Régen valahogy...

Perzsi.•  2024. április 14. 08:37  •  olvasva: 82

Régen valahogy jobb volt a világ...

Ezen a napon összejött a család, megünnepelni mamám születésnapját. Neki nem a születésnap volt a fontos, az inkább nyűg volt. Sütni-főzni, készülődni, hajat becsavarni, az utolsó porszemet is levadászni a szekrény tetejéről, mintha ott került volna terítékre az ebéd. Hiába segítettünk volna, azt nem lehetett. Az ő háza, ő vára, amúgy is apró volt a konyha. Csak útban vagytok!-mondta ő, s száműzött minket a tágas ebédlőbe. Nem szerette az ünneplést. Megszülettem!-hát aztán? Majd meg is halok egyszer!-hangoztatta, s ilyenkor összerándultam. Nem szerette az ölelgetést, a puszit pláne nem. Minek kell nyalakodni? - kérdezte minden alkalommal. Mikor ennek ellenére "körbenyaltam", ahogyan ő fogalmazott, megdorgált. Te lány, te lány! S ciccegett hozzá. A főztjéből ritkán maradt, mindent felfaltunk, s a maradékot elcsomagolta nekünk. A régi stílusú tálalószekrényének rekeszében mindig volt nekünk gyerekeknek nasi. Zizi, frutti, nápolyi, pillecukor, s más csemegék. Sosem ürült ki a fiók. Emlékszem a Bánhidai ház minden zegére-zugára, az illatára, színeire, s a rokonokra. Mama rózsaszín mamuszára, a fehér virágokkal. A retiküljére, hajcsatjára, a járására. Arra a járásra, melyet utoljára akkor láthattam, mikor 2002 márciusában nálunk járt névnapot köszönteni. Mikor hazafelé indult, szokás szerint integettem neki az ablakból. Láttam, ahogyan lassan távolodik. Mozgása árulkodott az izületi fájdalmairól, mégsem panaszkodott. Lassan lépkedett, vissza-visszafordulva, mert tudta, hogy figyelem. Olyan természetes volt, hogy van. Meg sem fordult a fejemben, hogy ő is halandó. Akkor láttam utoljára.


Régen valahogy jobb volt...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2024. május 23. 20:28

@Krisztinka: Jó érzés lehet!🙂

Krisztinka2024. május 23. 18:21

@Perzsi.: Erzsike, már etetik a piciket és egy kicsit se félnek tőlünk😍

Perzsi.2024. április 15. 14:01

@skary: Inkább nem. 🙂

skary2024. április 15. 08:54

@Perzsi.: az összes őst egyszerre látni kéne :)

Perzsi.2024. április 15. 08:26

@S.MikoAgnes: Igen, én is így látom. A régi öregek családcentrikusabbak voltak. Mondjzk ez a fiatalokon is múlik. Ma már inkább rendwlnek valamit, vagy divatos diétán vannak, stb, így a vasárnapi ebédek elmaradnak.. Az is igaz, egy tömblakásban nehéz sok embert megebédeltetni, egy időben. Még mamánál is volt fennakadás, pedig viszonylag nagy volt az ebédlője. De 12 ember szorong a 8 személyes ebédlőasztalnál. Megoldottuk...

Perzsi.2024. április 15. 08:21

@Krisztinka: Van benned kitartás! Folyton tanulsz, fejlődsz. És sokat is dolgozol. A kis cinegéért "irigyellek". :-) Itt nincs a fánkon házikó, de egy kis rigó vissza-visszatér énekelni. Általában hajnali 3 és 4 óra között zendít rá, és 15-30 percen át koncertezik. Szerencsére eddig senki nem bántotta érte. Mivel sok lakónál már műanyag ablak van, és az hangszigetel is. Régen a hajnalban bagzó macskákat burgonyával dobálták le a fáról.

S.MikoAgnes2024. április 15. 08:01

De jó is visszaemlékeznem nekem is sok-sok kedves eseményre!
Az egykori "öregek" sokkal önfeláldozóbbak voltak, sokkal jobban bevonzották a nagy családot, rokonságot.

Krisztinka2024. április 14. 19:13

@Perzsi.: persze maradjon neked aminek kell de azért majd mesélj még😊❤Minden rendben csak elfoglalt vagyok, több időm volt a suli meg a gyakorlatok alatt, lehet novembertől továbbtanulok, egy hátráltat, hogy akkor már pszichiátriára is menni kell, az érdekes de veszélyes is…szóval még hezitálok ezen. Képzeld, egy cinege befészkelt a kis házacskába amit kiraktam az erkélyre, úgy örülök neki🥰

Perzsi.2024. április 14. 18:42

@skary: De jobb volt! Már csak azért is, mert élt még a mamám.

skary2024. április 14. 17:23

nevótjobb...csak fiatalabb vótá :)

Perzsi.2024. április 14. 16:33

@Mikijozsa: Meg még éltek a rokonaink...Köszönöm, hogy itt jártál!

Mikijozsa2024. április 14. 13:04

jobb világ volt akkor még nem volt ennyire erőszakos a politika, ja

Perzsi.2024. április 14. 13:01

@Krisztinka: Köszönöm Krisztinka! Bővebben is el lehetne mesélni, mik történtek akkoriban, de kell, hogy valami maradjon csak nekem! Ritkán látlak mostanában. Remélem jól vagy!

Krisztinka2024. április 14. 10:48

Erzsike, mindig olyan természetesen és csupa szeretettel írsz a kis “emlékdobozodba”, szeretem kinyitni, kedves érzéseket, emlékeket generál bennem is❤🤗