kevelin blogja

Emberek állnak ès nèznek a magasba
Aggódva figyelnek 
 meg ne csússzak le ne guruljak
Állvány korlátjára támaszkodom Lujza utca kutyaszarát bámulom


Nèha nèha lenèzek látjátok 
 Èn így èlek
Hidegbe fent a magasba 
hú de fázik  testem mindkèt karja


December adta így akarta 

Most megy a nő

"Nem lelkesülsz e föl,ha nèzed,
Tavasszal az ifjú termèszet
Hogyan,kèpez ,teremt?
Nem hallod è a lomb sóhajját?
Ès a patak csörgő morajját
Nem èrted,mit jelent?"


Idèzet Arany Jànos - A dalnok búja című versèből.

Fehèrruhàs mennyasszony

Anyám èhes vagyok
Gyomrom fáj,oly èhes vagyok
Anya nem szól
Csak mosolyog
Közben mobiloz
Fogkrèmet eszek
Nem látod?
Vagy műanyag csipke  virágot
Anya nem szól,csak
Mosolyog
Anya,èn macskává változók
Kiugrok az ablakon
Macskakènt verebet falok
De akkor is èhes vagyok
Aztán bagoly leszek 
Nyuszikra  vadászok
De anya mèg mindig èhes vagyok
Aztán leszek cápa
Fokákat falok
De anya mèg èhesebb vagyok
Anya nem szól  csak mosolyog
Èn mèg èhesebb vagyok
Hogy embereket ehessek
Viziszőrnnyè változók
Anyám nagyon èhes vagyok
Megváltozott a szörny különös 
Újból kislány lett
Ki ágyában fekszik
Fèny köppenyèben
Többè nem èhezik