kelta3 blogja

A férfi minden este ugyanott ült: az ablak mellett, a félhomályban, egy csésze kihűlt kávéval.

Nem a magány miatt — inkább, mert az esték lettek az egyetlen időszaka a napnak, amikor meghallhatta a saját gondolatait. És azok a gondolatok mindig ugyanoda tértek vissza: hozzá.

Nem volt köztük ígéret, sem közös jövő. Csak levelek.

Szavak, amelyek nem a világ zajában, hanem a csendjeiben születtek.

„Van az a ritka pillanat” — írta neki egyszer a nő — „amikor valaki nem csinál semmit különöset, csak ír pár sort, és mégis mintha megérintene.”

Ez a mondat lett az ő közös nyelvük kezdete.

Nem volt benne dráma, sem túlzás. Csak valami hívogató, hangtalan rezgés, ami két ember között megfeszül, amikor az egyik végre észreveszi a másikat.

Hosszú heteken át írtak egymásnak.

Nem nagy szavakat — apró részleteket. Egy reggelről. Egy hangról. Egy pillanatról, amikor a gondolatuk ugyanabba az irányba fordult.

A férfi érezte, hogy ezekben a sorokban több élet van, mint a saját mindennapjaiban.

És ahogy telt az idő, a levelekben egyre kevesebb lett a szó — és egyre több a csend.

Egy este mégis találkoztak.

Nem tervezték, csak megtörtént.

A város fölött lassan leereszkedett az alkony, a levegőben ott lebegett a nyár első esőjének illata.

A nő nevetett valamin — valami egészen jelentéktelenen — és a férfi abban a nevetésben hirtelen megértette, miért írt annyit.

Mert mindvégig ezt kereste: azt az egyszerű, könnyed pillanatot, amiben minden szó értelmet nyer.

Nem beszéltek sokat.

Csak néztek egymásra, és hagyták, hogy a pillanat elvégezze helyettük, amit a levelek már előkészítettek.

A férfi tudta, hogy ez nem a kezdet — és talán nem is a folytatás.

Csak egy pont az időben, ahol két élet röviden metszette egymást, mint két mozdulatlan csillag, mielőtt újra eltávolodnak.

Aztán jöttek a napok nélküle.

A kávé reggelente már nem ízlett ugyanúgy, a levegő üresebb lett.

De a férfi nem érzett fájdalmat — csak valami mély, békés tudást.

A nő megmutatta neki, hogy van kapcsolat, ami nem kér birtoklást, nem ígér jövőt, mégis örökre ott marad az emberben.

Évek teltek el.

Egyik délután, amikor a férfi egy régi könyvet vett le a polcról, egy papírdarab hullott ki belőle.

Egy levél.

A nő utolsó sora.

„Ha valaha eszedbe jutok, mosolyogj. Mert én is azt teszem, amikor rád gondolok.”

A férfi sokáig nézte a papírt, majd elmosolyodott.

Nem fájt már semmi.

Csak a kávé illata szállt fel az asztalról — és a csend, amit ketten írtak meg, újra betöltötte a szobát.

Azt hittem, az a szerelem,

Ha mindent megkapok Tőled,

Aztán lassan fel kellett ismernem,

Akkor lehetek boldog, ha adhatok Neked.

Mikor méricskélni kezdtem az elején,

Mit adsz és azért mit is kérek,

Az álomból sivárság jött felém,

Nem találtam többé semmilyen értéket.

Amikor nemfigyeltem mit érzel,

Csak azt néztem, amit én kívánok,

Napfényre azonnal árnyékot terítek,

És csodálkozom, ha fájdalmat találok.

Az elvárásból építettem a házam,

Azonnal porzott mint a szélre szórt homok,

A vágyam már nem tartotta a lázam,

És nehezemre esett, minden indok.

A hit nem szó, de nem is ígéret,

A bátorságban érezhetem, hogy élek,

Megbízom Abban, Akit szeretni lehet,

Büszkén vállalom, hogy szívemből szeretek.

Sok ember még nem láthatja talán,

Hogy csupán csak önmagáért tesz ilyet,

Mikor valóban észreveszi magán,

A teremtett világ is gyönyörűbb lett.

