kerek blogja
KultúraNE NÉZZ.../FEKETE-FEHÉR/EMLÉKEZÉS (2.17)
NE NÉZZ A NAPBA (P89)
Ne nézz a Napba
Csak a magasba
Kék égbolt fehér felhők
És a NAP mosolyog ők
Azok melyek Téged emelnek magasba
Ne nézz a Napba
Csak magadba
FEKETE / FEHÉR (P90)
Mert nincs tiszta fehér
Mely egy piszkos feketével felér
Minden amit látsz szentnek
Csak keveréke ennek
Mégis a fehéret a tisztát
Ápoljad óvjad és tiszteld
A feketét pedig a tisztát
Ismerd fel tedd félre és tiszteld
EMLÉKEZÉS (P91)
A hullámok jönnek
És mennek
S ami marad
Az emlékezés
MENNI KELL (1.6 P41)
MENNI KELL
Menni kell
Nem lehet hogy annyi jel
Dacára mindent elveszítsünk
Miért az élet küzdelmes sora
A nagyapám
Anyám
És igen miért fáradoztam én
Az évek tellnek múlnak
Olykor oly boldogok vagyunk
De őszintén megtérve magunkhoz
Be kell vallanunk csak egy kis jel
S mi már sírva fakadunk
S míg szól a dal és él a jel
Képünk mereng a tükörből elő
Igen ezt be kell vallanunk
Valami vár
Valami készül
Ha feltőr bennünk a zokogás
Az elmúlt évek is hiába fájnak
Elfojtott életünk
Így születik az ember újjá
És élni kezd
Szivében a múlttal
Utoljára élni kezd
Csendes nyugalommal hajtja
Álomra gondokkal megtellt
Szédült fejét
És megpihen megannyi ember
Megannyi szent helyen
Hol asszony szív dobog
S kisgyerek bölcsőben álmodik
Ők megtértek otthonukba már
Nem fáj a múlt
Most pihennek ők