Cseppnyi óriások - A kezdetek kezdete

Hé te ember, mozdulj végre,

A dolgodat tenni kéne.

Gyengét földről felemelni,

S önzetlenül ezt megtenni.

Legyintesz csak továbblépve,

S nemet mondasz emberségre?

Ha így teszel, szíved joga,

Merre visz majd lépted nyoma?

Közönyvárad egyre épül,

Rád omlik majd, ha elkészül.

Keltsd életre saját csodád,

Először is szíved kitárd.

Ha van rajta jó nagy retesz,

Vajon akkor, majd kit szeretsz?

Legfeljebb tán önmagadat

Nem leszel más, csak egy adat.

Szoftvered a Szürke Élet,

Tovább élsz, de mégis véged.

Ha erre vágysz, hát úgy jól van,

Hagyd a gyengét lent a porban.

Ám, hogyha nem, tedd, amit kell,

Nyújtsd a kezed és emeld fel.

A szívedig, nem lesz nehéz,

Derüljön ki, hogy mennyit érsz,

És a pénz már nem mérvadó,

Valami szép, valami jó....

Ennyi elég, bátran hidd el,

Ember legyél emelt fővel.