Nem azért szeretünk, hogy kapjunk,

Hanem mert élni vágyunk,

Megdobbanó szívünk életünk forrása,

És mikor azt éljük, már valóban  látunk.

Ha szívtől-szívedig csak fény vezet,

Nem marad több határ közöttünk,

Azonnal létezésbe kisér a képzelet,

Ahová Mindannyian, szeretetből születünk.

Áldott édes kedves anyám,

Értő szavad örök hazám,

Kérdő lelked szívembe lát,

Élem annak véd oltalmát.

Nem feleded érző léted,

Fénylő szemed lágy lényeged,

Léted bomlik értel benned,

Két hű szemed igaz helyed.

Legyen mindig öröm neked,

Jelenléted izmos terved,

Bírálatra nincsen tetted,

Belső rended szereteted.

Drága édes kedves anyám,

Áldott tested örök hazám,

Aggódásod védő imám,

Figyelmeddel tűnő hibám.

Minden tetted engem etet,

Hiányodért koldus leszek,

Bennem élő örök neved,

Dobbanást hoz érző szíved.

Utat törve jársz előttem,

Hitet adva érzel engem,

Viszel napot nevet értem,

Örök léted jelenlétem.

Ti vagytok a legigazibb értelme létünknek! Tetteitek, Istennel közösen vállalt szövetségbe született. Az örökkévaló Belőletek kell életre és általatok nyer lakhelyet. Ti vagytok a kapcsolat, a Nagykövet, az összekötő kapocs, Ti magatokba a testetekbe hordozzátok Földünk jövőjét!

Minden tettetek az értelem maga, nincsen akkora tudomány, nem létezik semmilyen érték, amit méregetni lehetne Hozzátok! Jelenlétetek az elfogadás, táplálás, törődés, hozzáadás, megértés, aggódás, kiszolgálás, a minden értelmet birtokló valódi feltételektől mentes szeretet!

Legyetek nagyon-nagyon boldogok, ezen a gyönyörű Hozzátok hasonlatos májusi vasárnapon! Nézzetek szét büszkén otthonaitokba és érezzétek hálás csodálatunkat! Ezen a napon szemetekből az élet tekint Rátok, megfogja a kezeteket és köszönetet rebegve letérdel előttetek!  

-          Hiszen már megélted, ne legyél már gyáva! Annyira vagy boldog amennyire szeretsz! Ez Isten igazsága, hiszen nem az a fontos, hogy Téged mennyien és kik szeretnek! Mit teszel és mekkorát alkottál! -          Hanem, Te hogyan vagy képes azt magadba átérezni! Ez határozza meg életedet, energiaszintedet, boldogságodat, de még a tested minőségét is! Csak az lehet egész Aki mer szeretni! Illetve minden élethelyzeted ennek van alárendelve! Ha szereted a létedet, azzal birtokolsz minden értelmet! -          Á, hogy mit fognak rólad gondolni? Ettől vagy be…..! Ki élhet ezzel vissza? Azért nem szeretsz, mert attól félsz mi lesz ha meglátják, hogy élsz!? Nem butaság ez? -          Engedd meg magadnak, hogy szeress és akkor valódibban élhetsz! Az érzéseid a világod! Annak érzékelt valósága rád lett bízva! Teremtsél Magadnak szerethető létet és megtettél Magadért mindent! Hát még most sem érted? -          Elején választhatsz könnyen szerethető dolgokat, barátot, tárgyat, állatot, sportot, zenét, rokont, Akit vagy amit ismersz és elfogadsz! De Őket is elvárás nélkül, csak magukért szeresd, és rá fogsz ébredni, hogy ezt megélni Neked jelent örömet. Folyamatosan Benned növekszik ezáltal energia és ez lesz neked a legértékesebb! Ekkora már a saját érdekeddé válik annak még mélyebb megélése! -          De ne siess azzal se, szépen fokozatosan haladj! Nem kell rögtön minden érzést átérezned, abba bele is halnál! Mint a drogos Ki „aranylövést” csinál! Hiszen így már semmi nem állhat utadba többé, nem kell félned! Ezt Te kizárólag magadért teszed! -          Ezzel Isten és Te szövetségesekké váltok. Ez a legigazibb értelme létünknek, csak meg kell csinálnod!