kelta3 blogja

 

  

 Földünk!

 

Kékségével otthon éled,

Forgásával keresgéled,

Vágyát issza örök éned,

Idő mását rá cseréled.

 

Teremtőnek boldog kedve,

Formád magját beérlelve,

Élet fényét beélesztve,

Anyag vágyát beléélve.

 

Érzet teste íznek való,

Teremtéssel fogant bolygó,

Szeretéssel élő golyó,

Terved mását beléoltó.

 

Növekedve szervesen él,

Minden nappal tervet beszél,

Hűvös éjjel álmot regél,

Csendérzésből létet mesél.

 

Vonzásával hozzá ragad,

Édes vágyad vízből fakad,

Áramlása körbe szalad,

Változása örök marad.

 

Egészsége Isten mersze,

Hálánk éled szerelmére,

Szemünk mása összessége,

Létezésünk tükör fénye.

 

 

 

 

HÁTRATEKINTŐ, avagy az

EMLÉKEID ÍZE,

 

HA MOST KINÉZEL AZ ABLAKODON  

ÉS OTT A NAPSÜTÉST LÁTOD               

AKKOR, AZ A TE VALÓSÁGOD              

VISZONT HA ELFORDULSZ                    

VAGY BECSUKOD A SZEMED

OTT MÁR, LEHET BÁRMI                       

DE TUDATODDAL MÉGIS TE                 

A NAPOT FOGOD LÁTNI.                       

 

MIKOR SZEMEDNEK AZ EMLÉKÉRE

TÁMASZKODVA ÉRZED

MIT TEREMT, A PILLANATOD                                                    

KIÉRT HITTÉL ÉRSZ MEG

ÉLETEDNEK VALÓSÁGA IGÉRI

A KULCSÁT, ZÁRJÁT NYITJA EMLÉKEI

MINT MIKOR HÓBAN ÉRTELMEDBEN

TAVASZ MUNKÁL ÜNNEPELVE JÓL VAN.

 

ELHAGYVÁN AZ ÜRESSÉGET

GURGULÁZIK SZÉP REMÉNYED

BELÉPSZ, ODA HOL VAN

LÁTVÁNY ÍZE BELSŐD IGÉR

CSÖNDED SZÉPET  KERESGÉLIK

DE MÁR, LÁTOD MIKOR ÉRIK

VAN SZEMEDNEK RÁ MUTAT Ő

CSILLOGÁSA BENNED REJLŐ.

 

HA MOST BENÉZEL AZ ABLAKODON

ÉS OTT A JÓKEDVET LÁTOD

AKKOR, AZ A TE BOLDOGSÁGOD

VISZONT HA MÁST AKARSZ LÁTNI

VAGY A FÁJDALMADAT ÍZLELGETED

AKKOR, A TAPASZTALÁST KERGETED

AKI ÉRZETEDNEK SÖTÉT KÉPÉT ÉRTI

AMINT IGÉRI MEG FOG TÉGED NÉZNI.

 

 

 

 

Anyukám.

 

Áldott édes kedves anyám,

Értő szavad örök hazám,

Kérdő lelked szívembe lát,

Élem annak véd oltalmát.

 

Nem feleded érző léted,

Fénylő szemed lágy lényeged,

Léted bomlik értel benned,

Két hű szemed igaz helyed.

 

Legyen mindig öröm neked,

Jelenléted izmos terved,

Bírálatra nincsen tetted,

Belső rended szereteted.

 

Drága édes kedves anyám,

Áldott tested örök hazám,

Aggódásod védő imám,

Figyelmeddel tűnő hibám.

 

Minden tetted engem etet,

Hiányodért koldus leszek,

Bennem élő örök neved,

Dobbanást hoz érző szíved.

 

Utat törve jársz előttem,

Hitet adva érzel engem,

Viszel napot nevet értem,

Örök léted jelenlétem.

 

 

 

 

Édesapám.

 

Erős várunk nagy bástyája,

Forrásunknak őrző magja,

Összetartás hit példája,

Családfőnek biztos rangja.

 

Homályt ölő izzó kedved,

Bírálatod okult heved,

Érveidnek éke neved,

Akaratod bölcs reményed.

 

Tudván mit is kell még tenned,

Keresgéled méltó érved,

Tükröt tartó kedves kezed.

Álmaidnak hangját érzed.

 

 

 

 

 

SZIKLA, avagy a

Víz útja.

