kerek blogja

MEGÁLL A NŐ (P20)

Megáll a nő

Szeme nyílik

Lába lép

Szíve dobban

Hozzád kézzel ér

És úgy marad

SZILVESZTERREL (P21)

Mély keservvel

Fájós karral

Nem haraggal

Zavart fővel

Haló hanggal

Bús kacajjal

Vérbe mártott tíz körömmel

Köszöntéssel

Nevetéssel

És a szóval

Bizalommal

Szeretettel

Ember ül

Ki elmerül

Egyedül

Én

Anyám

Ő

PRÓBÁLKOZÁS (P22)

Felhők gyűlnek fák felett

Fergeteg zihál bokrok megett

Bú dúlta ember áll a dombtetőn

Megfájdult élettel kétkedőn

Lenn a földön két levél

Súgva mondja

Zúg a szél

EMELD FEL KEZED

Emeld fel kezed,

És meglátod, felragyog feletted

És körötted a világ.

Az élet zöld fénye aranyként

Hogyha sápadoz,

Körötted minden életre kel.

Bátran és némán szeret

A szem

Forrón ölel és nem választ

Keres a test

De örömet lel a kábult

Érzelem megett.

Felragyog még ha beborul,

S ha netán úgy is fordul a

Világ

Mi együtt leszünk