Szívembe markolt

Perzsi.2023. január 9. 13:00

@Krisztinka: Igen, tudom, hogy a prána nem azonos a hipnózissal. Viszont lényegesen fontos, amit a végén írtál. Hogy ma már minden a pénz körül forog. S számomra ez egy stoptábla. Nem csak az anyagiak miatt, hanem a miértje miatt is. Úgy érzem, a pénz bemocskolja a prána, stb tisztaságát. Viszont, tátott szájjal szoktam hallgatni azoknak a beszámolóit, akik átmennek hasonló élményeken, mint te. Olyankor egy kicsit újra gyermeknek érzem magam. Tanulni vágyó gyermeknek.

Krisztinka2023. január 8. 23:20

@Perzsi.: Nem ijesztő mert valami szimbólumok védik az embert az utazás alatt, ez nem hipnózis. Én nagyon nyitott vagyok mindenre, könnyen ment és bármikor szívesen utaznék így megint. Ha csak az én agyam játéka volt akkor is, ha nem az volt, akkor is mert nagyon érdekes és felismeréseket ad. Gyakorlatilag ezzel a módszerrel gyógyítanak a pránások, legalábbis régen azt tették és teljesen ingyen is… na, mára ez is megváltozott…már nem csak jó emberek vannak ott, hogy segítsenek másoknak…a pénz nagy úr…

Perzsi.2023. január 8. 16:26

@Sznearanka: Régóta tudom, mert tapasztaltam, a "láthatatlan" világ létezik. S azt kevesen látják. Akik azt mondják, majd ha látom, azok vagy félnek, vagy csak homokba dugják a fejüket.

Sznearanka2023. január 8. 15:50

@Perzsi.: Persze, ezzel egyetértek. De akik olyan határozottan állítják, hogy csak azt kell elhinni, amit látunk. Viszont a látáson kívül van még jónéhány érzékszervünk, még olyan is, amit hatodik érzéknek, és olyan is, amit intuíciónak nevezünk. A tudomány is olyan szinten áll most már, hogy ugyan nem lát bizonyítva dolgokat, de azt mondja, hogy annyi bizonyítható érzékelést rögzítettek már ők is, hogy belátják, van ott valami, amit érdemes jobban megvizsgálni.

Perzsi.2023. január 8. 15:02

@Sznearanka: Igazad van. Nem tudunk semmit. Viszont érzünk "valamit, valakit".

Sznearanka2023. január 8. 14:07

Ezekre a dolgokra szoktam azt mondani, hogy nem tudunk mi semmit. Bizonyított tény, hogy a látható világnak mindössze néhány százalékát látjuk. És ezek után azt gondoljuk, bölcs ember, aki azt mondja, "hiszem, ha látom". Az is bizonyított, hogy sok mindent nem hallunk, amit pl. az állatok igen.
És ha valaki mesél arról, hogy mit "látott" vagy "hallott", vagy "érzékelt", az emberek nagy része hajlamos azt feltételezni, hogy az az ember bolond. Hát ezért sem vállaljuk be az ilyen tapasztalatainkat nyíltan.
Szóval nem tudunk mi semmit.

Perzsi.2023. január 8. 13:22

@Mikijozsa: Sajnos nem. De egy másik idősíkban egy mádik élet... Viszont egyik félelmem az, hogy több életen át, ugyanazokkal, ugyanott, kisebb változtatásokkal. Szívem szerint továbblépnék innen.

Perzsi.2023. január 8. 13:20

@Krisztinka: Te jó ég! A saját sírkövedet? Bár, ha jól sejtem, nem volt ijesztő számodra. Egy időben gondoltam arra, hogy hipnotizáltatom magam, de letettem róla, mikor durva komplikációkról számoltak be utána páran. Akkor, ott, győzött a félelem a kíváncsíságom felett.

