Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Könyveim s az elmúlás, sokat írtam
kevelin• 2024. február 16. 03:56 • olvasva: 89
Mikor félek hogy
Megszünök lenni
S a semmisèg kiszedi
Zsúfolt agyam vonásait
Magasra rakott könyvek közé
Teszem tollam
Euréka gondolom
Szavaim mint gabonaszemek
Idővel mind kihajtanak
És látom az éjszaka csillagos arcán
Szép románcok árnyképeit
Arra gondolok az árnyakkal
Én úgysem találkozom
És amikor érzem teremtvényeim
Rátok soha nem nézek már
Vigasztalom magam
Ha nekem másnak is
Számtalan irásom áldás
kevelin2024. december 1. 03:49
https://suno.com/song/abc51220-9301-464a
Mikijozsa2024. február 17. 09:49
nagyon igaz s ez a legfontosabb gratula
Perzsi.2024. február 17. 08:05
Igen, az írás megmarad.
skary2024. február 16. 06:56
a kollektív tudat megőrzi :)
blackroze2024. február 16. 06:43
Csak az fél megszűni, semmivé lenni,
ki életét, tétlenséggel elmúlni.
Mikor szürkül az ég és szűkölnek a kutyák,
fácán farkából kitépett tollam mártom tintába.
Fantáziám dús csak a hajam elhagyott,
magas homlokomra parokát nem rakott.
Ami bárminél rosszabb a rossznál,
az ukrán ki azt hiszi okosabb az orosznál.
Csillagos homlok, vörös dühös félhold,
sátáni arccal röhög a kostolt bor.
Pálinkás jóreggelt köszönt Lujza,
józanon az éltet mindenki unja.
J'aime ma vie, se tre jolie,
csanté l'amure, avék Mireille Matieu.
Paris é le ville d'amure tuzsure,
le soleile danse sur le pon.
Tetszik a versed mert ezt hozta ki belőlem, gratulálok.