Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A fekete váza I.
Pera76• 2013. május 22. 11:53
...mindegyik ház él. Nyáron lustábbak, alszanak, de az év többi szakában, főleg télen sokat mozgolódnak. Cserefa gerendáik fogukat csikorogtatják vissza a kemény szélnek, az ablakok szégyenlősen eltakarják didergő meztelenségük. A fenyőpadló végeláthatatlan évekig zsugorodik, több centit képes összekucorodni, füge-réseket mutogatva a rátaposó lábaknak. A diófaszekrény sokadjára is elnyikorogja öregedését, a szarvasagancsban végződő fotel karja a hajdanvolt bőgéseket szeretné még szétkiabálni, de keményen tartja magát, az emlékezést csak a rajta párálló izzadság-gyöngyök sejtetik…
A házak némelyike hosszú életű. Emberöltők méltóságát őrzik, felszívják a gyerekkacaj játékosságát, a felnőtt bánatok folyómedreit, a szerelmek fakuló ibolyaszirmait, áldást, átkot, szitkot, alázatot, türelmet, elöregedést... Megtelnek, s amikor már nem képes semmi beférni sehova: megkezdődik az enyészet, a bomlás és visszakerül oda minden, ahonnan eredt. A természetbe.
Tél volt és a ház új. Az előtte állót lebontották. Teljesen szétszedték, csupán a szilárdnak tűnő alapokat hagyták meg a fiatalok, arra épült fel a remény. Ami értéktelen volt, a tűznek ajándékozták, s a szél, mint jótékony cinkos bele-belesegített ebbe. Ami használhatónak tűnt: kirakták a szegényeknek. Egyetlen-egy vázát hagytak meg. Egy fura kriksz-krakszokkal teli, nagyon régi fekete vázát. A fiatal házaspár régiségkereskedőknél is érdeklődött, azok sem tudtak semmi érdemlegeset mondani a váza koráról. A szomszédok információi szerint a lebontott ház tulajdonosai örökölték és adták át egymásnak, s századokon át épségben maradt. Ami elég érthetetlennek tűnt.
Jobb híján ideiglenesen a fürdőszoba fekete-fehér mintás csempéjén találtak helyet neki, a kád mellett.
- Kleia, drágám, esetleg tehetnél bele néhány szál virágot! A váza annak való! - szólt a férfi.
A fiatal nő szót fogadott, reggel hirtelen ötlettől vezérelve vágott rózsát helyezett a vázába. Friss vízzel feltöltötte előbb, de elszomorodva látta: hiába sütött be a napfény a kerek ablakon, s bujócskázott gyerekesen a cirádás mintákkal, a víz is fölöslegesen csacsogott, délutánra lekókadtak a rózsák. És bármiféle virággal próbálkozott, mindegyik hasonló sorsra jutott. Egy napig sem maradtak meg, délutánra, legkésőbb szürkületre elfonnyadtak. Mind.
A nő töprengett néha, a férfit meg szórakoztatta az elején az egész, aztán ráunva a lehetetlenség próbálkozására, kérte:
- Hagyd a fenébe az egészet, nem ér annyit! Talán huzatos a fürdő azon része, éppen oda nyílik a kerek ablak, azért nem érzi jól magát ott semmilyen virág sem!
Pár hétig üresen ácsorgott a váza, a nő aztán egyik este szalmavirágokból készült és őrzött kis csokrot helyezett bele. Reggelre mintha a fakult színek élénkebbnek tűntek volna.
Pera762013. június 11. 12:25
Vázát utánatok megcsináltam.
A ''szürkületre elfonnyadtak. Mind.''
''Reggelre mintha a fakult színek élénkebbnek tűntek volna.''
Itt az estig, ott a reggelre között van némi összefüggés, azért hagytam meg. Éjjel kel életre egyik, a szalmavirágon látszik, míg a másik a napvilágon haldoklik - a rózsák...
De megrövidítem legalább...
Molnar-Jolan2013. június 10. 15:58
Holdontúllal egyet értek, egy váza funkciója általában ismert. :) (csak nem akartam már kukacoskodni)
Holdontul2013. június 10. 15:51
Sokkal olvasmányosabb, összeszedettebb, jó lett!
Apróságaim vannak még:)
Ezt a részt kihagynám, vagy csak egy rövid megjegyzéssel intézném:
''aminek sem az alkotója nem volt ismert, sem az eredeti funkciója.''
