Meghasadt

Ma van G. születésnapja. Detti nem felejtette el,  dehogy! Ellentétben vele, aki többször átsiklott Detti szüli és névnapján. Utoljára május ején beszéltek. Akkor is "harag" lett a vége. Vádaskodások, igaztalan, mondvacsinált problémák. Hogy aztán legyen indok, miért is nem hívja fel Dettit. S most Detti tépi magát. Valahol mélyen belül még szereti G-t. De ahogyan múlik az idő egyre inkább érzi, érti, hogy G -nek nem igazán van rá szüksége. Hogy ő csak addig kell, míg adni tud. Míg van mit adnia. De nem szeretetet. Neki az nem kell. Ha kellene , keresné Dettit. Ha nagy ritkán összefutnak, G elvesz mindent, mit tud. Lelki nyugalmat,  könnyeket,  tartást, józan észt, dühöt. Átgázol Dettin. Majd minden alkalommal. Mondjuk ki, G önző, energiavámpír  és nárcisztikus. Detti meg "hülye".  Hülye, mert hagyja. Mert G néha tud normális is lenni. Néha. S most Detti vívódik. Felköszöntse G-t? Ismét maradjon alul? Dobja sutba az önbecsülését? Hisz G rendszerint elfelejti őt. Neki nem számít, kinek mikor van a szülinapja. Elfelejti. Elfelejti? Na és?! Kit érdekel? Őt nem. Nem baj ha a másiknak fáj ez a nemtörődömség. Nem neki fáj. Ha szóvá teszik a figyelmetlenségét, felháborodik. Ugyan már, vannak ennél fontosabb dolgok is az életben! Persze, hogy vannak. Pl az ő szülinapja. Azt nem lehet , nem illik elfelejteni. Az bűn. Ha valaki elfelejti, évekig felemlegeti. S Detti most őrlődik. Ő nem "bosszúálló". De már nem bírja, hogy G szemében alsóbbrendű. Ül, kezében a telefon és hezitál...