KÁBULT NAPOK (1.9 P48)

KÁBULT NAPOK

Ámult embere -

- ként ha írok megint.

Megnyugtathat ugyan,

Engem ugyan meg nem részegíthet

Már soha

Emléked képe lett erőm,

Amint emléked képe -

- ként lépkedek feléd.

Elfogott rabodként érzem én,

Mint uramban bízzak Én még,

Erődtől elfogodott -

- ként.