Végül

kevelin•  2021. szeptember 22. 07:05  •  olvasva: 152

 Gyorsan forog  fintorog az idő

Nincs már mi volt nem találod sehol

A múlt már csak kavics összetört kő

Úgy él bennünk mint szélben a finom por 

Egyszer minden szokásod kinövöd 

A lét s  a fény érdekel csupán  

Magadat  már hiába nem töröd 

Ne tudd meg mi az mi  jön  ez után 

Se ősz se forró nyár ott nem sétál 

Nincs ott semmi a semminél sem több

Nem látod mit istenek rejtenek 

Ott lennél de leroskadsz a célnál 

Szívedben mit viszel az a legtöbb

Végül mi lesz drágám te is sejtheted

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2021. szeptember 22. 14:04

végül egymást melgítve elalszik a világ reggelig ezért jó, hogy van ki mellé .) grat a vershez

skary2021. szeptember 22. 08:13

aha