 

KI MOST KEDVEDET MEGÉLED,

EMLÉKEID ÍZÉT KIÉRTED,

KÜLSŐDBE KERESGÉLED UTAD,

ÁLMAIDBAN CÉLOD MEG MAGAD,

KERESED ÍTÉLED ÉRTELMED,

AKUT FÁJDALMAD LEMÉRED,

AKAROD, TUDOD, VÁROD,

KESERŰ KÉPÉT MÁR LÁTOD,

FEJEDBEN LÜKTETÉSÉT ÁLOD,

ACÉLOSAN ÍZZIK REMÉNYED,

KÖVETELED, KÍVÁNOD, ÉLED,

BELEÉPÜL TESTEDBE LÉTED,

SZIVEDBE ZAKATOL ÉRZED,

AGYADNAK VACOGÁSÁT KÉRED,

LÁTOD, TUDOD, HAGYOD,

AKUT FÁJDALMAD HÚSOD,

LÉTEDBE BÚJIK SÉRELMED,

RÁSZEDETNEK MAGAD RÚGOD,

OKAIT MÁSIKBA ÉRTELMED,

INDULATTAL FÖLDET BÜNTETED,

SZOMSZÉDOD LOVÁT MEGVERED,

KÉRDED, FÉLED, KERESED, NÉZED,

MEGOLDÁSOD MÁR IS BÁNOD,

HITED FÉSZKÉT JÓL KIVÁROD,

ETET MAGAD LÉTBEZÁROD,

IDŐD, VÁROD, MEGDUMÁLOD,

KEDVED ÁRKÁT MEG-MEG ÁSOD,

ERŐD OKKAL BENNED OLVAD,

TUDOD, ÉRZED, LÉTED, KÉPED,

BÁNATODAT MEGINT ÉLED,

MINDEN SORA TÉGED MOND,

SZERETET MEG ELOSONT….

 

 

 

 

 

BETEKINTŐ, avagy az

Elvárásunk háza.

 

SZÁNDÉKODNAK ÍZÉT ÉRZED,

NYOMOD LÁTOD, ÁLMOD VÁROD,

AKARATOD ELVÁRÁSOD,

NEKED ÉRLELT, ELÉD FEKVŐ.

 

TUDATOSSÁG SZAKADÉKA,

GÁTAT ÉPÍT, FELÉD HOZZA,

INDULATTAL KÖVETELED,

REMEGÉSÉT, MEGFELEZED.

 

SORSOD ELÉ TESTED LÖKÖD,

NEKED ÉRIK, BELÉD ÜTÖTT,

TISZTUL LÁZAD HŰS ÉJSZAKA,

LASSAN ELMÉSZ, IDE HAZA.

 

VALÓSÁGOD EGYIK FELE,

ÖLTÖZKÖDIK, PAKOL BELE,

MAGADVAGY MOST MIT TEGYÉL,

ENGED MEG, ÉS LEGYÉL.

 

ÉSZRE VESZED ÁLMAIDAT,

JÁTÉK VÁRAT, BABA HÁZAT,

FÉNYEKNEK A LÁTVÁNYÁTÓL,

LELKED ÉTELT, UTAT KÓSTÓL.

 

SUGÁRZIK A FÉNY BELŐLLED,

TUDOD MEGINT, MITŐL ÉRSZ MEG,

FELTÉTLENSÉG ÁLMOT MUTAT,

MEGÖLELED, VILÁGODAT.

 

 

 

FELTÉTLENSÉG, AVAGY AZ

ÉLET EREDMÉNYE.

 

ÉRZED KEZED MIKOR LEHET,

LÁTOD SZEMED ABBA REZEG,

HALLOD HANGOD ÉRTED REMEG,

MEGÉRETT MÁR TUDOD MEHET.

 

BENNED ÉLED VÉGRE LÉTED,

KERESÉSED MEGCSERÉLED,

TENNED IS KELL ÚGY ÉRZED,

MEGÉLED A BIZTOS ÉRVED.

 

EBBEN BELSŐD TÖLTEKEZIK,

FÉNNYEL ISMÉT NEMESEDIK,

ÉTKED SEJTED GYARAPODIK,

LÉTED BENNED SZAPORODIK.

 

BOLDOGSÁGOD UTAT MUTAT,

ELFOGADOD MOST MÁSIKAT,

SZERETETED HITTEL BÍZIK,

SZÜKSÉGEDET MÁR ELHISZIK.

 

NEKED TEREM JÓ HISZ MERT ÉL,

RENDET EBBE KERESHETTÉL,

ÖRÖK ÉLET FELTÉTELÉT,

FELTÉTLENSÉG EREDMÉNYÉT.

 

BÍZIK ÉRTED MIKOR BESZÉL,

FÖLDI BÉKÉT TEREMTETTÉL,

ÉLETEDNEK BOLDOG LÉTE,

ÖRÖK ÉRTÉK SZERETETE.