Mikijozsa2023. január 8. 13:08

Ami elmúlt sajnos nemmhozható helyre

Krisztinka2023. január 8. 12:10

@Perzsi.: Tök jó ez, azt kívánom utazzon a lelked sok szép és jó helyre:) Én voltam sok évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom által prána nadis reinkarnációs utazáson, csuda érdekes volt még a sírkövemet is láttam és egy hosszú egész más de tőlem mégsem idegen életet. Ezt mind úgy, hogy mint már írtam semmi ezoterikus izével én nem foglalkozom.

Perzsi.2023. január 8. 11:57

@Krisztinka: De igen, jó az ölelés.🙂 Az én időmben, sikomban puszilgattam a fiaim, szerintük túl sokat is. Az utazás során, ott, amiről írtam, őket nem öleltem, pusziltam meg. Ezért szomorodtam el, utólag. Akkor, ott, meg voltam győződve róla, hogy sokat leszünk együtt. Tény és való, hogy fáradt a lelkem, de az események között akkora eltérés van, hogy pontosan érzekelem, melyik az álom, s melyik nem. Manapság sokan tapasztalnak különös dolgokat, olyanok is, akik eddig kinevették azokat, akik számukra elképzelhetetlen dolgokról beszéltek. Pl egyik rokonom is. Kevés, nála "hitetlenebb" , elutasítóbb emberrel találkoztam életemben. Most ő hív fel, s mesél. Hát nem elképesztő? 🙂

Krisztinka2023. január 8. 10:45

@kosa: @Perzsi.: Az ember olykor érzékel ilyen fura dolgokat, talán a fáradtságnak és lelki zaklatottságágának a következménye…de ki tudja? Erzsike, az elmulasztott dolgokat persze sajnáljuk de akkor és ott mikor kicsik voltak a gyerekeid biztosan nagyon leterhelt voltál és azért nem volt időd elég ölelésre, puszira. Biztos vagyok benne, hogy jó gyerekeket neveltél fel:) Talán most, mikor ilyeneket érzel, pl. egy másik időt a gyerekeiddel, a lelked kompenzálja ezen hiányosságokat. Generálja az érzéseket, hogy nyugodjon meg benned a hiány miatti lelkifurdalás. Persze, ez csak az én gondolatom de miért is ne lehetne így? Emese, jól megoldottad a tv- vel ezt a dolgot, ilyesmit is sokan érzékelnek, nem lehet tudni mitől is…azaz bizonyítva semmi sincs. Amikor bejött hozzánk a bácsi lánya, hogy szeretné látni gyermekkora helyszínét kicsit és, hogy miben is változott akkor mesélt nekem az apjáról, annak haláláról. Nagyon megdöbbentem és mikor elment, rögtön, ösztönösen megköszöntem a házat a “ bácsinak”megsimogatva a falat elmondtam, hogy szeretek itt lakni. A fura érzés egy kis idő múlva elmúlt és már nem remegett többet a gyomrom a pincében:) Amikor a pici keresztlányom nálunk volt és a kertben játszottunk integetve mosolygott a semmi felé. Kérdeztem : Kire nevetsz? Azt mondta, hogy ott van egy bácsi és integet. Az anyja nagyon megijedt én nem, csak mosolyogtam egyet és én is integettem. Aztán megnyugtattam a kicsi anyukáját arról, hogy nem vagyok dilinyós🤣🙈csak elfogadó, hisz olyan csodálatos a világ és annyi mindent nem tudunk. Erzsike, nem írtam le magamnak semmit, itt vannak ezek a fejemben, ha valakivel lehet, beszélek ezekről ha nem, akkor nem. Ennyi. A lélek pedig oda megy ahová csak akar, most az enyém nálad van kicsit és megölel és Emesét is…hát nem tök jó?

Perzsi.2023. január 7. 22:35

@kosa: Vannak rossz tapasztalatok, amiket sosem feled az ember. Igen, a lélek szerintem is halhatatlan. Csak mellette hiszem, érzem, egyszerre több helyen is képes lenni. Ugyanabban az időben.

kosa2023. január 7. 22:25

Velem is előfordulnak ilyen-olyan kellemetlen félálombeli éjjeli érzések, mintha vki ott lenne a közelben -pedig nincs,amit tudok is és mégis...szoktam hallani ajtóbecsapást, halk járásokat...ami nagyon borzasztó az az amikor úgy érzem hogy emelkedik a paplan ilyenkor mindig kivárok s a megfelelő pillanatban gyorsan bekapcsolom a tv és minden megszűnik...a képzelet játéka(!?) rossz (el)alvó vagyok -
Amit én is hiszek ás vallok -mint Krisztinka is - a lélek halhatatlansága.

