FOHÁSZKODÁS/A VÍZ ÉS A NAP (1.21 P109/P110)

FOHÁSZKODÁS

Fohászkodom az éghez

A fényhez, a csillagokhoz.

A léghez

Az ég valamennyi gyermekéhez

Az ÉN-hez

A léthez

Valamennyi teremtményhez

Az előttem lebegő képhez

A fához

A lombbal törzzsel és gyökérrel

A zöld fákhoz a Földben

S a szikrákhoz az Égen

A Napnak melegéhez

A Holdnak hidegéhez

A vízhez a kőhöz a földhöz

a tűzhöz a lánghoz az ezernyi szikrához

Két szemhez a szellemhez

És a távhoz

A múlthoz a jövőhöz

A mához

A VÍZ ÉS A NAP

Nyaldossa a követ

Kövess, mondja

Enyém leszel!

Tiéd vagyok vizem

A szél simogatja a vizet

Egyszer mid enyém leszel

Azt suttogja!

Tiéd vagyok szelem.

Jön a Nap

Mosolyog a szélnek

Egyszer még én leszel!

Tiéd vagyok Napom.

Alászáll lassan a Nap

Elfordul, reggel megint

Itt lesz

Magával hozza a szelet, vele a vizet s követ

az

é l e t e t