 

 

 

 

 

Megvilágosodás, mi az? Nem értem. Szokták nekem feltenni ezt a kérdést és érzelem töltéssel tovább kérdezik. Te miről beszélsz? Hát, érdekesen folytatódik beszélgetésünk. Verbálisan „kézzel lábbal” próbálom magyarázni, keresem a kérdező által elfogadott szavakat. De ez rendszeresen meg nem értésbe torkollik. A második szavam után látom, hogy partnerem már másfelé jár. Figyeli tekintetemet és gondolatok ébrednek benne napi teendőiről. Ez persze jó esetben történik, általában a véleményalkotás kezdeti stádiumába rekedünk meg. „Mit beszél ez?” Gondolja mérgesen megvetéssel. A magyarázatnak oka egyszerű. Nem lehet szavakkal megfogalmazni. Nem, mert szavainkat az Én érdekébe hozta létre énünk. Tehát, az egó érdekeinek érvényesítésére születtek meg szavaink. Azoknak használatakor csupán mutogatni lehet „kézzel lábbal” a megvilágosodásra. Ehhez pedig már végtelen megértésre és elfogadásra tehát tudatosságra van szükség. Élethelyzeteink ráadásul még ellentétesek is vele, hiszen mondjad már mert „sietek” élet rendszerében élünk. „Falazom a bunkerom.” Az írott forma az hatékonyabb szokott lenni, hiszen olvasáskor átadjuk magunkat a megfogalmazhatatlan befogadására. De még ilyenkor is rengeteg bevezető, tapasztalás, és „előtanulmány” szükséges, mivel csakis a szükség hozza létre annak megérzését. Nem véletlenül írtam megérzést, nem pedig megértést, hiszen azt csak érzésekkel lehet megélni. Veletek persze könnyű dolgom van hiszen jelenléteteknek oka a belsőútnak gyakorlása. J

 A fizikai formánk által létrehozott valóságunk szerint élünk Mi mindannyian a földön. Az akaratunkat az határozza meg, hogy élethelyzetünkben milyen célok és vágyak vannak jelen. Ezeknek életkorunk, feladataink, nemi hovatartozásunk, fizikai állapotunk, illetve a környezeti visszaigazolások alapján kialakított önismeretünk, hozza létre az általunk ismert énképünket, identitásunkat és egónkat. Az önazonosítások, önismeret, érdek érvényesítés, javítási szándék, helyzet felismerés, ezek alakítják ki tudatunk burkát, terét, valóságát. Amelyben az elvárások, akarat formájában érvényesülnek. Az „ebből nem engedek”, rendszernek a jelenléte. A kemény fizikai test és a Rá jellemző egó hozza létre a sűrű fizikai formát. A formaidentitása szerinti elkülönült „jelenlétben” éljük életünket mindannyian. Ezek mivel érzékszerveinkre gyakorolt hatások alapján jelennek meg, ezért egónk rendszerét, az azokat vizsgálni és értékelni tudó agyunk tevékenysége alakítja ki. Tehát a teljes rendszer érzetének tapasztalása a külvilágból érkezett sikerességgel áll szoros kapcsolatba. Itt jön tényezőként a világunk, Földünk, amelynek legfontosabb tulajdonsága a változás. Minden dolog ami világunkban szerepel az mozog, változik, formálódik, folyamatosan megállás nélkül szervesen él. Ezért az ember minden élethelyzete is a Rá jellemző szervezeti felépítése szerint, testhőmérséklet, aktivitás, utódlás, stb., alakul, formálódik, majd genetikai kódok alapján, befejezve küldetését hasznos anyaggá válik. Minden ami létrejön az el is tűnik. Ennek megélése az egó által elfogadhatatlan állapot amelyben a létrehozott identitáson alapuló sűrű fizikai test megsemmisülését kell végignéznie. Létrejön tehát a boldogtalan, félelmekkel irányított, rendszer amit Mi emberi életnek hívunk. A megsemmisüléstől való félelem rendszere. J