Perzsi.2023. január 7. 22:18

@Krisztinka: Köszönöm Krisztinka! Emléket idéztél fel. Ha nem olvasom, miken mentél keresztül, tán el is feledem... egyszer de csak egyszer volt olyan "álmom", mikor tudtam, hogy én én vagyok, de teljesen másképp néztem ki. Az érzés fura volt, de nem ijesztő. Több alkalommal kóricáltam mát itt, ott, úgy tűnhet, álmomban, de az nem álom volt. Viszont több olyan álmom volt, amikor érdekes, meglepő, fura dolgok történtek, de olyankor "valaki", egészen pontosan a felsőbb énem, megszólalt álom közben: álom. S olyankor tudtam álmomban, hogy álmodok.( álom az àlomban). Remélem érthetően írtam le sokaknak ez zagyvaság. Ennél izgalmssabb, mikor pontosan tudom, hogy nem álom. A ma reggeli események, azért viseltek meg, mert ez már a többedik alkalom, s most valóban meg voltam győződve róla, hogy ott maradok, maradhatok. Annyira stabilan ezt éreztem... de tévedtem. Belegondolva micsoda lehetőség lett volna! Kijavítani mindent amit elszúrtam, s a mai eszemmel, tudásommal élve... ( nem visszaélve?) Végül is megértem, hogy ez gondot okozhatott volna. Mégis jó volt újra kicsinek látni, érzekelni a fiaim. De az elmulasztott puszikat , öleléseket bánom, de nagyon.
Olyan, amit te írtál hogy egy rokonommal, szerettemmel együtt utaztam volna , nem forfult elő. Remélem leírtad az élményeid ha csak magadnak, de ezek fontos momentumok, szerintem. Olyan utazásom viszont már volt, hogy egy idegen, ám városombelivel együtt voltam, más idősíkban. S épp az eget néztük. A szép, lyukat, ami felé csodás kis bolygónk araszolt. A Star Warsban a térugrást ábrázolják olyan hosszú csíkokkal, mint amit akkor láttam, amikor a lyuk elnyelni készült a bolygót. S én addig még nem láttam sci-,fi filmet. Csak utólag, filmnézés közben szisszentem fel, évekkel később. Szellemet is érzékeltem, de én nem tudom eseményhez kötni. Amit te láttál, kézzelfoghatóbb, beazonosítható, s számomra éppen ezért érdekes is. Vallásos nem vagyok, de hiszem, hogy van felső irányító, Teremtő erő. Az ezoterika pedig mára annyira összefolyt, összemosódott mindennel, hogy az nekem már inkább zavaró. Köszönöm az élményeid, emlékeid leírását!

Krisztinka2023. január 7. 19:14

Erzsike, én lemerem írni:) Volt már több ilyesmi álmom, pl ahol tudtam jól, hogy én vagyok és aki mellettem van az az Édesapám de persze tök másként néztünk ki és egy másik korban, a mai napig minden pillanatát eltudnám mondani az álomnak. Éreztem szellemet vagy nem is tudom igazán megfogalmazni, hogy hogyan is “láttam” , később kiderült, hogy ő építette a házat amit akkoriban vettünk és a pincében kapott infarktust sok évvel azelőtt, hogy mi lettünk az új tulajok. Még sorolhatnám…sok fura és megmagyarázhatatlan dolog történt már velem, gyerekkoromban meg különösen. Szerintem sok ember van ezzel így. Én nem vagyok se vallásos se ezoterikus stb…de hiszem, hogy a lelkünk halhatatlan és telis-teli van csodálatos energiával úgy mint minden élőlény.