kékmagnolia (Perzsi.)
Megnyugtató fények
Elmúltak az ünnepek. Jönnek a szürke hétköznapok.-mondják sokan. Nálam évek óta nem január 6-án van fabontás Napokkal, hetekkel később szedem le a díszeket. Azután, miután leettem róla az összes szaloncukrot. Idén ez a nap ma jött el. Tavaly márciusig bírtam. Viszont a fényeket nem hagyom kihunyni. Ahol eddig a fa állt, ma oda bozontos cserepesvirágokat tettem, s a földjükbe szúrt karóra tettem át a fenyfüzért. Meg egy kép keretére. És megtaláltam az ablakdíszeimet is. Időben. Így most a csillag, a télapó, és a fenyőfa formájú égők, bevilágítják a szobát. Szebb az összkép, mint ünnepekkor. Így vidámabb, nyugodtabb, hangulatosabb a világom sötétedés után. Nem szürke.
A te éneked nélkül...
Szeretem az idézeteket. Módjával, mert a mennyiség a minőség rovására mehet. Ma rátaláltam egy "bloggerre". Cyrano. Bevallom, a neve fogott meg. Körülnéztem nála, s többek között ezt találtam:
"Bármilyen tehetséged van, használd azt: az erdő is nagyon csendes lenne, ha csak azok a madarak énekelnének benne, akik a legjobban tudnak énekelni."
Henry Van Dyke
Úgy érzem, ez pont ide illik. A Poet.hu-hoz. Hogy mindenki felismerje, az ő éneke ( írása) nélkül szegényebb lenne a világ.
Szívembe markolt
Fekszem az ágyon. Nem merek mozdulni, nehogy megint szétszedjen a fájdalom. A levegőt is lassan, óvatosan veszem. Igyekszem visszaaludni. Félálomban egy gondolat még megfogalmazódik. Bárcsak visszamehetnék az időben! Vissza, egy másik valóságba. Vagy bárhova, ahol nincs fájdalom. Nem tudom ezutàn hol voltam, mi történt, de egyszercsak ugyanebben a lakásban, szobában találtam magam. Úgy kb 31 évvel korábbi időben. Azonban ez a valóság más volt, mint az én 31 évvel ezelőtti valóságom. A testem nem láttam, csak éreztem. A fájdalom eltűnt, kivéve egy enyhe nyomást a hátamban. Ahogyan felébredtem, megláttam a másik szobában, a sarokban a hempergőt. Abban álldogált a 2 .5 éves fiam, s a bátyja kintről beszélgetett vele. Rögtön tudtam, nem a saját idősíkomban, de még csak nem is a saját múltamban vagyok. Kimentem hozzájuk s teljesen természetesen viselkedtek. Csak mi hárman voltunk otthon. Körülnéztem, s a berendezés, kisebb eltérésektől eltekintve, a régi volt. Azonban a konyhában már volt némi furcsaság. A hűtő helyén egy villanyrezsón , víz forrt egy kávékiöntőben. Megkérdeztem a "nagyfiút", miért van ott az a víz? Nem tudta. Mondtam sebaj, biztosan a kicsi ebédjéhez kell. Ahogyan mentünk vissza a szobába, egy érzés, öröm, felszabadultság keveréke járt át. Hàt megkaptam! Ajándékot kaptam! Nincs fájdalom, nincs betegség, van új lehetőség. Viszont, valahol mélyen, az "agyam" kis zugában, ott motoszkált a gondolat: volt már hasonló "utazásom", volt, hogy a valósnak vélt élet, álomnak bizonyult. Ezért gyorsan belecsíptem kettő hatalmas nagyot a karomba. Fájt! Oké, szóval nem álom. Mindent jobban fogok csinálni. Boldogabbá teszem a családomat, s magamat is.Visszalépve a szobába, a kettősszárnyú ablak előtt, felfedeztem egy egyszemélyes heverőt. Kié ez?- kérdeztem a nagyot ( hisz ott egy lengyel nagyméretű heverő volt az én síkomban.) A nagyié.- jött a válasz. Megörültem. Szuper, itt ő életben van! Ránéztem az ágyra, s megláttam egy foltot a lepedőn. Ezt ki kell cserélni! Odaléptem a szekrényhez, kihúztam az ágyneműtartót, s keresni kezdtem. Megtaláltam a régi, szinte teljesen elfeledett párnahuzatot, amit évekkel ezelőtt kezdtem el hímzéssel egyedivé tenni. Az én síkomban.Keresgélek tovább, s közben eltelve még mindig az eufórikus felismeréstől, hogy milyen ajándékot kaptam, elkezdek "papolni" a nagyfiamnak. A szeretet nagyon fontos. Az időseket kell a legjobban szeretni. Miért?- kérdezi a fiam. Mert nekik van a legkevesebb idejük közöttünk.- mondom, s még tennék hozzá pár gondolatot, de a gyerek közbevágva beszélni kezd. Ekkor nem mérgesen, de rászólok. Tanuld meg, hogy nem vágunk más szavába! Néz ràm. Nem szomorú, csak néz.
