kevelin blogja

kevelin•  2017. szeptember 9. 07:28

születésnapomra

Az én hazám forró, és tűzes


Amúgy én sem hiszem el
Hogy a bűn feloldozást nyer
A leltár készen áll
Halálért halál jár
A sárkány hetedik feje
Lennyíszantásra vár
Kétszázadik születésnapomra
Egy királyfit kérek
Ki elhozza nekem
Az örök életet
Ringató lágy dallamok szóljanak
Megfáradt testemet
Az élet vízének tavába
Dobatassanak
Ott pihen már papa, mama

Éjszaka, ha az eső
Kopogtat az ablakon
Álmomban ezt meg is kapom




megadott szavak - megfáradt kopogtat ringató hetedik mama éjszaka leltár bűn hazám születésnapomra-

kevelin•  2017. szeptember 8. 07:18

Fehér fényes



Szétzúzza az ereket

Az a nagy fehér fényes
Ami ott fent van az égen
Mindennek ő az oka
Szerelemnek is záloga
Teliholdnál űvöltenek
A farkasok
Mozdulnak az éji vízek
Fülembe is beleérnek

kevelin•  2017. szeptember 8. 07:11

Rossz napos

Nem tudja a rossz napos 


Kipihenni magát

Zúgatja a nagy semmi 

A motorját

Száját tátva ásítózik

Mászkál összevissza

Pihentnek kéne lennie

Másik napot várja

Terve sincs már

A stafétát, hogyan adja át

CSak zavarodottan vár

Hátha elhallgat a zaj

De mindhiába 

Zúgás van az éjszakában



kevelin•  2017. szeptember 8. 02:54

Őszirózsa

Ha ősz van, hát őszirózsa

Az kerül majd 

Az ablakomba

Újra kinyílik

Fázós lelkem

Gondoltam,ès 

Lestem a holdat

Nagy kerek feje

Felhők közt fènylett

Ezüstös sugara

Bevilágította a vidèket

Èn meg mint egy

Hadirokkant

Lèpni is allig

Tudtam

Mindegy, hogy 

Hold vagy nap

A fájdalomcsillapító

Majd hat

Borzasztó a mai nap

Ketten fájtunk 

Egyszerre

Szegény gyerekem

Rosszul lett

Hiába minden virág

Ha egy fiatalt

Betegnek látsz

kevelin•  2017. szeptember 6. 16:39

Az én világom

"E világ nem az én világom""Reményeink a csillagok"
Idézetben Pilinszky János : Kihűlt világ c. versének kezdő és záró sorai


" E világ nem az én világom"
Mondhatnám de nem ígaz
Én igenis ebben a világban jól 
Érzem magam
Ha senki nem bánt
Hagynak nyugodtan élni
Szinte vidám
 Danoló kedvem van
A város ahol élek bizony szegény
Élt már itt, sok szegény költő legény
Kikre szomorú sors várt 
Nem úgy mint rám
ki megette már kenyere javát
Bár költő nem lettem
Valahogy megéltem
E világ az én világom
Szegények közt éldegélek
Kik napról napra minden 
Kevésnek örülnek
Ha ocsmányságot hallok
Kicsit beborulok
Magamba húzodok
Akkor minden sötét
Vad viharok tombolnak bennem
Lelkem tengerszint alá süllyed
Majd mikor újból 
Partot érek
 Látom a nap süt, mint régen
Fák zöldelnek a téren
És újból megint 
szegényen, de élünk
Álmodozunk
 A maqasba nézünk
Várunk valamit
"Reményeink a csillagok"