Ennek akkor lenne fontossága, ha a váza nem hagyományos vázaforma lenne, mondjuk inkább urna alakú, vagy amorf.
Az alapot egyszerűen szilárdnak is lehetne, mert ha csak annak tűnik, nem érdemes rá építeni statikailag, és itt az átvitt értelem nem ad pluszt a dologhoz.
A virágos részt így variálnám:
A nő szót fogadott, reggel rózsát tett a vázába. Délután elszomorodva látta, hogy hiába a friss víz, és a kerek ablakon beszökő napsugarak játékos bújócskája a cirádás minták között, egy napot sem élnek a rózsák a vázában.
Ezek csak gondolatébresztők, és addig hagyom abba, mint nem tűnök SZTK keretes esztétának:)
Pera762013. június 10. 10:44
Jolikám: :) Megvan az első változat is, hogy tudjam hasonlítani. Itt is még lehetne gyalulni, azt hiszem.
Pillácska, kösz, viszont!
Torpilla31812013. június 10. 10:42
Ó...ébred az élet...a szín..a tér..
jó Era..megyek a kettőhöz...
pussz...
Molnar-Jolan2013. június 10. 10:39
Az élettelen éled, az élőtől elszívja az erőt...nem tudom, milyen volt az első verzió, de most összefogottabb, jobban látszik a szándék.
Pera762013. május 27. 10:09
Köszönöm! A terjengősségen (is) kéne csökkenteni, már tettem ezért. :)
Alakul még, Jolika, Erzsike hatására. S bárki értő véleményére figyelek...
Talpast várom még. :)
Steel2013. május 27. 09:45
Visszajöttem a kezdetekhez... :)
Szeretem a hangod, ahogy mesélsz a szavakkal...képekkel, hangulatokkal.
Pera762013. május 23. 11:02
Bármiféle ötletnek örvendek, nem ígérem, hogy mindent megfogadok, de átrágom. A történet folytatódik, azt nem tudom még, meddig érdemes nyújtani ahhoz, hogy esetleg érdekelje az olvasót, de ne unja... A befejezés megvan. Abban Talpasra hallgatok, remélem. Meg Marikámra. :)
Köszönöm nektek: Jolika, Seácska, Attila, Marika.
Molnar-Jolan2013. május 22. 21:08
Izgi!
csillogo2013. május 22. 20:39
Olvastalak és a hsz-eket is!
Szerintem is meglepő és elgondolkodtató legyen a vége, ha már ilyet lehet kérni egy alkotótól!?:)
Együtt lélegzel a sorokkal, benne vagy - ez nagyon átjön!
...és hogy télen sokat mozgolódnak...nyáron a vidéken élő emberek, akik mondjuk gazdálkodnak - bizony egész nap kint vannak a mezőn és csak szinte vacsorára mennek haza.Akkor meg már nem nyüzsögnek annyit, mint amit lehetne,de ez csak az egyik része a dolognak. Télen behúzódnak az emberek a jó kis meleg ''fészkükbe'' és elvannak!:)
A gerendák a fűtéstől is jobban mozgásba lendülnek és több idő jut(hat) egymásra - ez az igazság! Lehet, hogy sokszor ''kényszerhelyzet'' van! Lehet, hogy szaladnának szívesebben egy kis fakuló ibolya után, de a házak hosszabb életűségéért lehet tenni, igen sokat, ott a falak maguktól állnak, ha kell és leomolnak, ha úgy kell.Ahol szeretet van, ott áldás és békesség is helyt kap a tűzhelynél!
Szép írás - nagyon megérintetted a szívemet!
MMM
Talpas2013. május 22. 19:32
A végkifejletről meg csak annyi, hogy ne jó vagy rossz legyen, vagyis ne vidám vagy szomorú, hanem inkább meglepő és elgondolkodtató. Az elejéhez az illik.
Talpas2013. május 22. 19:29
És tőlem mit szeretnél?:)
Azon a szinten van elvarrva a történet, ahol még bármerre kanyarodhat, bár a ''bajok'' szó elég meghatározó. Nem találgatnék, de izgalmasnak ígérkezik, és ha teljesen kész, akkor írok majd pár apróságot, amik hirtelen nem tettek jót a szemeimnek. Ne keresgélj, tényleg aprók:)
Törölt tag2013. május 22. 15:40
Törölt hozzászólás.