S a lufi kipukkant. Egyik pillanatról a másikra, újra 2023-ban vagyok. A saját otthonomban.
Kérdések: mi a fenéért nem az volt az első dolgom, hogy megöleljem, megpusziljam őket? (Még akkor is, ha azt éreztem, erre lesz lehetőség, hiszen időm mint a tenger, mert egy másik 1991-ben "landoltam".)
Miért volt rögtön fontos "tanítanom". Pláne takarítanom?
Miért írtam le, azaz miért osztom meg? ( talán más is járt már "máshol" s több tapasztalata van. Bár kétlem, hogy leírná, mert többnyire hülyének titulálják azokat, akiknek olyan élményeik, tapasztalataik vannak, amit jelenleg még a tudomány is csak megmagyarázni tud, miközben fogalmuk sincs, mi történik. ) Anno azt, aki műtét közben, vagy balesetben, stb meghalt, s visszatért, full hülyének titulálták, mikor beszámolt a túlvilágról. Aztán egyszer csak egyikük a testelhagyást követően, megpillantott egy ott felejtett szerszámot a műtőlámpa tetején. Nem hittek neki, kinevették. (Ott volt.)
És nem,semmilyen gyógyszer nem befolyásol, sem más. Fájdalomcsillapító sem. Max a kávé, már ha iszom.
Isten tudja...
Kommentelés előtt... avagy mit olvasnak szemeim?
A pszichológia útvesztői. Az agy működése a mai napig rejtély, még a kutatók számára is. ( főként nekik 🙂)
Megfigyelt jelenség, hogy ha az ember pl egy autókról szóló cikket olvas, akkor utána akörül kavarognak a gondolatai. Az agytekervény bugyraiban biztosan. Ám... Ma én összevissza kattintgattam a neten. Elolvastam minden utamba kerülőt. De " olyant" nem. Nem emlékszem rá. Egyszer csak elém kerül egy csodás videó. Kiselefánt születik éppen. Kipottyan, szó szerint, az anya hatalmas trombitálásokkal üdvözli, a csorda többi tagja meg körülállja a jövevényt. Testükkel rejtik, és óvják a kamerások elől. A kép címe: csodás összefogás.
Az én olvasatomban: csodás összefosás. S nézek ki a fejemből, miért fossák le az újszülöttet a nagyok? Szerencsére ezt az észrevételt nem kommenteltem, mert volt annyi eszem, hogy újra elolvassam a felvezető szöveget. És mennyi ilyen fékreolvasásom van! Nem, nem elírás. Ez egy csoport neve...
Mostmár érdekelne, az agyam mihez társította azt a szót? Vagy csak szimplán hülye vagyok?
( látom ám, hányan bólogatnak🙂)
Kaszabolnék
Ez az év is "jól" indul. A karácsonyra rendelt Dessini Regina gépet vissza kellett küldeni, mert nem megfelelően működik. A dagi kft,(i), meg a homályt"fényességgel"elűző ( vagy nem)szolgáltató kft dupla számlát küldött ki. Mert ők megtehetik(?) Most derült ki, novemberben nem vontak, ugyanmár minek, s decemberben meg duplán. Én meg nyugiban ültem itthon, hiszen minden folyószámláról megy. Csakhogy én havi megbízást adtam, nem kéthavit. Szerintük nekik ezt szabad.
. Ám én mégis úgy érzem, ha lenne kardom... vagy legalább ludam. 3x verném el/le rajtuk. Addig is, ők PatóPálosat játszanak: ejj, ráérünk arra még!