Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
rejtèly
kevelin• 2016. szeptember 30. 22:14
Nem èrtem magamat
Mi ez a furcsa,nyughatatlan
Èrzès,ami kèsztet versírásra
Töprengèsekre ,vivódásokra
Mert mint gyermek az anyját,úgy
Vártam a lazulás perceit
Bensőm mègis hadakozik
Mintha nem lennèk egybe
Lehet a fèlelem ,lelkem kettè törte
Ami nem nagy csoda
Pedig hamar itt a holnap
Egybe kell raknom magam
Van rá egy hosszú èj
Reggelre kell egy kis èsz
Megparancsolom magamnak
Szedd össze magadat!
Ès kèsz
Zsuzsa03022016. október 1. 14:16
Néha én is érzek ilyet...
kicsisara2016. október 1. 08:44
Ez kész :)
kevelin2016. október 1. 08:17
@Ametist kösz,hogy megèrtettèl
Ametist2016. október 1. 07:15
Igen, az a bizonyos "nyughatatlan" érzés, ami versírásra késztet :)
skary2016. október 1. 04:29
ha csak ennyi lönne :)
Mikijozsa2016. szeptember 30. 22:27
...és kész :) Ugye , hogy ha kész a vers, akkor már kész, lehet mást is cselekedni :)