Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Olykor
kevelin• 2017. szeptember 24. 04:01
"olykor èjjel szîvem,. ... hogy zakatol,Oly hevesen dobog"
Mint nyîlt pályán a vonat
Úgy zakatol
Felèbredek a bánat
Szívemig behatol
Mert álmomban
Szekszárdon jártam
Ragyogó panelban
Hol kèt öreg tündèr
Vállamat átkarolta
Jöttömet oly szívesen
Fogadta
Ragyogó szèp panel
Elmentek mind el
Tán már óra sincs a falon
Hát ne vegyem ezt
Mind zokon?
Csak nèzek fájjon
Patakokban hull
A könnyen
Nincs ki engem
Úgy szeressen
Ám az álom megy tovább
Èletem mezejère èrkezem
Hóesès,csörgedező kis patak
Langyos tavaszi szèl
Ègi jel,
"Altatón búsan átölel'
Idèzet Tóth Árpád versèből