kepzelet-tortenetek-fabulak

Gondolatok
JohanAlexander•  2017. június 21. 11:22

Hát..Ezek vagyunk

 Élt egyszer egy szerencsétlen birka,
hogy mit kell mondani? Betéve tudta.
Megtanították egykor az "emberek",
mi az mit mondhat, de azt nem, hogy mit tehet.
Felnőtt szegény, csak hol muszáj volt, ott haladt.

Múlatni ment az időt, ha volt birka nap.
Társa is volt (egy birka nő),
még el is hitte, hogy benne a jövő.
Volt egy öreg kos /bár jó szomszédja volt/,
el akarta hagyni, a kijelölt akolt,
mit szűknek tartott, már a vén svihák,
bár védett, óvott annyi éven át.

Mivel haladni véle nem tudott,
a hatóságnak, mindent balgán átadott,
hisz nem volt, csak egy birka!
Nem tudta, hogy népét is irtja.
Az ifjú birka hangosan bégetett;
Kitörni innen remény sem lehet!

De a vén kos már látta, tévedett!
Csak nézett a birkára; Nem segíthetek!
Csak nézte, nézte, mi közönyéből kinőtt.
Nem láthatott már biztos, átlátható jövőt.
Nem tudom, végül ki fejezte le?
Létét, egy bográcsban végezte be!

2014.09.28.

JohanAlexander•  2017. június 17. 08:27

Ne mondd hogy nincs remény

Csalódott népnek,
íja már nem feszül,
Turulnak van két szárnya, 
de földre kényszerül.

Attila kardja csorba, 
de nincs vége a dalnak,
eljöhet még szebb jövő, 
Hunnak és Magyarnak.

Kárpátok ölében, 
felébred a nemzet,
Duna, s Tisza kebelében,
szép hazára lelhet.

Távol minden intrikától, 
dühtől és haragtól,
mentes lesz majd 
büszke népünk, 
széthúzástól bajtól!

Mondhatjuk, hogy újra 
immár, egységes a nemzet,
emelt fővel, tiszta szívvel, 
szebb hazát teremtett!

2013.07.09.

JohanAlexander•  2017. június 8. 09:00

Nem kívánatos

Most én hozzád szólok, megértést remélve,

haragot és dühöt, tényleg félretéve.

Jól tudom fajodnak, túl fontos a munkád,

beláthadnád azért, miért haragszom rád!?




Sétálok kertemben, palántáim nézve,

szép szál paradicsom volt annak az éke!

Zöld szára elhajlott, levele is szárad,

alatta a bűnjel, repedt állatjárat.




Ledöbbentem! Ilyet, ki tehetett vélem?

Majd a föld megmozdult, ott előttem, éppen!

Apró kormos orrot láttam kandikálni.

Megálj csak! Most foglak téged sittre vágni!




Felnéztél fáradtan, gombostű szemeddel,

szinte kérted béküljek meg a tetteddel.

Megsajnáltalak mert vágysz egy szebb életre,

éreztem, beláttad szebb a szomszéd kertje!




Segítettem neked, új hazába léphess.

Szomszéd véleménye igaz nagyon kétes.

Ha rájön belátom nem szabad tagadnom,

eltanácsolt migráns, lett a kis vakondom!




2017.06.08.

JohanAlexander•  2017. június 3. 09:58

Csak kitaláltam

Egyszer "Endre" saját gonoszságát fedezve,

"Bandihoz" rohant, magában jókat röhögve,

hogy "Gézának" két tehene felfúvódott,

nem tudni ki szánt a jószágoknak ilyen sorsot?


Öröme felszállt a fellegekbe,

hiszen mindig a más bosszúságát leste!

Pletykáért nem kereste "Marinénét",

hisz talált magától is, minek csak ő tudta a végét.


Híreiben sosem volt köszönöm.

Sugárzott belőle a káröröm.

Pedig "Géza" ha tudta volna,

lucernáját pont "Endre" locsolta.


Nem hiába kérdem én.

Tán pont ezért fúvódott föl két tehén!?

Egyszer "Géza" épp' haza tartott a rétről,

csak nem rég vett búcsút két tejelőjétől.


"Endre" tanyáját tán akkor hagyta el,

honnan fekete füst szállt az égbe fel.

Igaz nem volt az néki otthona.

Gondolkodást félre téve, rögtön rohant oda!


Lángolt a pajta, a lakóház is izzott,

a házban "Endre" halálra váltan visongott!

"Bandi" a szomszéd tanyáról tanácstalan lesett.

Örült hogy e kár nem vele esett.


Csak nézett ki az? Ki önmagát nem kímélve,

éppen "Endrét" menti ki, minden félelmet félretéve?

Vigyázott bár látott mindent, senki ne szúrhassa ki,

hiszen a más baja, nem volt soha gondja őneki.


"Gézát" bár családja haza várta, hisz volt két gyermeke,

segített hisz önzetlenség, s becsület volt az élete!

Kapott családja érmet, jutalmat, kitüntetést,

mit ér egy önzetlen, pótolhatatlan életért!?


"Endrét" ki csúnyán megégett, megmentették a doktorok.

Biztosítójától kárpótlásul, temérdek pénzt kapott.

"Bandi" ma is tanyáján él olykor sebzi még a múlt,

aludni nem tud régen, azóta magába hullt!


Pletykát csak "Marinénétől" lehet hallani,

tán neki is megvannak számlálva napjai.

Elszálltak azóta a tartalmatlan évek,

szívesen fogadják ki pont arra téved.


Ebben a világban megszűnt a rosszindulat.

Egy lélek elment, helyén szeretet maradt.

Ne kérdezd tőlem: Mindezt honnan veszem?

Hiszen Te is emlékszel rá, úgy hiszem!


2015.08.14.”