem kap jelentőséget végül a sok izgis részlet.
De lehet, csak nekem van hiányérzetem.

Pera762013. május 24. 16:48

Ez. Miért búsulsz?

Molnar-Jolan2013. május 24. 16:47

Ez a vége? :(

Pera762013. május 24. 16:45

Én tudom mi lett. :)
Döend.

Molnar-Jolan2013. május 24. 13:21

Hú, egyre merészebb abszurd...időkiesés, meg mozog a ház, jajj, mi lesz! :)