Cseppnyi óriások - A kezdetek kezdete

Hé te ember, mozdulj végre,

A dolgodat tenni kéne.

Gyengét földről felemelni,

S önzetlenül ezt megtenni.

Legyintesz csak továbblépve,

S nemet mondasz emberségre?

Ha így teszel, szíved joga,

Merre visz majd lépted nyoma?

Közönyvárad egyre épül,

Rád omlik majd, ha elkészül.

Keltsd életre saját csodád,

Először is szíved kitárd.

Ha van rajta jó nagy retesz,

Vajon akkor, majd kit szeretsz?

Legfeljebb tán önmagadat

Nem leszel más, csak egy adat.

Szoftvered a Szürke Élet,

Tovább élsz, de mégis véged.

Ha erre vágysz, hát úgy jól van,

Hagyd a gyengét lent a porban.

Ám, hogyha nem, tedd, amit kell,

Nyújtsd a kezed és emeld fel.

A szívedig, nem lesz nehéz,

Derüljön ki, hogy mennyit érsz,

És a pénz már nem mérvadó,

Valami szép, valami jó....

Ennyi elég, bátran hidd el,

Ember legyél emelt fővel.

Véleményed engem lesújt,

Hogy az élet hullámvasút,

Én ezt bizony másképp látom,

Mert az Élet jó barátom.

Mosolyával szíven talált,

Sohanapján verném csak át,

Mint magamban, hiszek benne,

Nem zavar, ha apró lepke,

S lustizik csak virágszirmon,

De rekorder, ha kell százon,

Szóval szárnyal, nem csak repül,

Rálelhetsz ott mélyen belül.

A földhözragadt sosem szárnyal,

S lepkefogó hálójával,

Évek óta űzi egyre,

Mert a lelke barna medve.

Tévutakon lustán lépve,

Kámforrá vált a jó kedve,

Nem vágyik már finom mézre,

Kishitűség csalta lépre.

Én hiszek a pillangóban,

Akkor is, ha mindig szótlan,

Mert egy érzés mindent elmond,

Ám, hogyha kell,lehet James Bond.

Sosem áll a csodát várva,

Hanem jócskán orrba vágja,

Hogyha ráront Mr. Balsors,

Mint a villám, épp olyan gyors,

Vagy talán még gyorsabb nála,

S nem kell hozzá varázspálca,

Hogy naponta csodát tegyen...

Pillangó a tenyeremen.

S minek kéne lepkeháló,

Csak szeretet, s pár kedves szó,

S ettől kezdve nem csak álom,

Akár siklunk rozsdás szánon,

Üldögélünk meggyfa ágon,

Lehet éppen ákom-bákom,

Tiszta szívből őt imádom,

Mert az Élet jó barátom.