kepzelet-tortenetek-fabulak

Gondolatok

JohanAlexander• 2017. november 22. 16:02

Már nincs időnk

Nem tudom mit tegyek?

Menjek, vagy maradjak?

Deres fejem felett

ott gyűlnek a varjak.

Messzire hallatszik

vészes károgásuk,

az ki még teheti

mind-mind világgá fut.

Maradjak elnéző?

Legyek radikális?

Vagy várjam míg szennyet

elmos a kanális?

Nehéz lesz a döntés.

Tisztán én nem látok!

Belé is őrülök ha sokáig várok.

Gyűlik a selejtje emberi fajunknak,

ezek ránk nyugalmat

biztosan nem hoznak!

Mind kik tehetnének?

Csak jussukra vágynak!

Apokalipszist hoznak a világnak.

Négy lóból már három,

biztosan köztünk van.

Pedig vezetőknél,

ki tudná ezt jobban?

Sárga ló már rázza

még szoros zabláját,

rég megkapni vágyja

fertelmes abrakját!

Velünk lesz megtöltve,

abrak tarisznyája,

benne lesz majd az is

ki már alig várja!

Gyűlöletet rág majd,

bűzös csemegéül,

kárhozat és halál

jut nekünk majd végül.

Késő már zavarni

vissza alvilágba,

nem tudtunk jót tenni,

rá ront a világra!

2017.11.22.

8 hozzászólás

Gondolatok

JohanAlexander• 2017. november 12. 08:18

Az író megpihen

Szárnyaló lelkét,

nyugalmat remélve,

a végtelen fürkészésének

adta át.

Emlékeit, mint tova tűnő árnyakat,

már rég elérhetetlen vágyakat,

sorsának csordultig

telt kosarába rakva át.

Múzsájához, mint éhező

nincstelen fohászkodott,

remélte visszaadja majd neki,

mit ő egykor fénykorában,

oly balgán elhagyott.

Talán kap ihletet,

hisz érez még erőt!

Igaz hosszan nem meri tervezni,

az előre nem látható jövőt.

Magasban száll a lelke,

igézi a csodás őszi táj,

elméje mint felújított

precíz kis óra,

boldog, hisz újra jár.

Ismét pompáznak csodás színek,

kék égen, völgyön és hegyen,

az író fáradt ugyan,

majd csak később pihen!

2015.11.16.

8 hozzászólás

Gondolatok

JohanAlexander• 2017. november 7. 16:53

Csak pár szelet kenyér

Sokat nem kérek én,

de ez egyet nagyon!

Legyen még kenyér holnap is,

minden asztalon.

Jusson mellé szalonna,

pár karika hagyma,

mellé tea,

a citromot nem kihagyva.

Ebédre egy kis tányér

forró húsleves,

ha másra nem fussa?

Legalább egy tál köles.

Nem kívánom,

hogy sokszor hús legyen,

de az ki éhes,

egy keveset legalább egyen!

Te ki ott ülsz a bőség

ingyen asztalánál,

homárt, vagy osztrigát

zabálsz tán?

Neked, kinek minden luxusból,

bőven jutott,

Csak egyszer oszd meg,

azokkal asztalod,

kiket dölyfösen,

magas lovadról lenézel.

Szerény kérés csupán.

Nem kényszer!

Meglásd ha néha

(egyszer-egyszer) megteszed,

tisztább lesz lelked,

jobb lesz majd közérzeted.

Nem jár majd ezért

semmi pénz,

vagy jutalom!

Mégis megfogja érni!

Ezt biztosan tudom!

2015.02.17.

9 hozzászólás

Gondolatok

JohanAlexander• 2017. október 30. 15:51

Rég leslek téged "Gazdag úr". Miből van vagyonod?

Honnan való temérdek pénzed? Még te sem tudod.

Kincsedből adj az éhezőknek, oszd szét azt mi jár!

Hidd el magaddal nem viheted "Szent Mihály lován".

Most arra kérlek tégedet, felét add át nekem!

Te megkönnyebbülsz terhedtől és jobb lesz majd nekem.

Mit kaptam tőled, büszkén vallom majd tovább adom!

(csak néhány sör és pár feles, mi lemegy torkomon.)

Úgy szeretnék adni másnak, de lásd be nincs miből!

Jó "Gazdag úr" így téged kérlek. Hát-ha teljesül!?

Megyek majd a sekrestyéshez, meggyőzök pár csuhást.

Érted majd a templomunknál, elmondjon pár fohászt!

Már rég kereslek "Gazdag úr" ez ügyből tégedet!

Bár úgy látom, hogy ez az ötlet, nem tetszik neked!

Belátom hát. Az üdvösséged? Néked mit sem ért!

Vagyonodból nincs mi teljen, rút bűnös lelkedért.

Nekem majd csak laza föld lesz szegényes síromon,

így az égi harsonákat, biztos meghallhatom!

Néked vastag márványtábla, zárja le hantodat,

ki Mennybe szállt, az nem hallhatja meg majd hangodat.

Rég leslek téged "Gazdag úr". Mit ér a vagyonod?

Ha eljő majd a végső perc, kivel számoltatod?

Kincseid mind megmaradnak. Te azt gondoltad tán?

Mit érdemeltél az maradt csak: "Szent Mihály lován".

2017.10.30.