kevelin blogja

Ha jó leszel kisfiam meglásd jutalmat kapsz

Kitől anya hogy kitől a Mikulás bácsitól

Na nem anya olyan nincs

Dehogyisnem hidd el

ott röpül  mint kismadár a sötétben 

mázsás öreg 

Piros a köppenye fehér a szakálla

Hátány puttonya teli ajándékkal

Ő az ki  minden jó gyereket lát és jutalmaz

De anya nagyon kell pisilni nem lehet kibirni

Most nem lehet bird ki  

harminc kilométer és   Pesten vagyunk

Vak sötét van  hogy fog a Mikulás megtalálni

Nem nehéz neki csodákra kèpes

Nézd csak ott van világít

Hatalmas nagy láng három is

Látom tényleg de szép

Mosolyog a mama és

Százhalombatta három tornya

https://suno.com/song/eb5f882c-fe92-4cab-8b9d-f74ea29bfb5b

 Új  vendég érkezett Pestre

Fám ágaira fehér fonalát rátette

 dermedt  ősz  szakállára hó hullott 

Fehéren igazán jól mutatott

De hóember szerinted mit tegyünk 

  mint unott szerelmesek töled 

 elhidegeltünk

Ha sokat mutatód magadat

Látványodtól lehet élénkülünk

 szép fehèr lepled igazán jól mutat 

Ha kirázod betakarja utunkat

Egy kis falevél  útjára indult

fa legfelső ágáról fújta le a

 szèl és ő

Esőtől fénylőn sárgán elindult

Nem bánom én ezt 

nem vagyok szomorú 

Faanya tavasszal újra kihajt

Ès ő ezt megérezvén  meghajolt

Pörgött forgólódott

Nekem előadást tartott 

S feltámadt a szél 

És a levelek

mind hullanak sorba

Keringőt járva

Esnek a sárba

Feltámadt a szèl 

S a levelek mind

hullanak sorba

Táncot járva egy utolsó táncot

 Magasban röpködve 

mielőtt leesnek

Ès megmutatja magát 

egy sötét galamb

Fa tetejèn táplálkozva

bogyót eszik

Allig takarja fámat levèl

Eltünt a zöld korona 

De lassan a sárga is

Fám kopaszodik

A park az a hely ahol minden változik 

Akárcsak mi is emberek 

Ők is a növények is ugyanúgy nahát

Ledobják  kidobják  rozsdás cuccukat

Vigye a szél tapossa   sár  nem kell már 

Fényes zöld hajú növények  voltak nem rég 

Tavaszon ébredt bimbóból levél szerelmük

Már nem

Most hajintják elnyűtt szerelmüket tarkán 

Kicsik nagyok nincs kivétel mind ugyanolyanok

Vetköző fatörzsek kérges kopár vázukat mutatok

Hol van már az a nyár mikor még Ifjú voltam

 Alattuk frissen kóbóróltam tam 

Most már csak bámulom földön fekvő leveleit   

Öreg életem színezőit