kevelin blogja
IsmertetőVersírás kezdetèn
Jó lenne
Kavarog bennem az
Èbredő gondolat
Versben leírni mi van
Bün riadt futás
Vad önkèny
Vèletlen törtènès
Nálam
Mint nálatok
èrzèssè válik
Verssè formálódik
Gondoltam
Ès az üres papîrt bámultam
Nem megy ez hipp hoppra
Vágyam óriás
Èrtelmem kevès
Nem lesz semmi ès kèsz
De van annyi szèp
Mi papirra vàgyik
látomás szememben
Szavak fejemben
Dallam fülemben
Emlèkszem règ
Időspirálom közepèn
1980_ban a Baross utcában
Jártam s gondolatom formáltam
Haza rohantam
Gyorsan leírtam
Mert aggódtam
Elvèsz feledem
Ezèrt papírra vetem
Azóta"fújom a dalt
Fuújom fujon fujom a dalt"
Türelem
Homályos víz cseppen
Le-le koppan
S telik a serleg
Úgy hívják türelem
Ha megtelik túl folyik
Köszöntöm kegyesen
Fogadom örömmel
Szerető törödès
Ez is nagyon kell
Gyerekekkel törödni kell
Óva vigyázni szeretve jàtszani
Ezt csak szívvel lehet csinálni
Időközöny
Sàrgàs kabátú fák
Strázsàlnak
a langyos őszben
Aztàn àtöltöznek
Zöld palástjukra
Vöröses
Barna ruhát vesznek
Ám vègül
Mint cèdàk
Levetközve
meztelenek
Mig megkapjàk
Fehèr kabátjuk
Àtöltöltözhetnek
Ünnepèlybe kèszülödő
Közönnyel dermed az idő
Nem làtható arctalan
Nap fènye szolgája
Termèszet csodálja
Áramlàs fuvallat
Ès mi mèg benne van
Reggel
Ezûstős harmatban
Mosdik
nappal együtt
Èbred a gondolat
Ma is ismeretlen
Új nap virrad
Friss reggel
Tesz vesz vàrosba
Beáll napok sorába be
Az örök semmibe
Embernek mindenbe
Átragyog a Dunán
Vágyakat sodorva
Beles gangokra
Tereken padokra
Bújik a fènyes hold
Buzgó kisèrő
Hűsège lankadatlan
Földről leszakadt
Leszakadhatatlan
Már nem látni
Èjjel majd jön
Fènylik
Hófehèr labdànak làtszik
Csillogni kezd járda
Úttest
Reggeli zenèt mormolnak
Trollik buszok
Ablakon àt halló
Ágyelhagyó
Tekergő nap kezdő
Muzsika
Fülbe mászó
Rondó
Múlt vagy jövő a Józsiba
Szètszórt tèglák
Bèlèstestek ablaktokok
Szètzúzott törmelèk
Mozog a kar
Mindent dob platóra
Forog a berendezès
Vaskar vasizület
Tökèletes mozgàs
Nem fáj nekik a pakolás
Százhúsz èvet rombol
Markol helyez lapátra
A bèke
Kicsi házaknak
Nincs
csak odakèpzelt helye
Fehèrèk lakták
Egyik kicsi házat
Felettük a tűzfalat láttam
Tűzfal felett kèk èg csillagok
Szobámba napfèny ragyogott
Másik házban barkàcsboltban
Újgazdag öreg pult mögött
ácsorgott
Szabad idejèben gonoszkodott
Jelentgetett mindenkit
Nekem nem hiányzik
Vele szemben dorbèzoltak
Falon maradt körvonala söntèspultnak
Kicsi hàzaknak vège
Óriások jönnek helyèbe
Ez a vers nem egy nagy szàm
Mègsem hallgat a szàm
Mert ablakomon is
Sötètsèg kopogtat
Beengedem szobámba
Mert muszáj
Rombolja majd a bonanzám