Keserű méz

Errare humanum est

(avagy a mágus is ember)
  

Komor esőfelhők gyülekeznek odakint az égen,
Szobám mélyén bábut készítek gyertyafényben,
Megszokásból dolgozom, szinte oda se nézek,
Mégis éppen a helyükre kerülnek a testrészek.
 
Amikor elkészül a bábu, lassan körbeforgatom,
Mosolygok, mert érzem, jól sikerült nagyon, 
Beleszúrom a tűmet és belém hasít a fájdalom,
Nekem fáj, mert ez a báb én magam vagyok.

Amíg arra várok, hogy kínom enyhüljön végre,
Azzal biztatom magam, hogy mindjárt vége,
És, hogy a rómaiak is tudták már kétezer éve,  
Hogy sajnos hiába vágyunk a tökéletességre.

'Errare humanum est' , így szól az antik tétel
A jelek szerint ez alól én sem vagyok kivétel,
Hiába a rutin, én is hibázok egyszer-egyszer,
És ma megtanultam, hogy a mágus is ember.