puzzle

Van, hogy darabjaira hullott, szétesett, működésképtelen élethelyzetek darabkáit próbáljuk újra összerakosgatni. Napokat, heteket, akár éveket, sok értékes percet, órát, tengernyi időt elpazarlunk azzal, hogy az egyes részeket felszedegetjük, elemezgetjük, próbáljuk a helyükre visszailleszteni őket, de mindhiába. A kirakós játék legfontosabb, legértékesebb darabjai elvesztek, eltűntek. Vagy talán sohasem volt teljes a készlet? Egyben jól mutatott, szemre tetszetős volt, és mi annyira szerettünk volna játszani, hogy sok apró, de igencsak lényeges alkotóelem teljesen elkerülte a figyelmünket. Felesleges, idő-, és energiarabló foglalatosság viszont a múlton keseregni, azon tépelődni, hogy "mi lett volna, mi lehetett volna, ha". Ne vessen árnyékot a mára a tegnap, hisz az élet oly rövid. Játszani pedig kell, addig marad fiatal a lélek, amíg megőrzi játékos kedvét, amíg át tudja élni, élvezni tudja a játék örömét. Ehhez viszont nem csillogó-villogó játékcsodákra, játékszerek sokaságára van szükség, az igazán boldog, önfeledt, örömteli játékhoz elég egy IGAZI (játszó)TÁRS.