A megvilágosodás: most van szükségem a megérzésetekre. Az elfogadhatatlanság, elkülönülés, félelem rendszere, a kemény fizikai burkot egy sötét szobává, erőddé teszi. Amelynek nincsenek ablakai és azt folyamatosan a külvilág támadásaitól, belülről építve erősíteni kell. Egy olyan bunker ez amelyben az elkülönült én önmagát bontva, a saját energiáját használva, folyamatosan tapasztja a falakat. Tömködi a lukakat a repedéseket, állandóan a félelem érzetével viaskodva dolgozik és kapkod fájdalmába. A poklot éli meg, melyben a külvilág támadása egyre erősebb és veszélyesebb. Repedések keletkeznek mindenhol, ahonnan a kívülről érkező fény elől bujkálva testéből szakít ki akaratot a fal megőrzéséhez. Ahogyan telik az idő szervezetének kopása okán ezt egyre nehezebben tudja megtenni és a létrejövő repedések is egyre nagyobbak. Érzete szerint minden fénysugár az életét fenyegeti. A bunkeren kívül érezhetően sugárzik valami melynek a gondolatától is Páni félelem keríti hatalmába. Terveket készítve vadul folytatja a falak építését. Majd életkorának megfelelően, energiái csökkenésével, már nem győzi a repedések elhárítását. Meg-meg jelennek itt-ott betapaszthatatlannak tűnő rések melyen keresztül fénysugár áramlik be a vaksötét üregbe. Közben dolgozik tovább, és érthetetlen érzések ébrednek benne, hogy még mindig él. A fénnyel való birkózástól kimerülten, tudatában a megsemmisülés érzete munkál. Minél jobban dolgozik, tömköd, tapaszt, a külső támadást annál agresszívabbnak érzékeli. Kezd ráébredni, hogy az aktivitása ellentétesen működik. Az energiái csökkenésével lassítva munkáján a támadást is gyengébbnek érzi. Miközben bunkerének falát egyre több javíthatatlan repedés „díszíti”. Ebbe bele fogok halni, nem bírom tovább és megadással leül. Ültében figyeli a körülötte cikázó fényeket és számára érthetetlen megmagyarázhatatlan módon nem semmisül meg tőlük. Kezd szétnézni bunkerében, hiszen a fénynek eredményére halványan már lát is. A látványok furcsa érzést keltenek benne, kezdi megérteni, hogy idáig még nem látott semmit. A felismerésnek hatására gondolkozni kezd, a bunkere közben a visszafordíthatatlan megsemmisülés felé halad, a külső fények a sötét bunkerben lassan teljes világosságot alkotnak. Számára ekkor érthetetlenül jó érzés keríti hatalmába. Amitől eddig rettegett, a külvilág, a fenyegető hangok, burkának repedései, a körülötte megjelenő fények, az ismeretlenség rémisztő jelenléte létrejött. Most mégis ezeknek valóságában békét érzett belül. Nem történt meg az amitől félt, sőt a feladatok csökkenésével, az önmagára figyeléssel valamilyen ismeretlen állapotba került. Aminek nyugalma végtelenül többet jelentett, mint az aktív időszakában létrejött tervezett ellenállás. Amikor még fizikailag erősen terveinek hatására legyőzhetetlenséget érzett. Az eltökélt akarata, hogy nem adja meg magát, hogy Őt nem győzheti le semmi. Neki nyernie kell. Vagy éppen Ő a sajnálatra méltó, akit mindenki csak használ és amiért neki minden jár. Vagy a szarkupac Aki az emberiség szemete, de mivel szemét ezért undorítóan bűzölögnie kell és visszataszító jelensége miatt Tőle tartsanak és féljenek. Bármilyen tudata is volt annak súlyos megfelelési kényszerrel rendelte alá magát. Önmagának tartozott ezzel, hiszen itt az életére törnek, neki az elveit tartania kell. Hiszen ki lenne Ő azok nélkül? Amikor körbenézve kitekint a falakra már kezdi elfelejteni küldetésének akarását. Megérzi, hogy feleslegesen harcolt eddig és már csak homályos emlékek, behegedt sebek, szétszórt piszok és mocsok, idézik vissza azt. Eltűntek az elvek, eszmék, a mindig a réseket és a terveit figyelő elszánt akarat. Megérti, hogy eleve elrendeltetett és menthetetlen volt sorsának alakulása. A lassan teljesen kifényesedő bunkert kezdi el takarítani. Összeszedi a szemetet, eltünteti piszkot és a rendelkezésre álló anyagokkal fekhelyet készít. Fekhelyet hol kényelmesen leheveredve várhatja bunkerje falainak teljes pusztulását. Ekkorra felkészült, jöjjön amink jönnie kell, átadva magát várja a folytatást. Legbelső énével érzi, hogy már nem lehet neki ártani sőt tudja, hogy végleg megszabadult. Amint ezt átérezte a maradék falak és mennyezet mind porrá hulltak. Az eltűnt falak, hideg és bűz helyett ott találja magát egy szikrázóan fényes virágzó rét közepén. Ott találja magát a mindig rettegéssel gondolt külvilágban, ahonnan az élet ezernyi valósága, élménye, formája, boldogan szeretettel áramlik felé. Hát J ha sikerült átérezned akkor értheted meg, hogy mi a megvilágosodás.