kékmagnolia (Perzsi.)

Személyes
Perzsi.•  2022. szeptember 14. 09:31

Személyes észrevételek.

Olvasgatom a fórumot. Néha érdemes. Azért írom ide le amit érzek, gondolok, tapasztalok, mert összességében egyik fórumba sem illik bele.Vagy épp ellenkezője a fórum  címének. Ma a bocsánatkérő fórumnál akadtam el. 


Nem mindig helyesen kommunikálunk egymással, s ennek sértődés is lehet a vége.Pedig egy helyesen, kellő illemmel feltett kérdésre szerintem mindenki válaszol. Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.

Nos, jó pár hete figyeltem fel arra több felhasználónál is, hogy a blogokba elhelyezett véleményekre a szerző nem válaszol. Van aki senkiére sem. Ez számomra furcsa. (Csak nekem?) A blogban nincs szivecskézési lehetőség, sem tetszikelés, pontszámot sem lehet adni, stb. Hála  Poetnek. A blog az a hely ( szerintem), ahol a szerző kommunikálhat az olvasóival. Nem kötelező, de ha nem teszi, ne várja el, hogy továbbra is lelkesen látogassák. Sértegetés nélkül írom, számomra ez olyan sznob megnyilvánulás. Ennél még sértőbb, mikor egy szerző a hozzászólók között csemegézve csak egyes embereknek válaszol. Egyszerű lényemnek ez jelzésértékű: nem vagyok kíváncsi a véleményedre. Több ilyen emberbe futottam bele már itt. Olyan is akadt, akinél azt merészeltem írni, hogy verse tükörversként is megállná a helyét. Cserébe lehülyézett. Aztán hetekig lovagolt rajta. 

Olyan is akad, aki törli a blogbejegyzést, miközben már volt ott hsz, majd ugyanazt a blogot újra visszateszi. Stb, stb.

Minden ember másképp reagál dolgokra. Én pl úgy, hogy ha ilyent tapasztalok, akkor a továbbiakban nem látogatom azokat a blogokat. Nem írok véleményt, minek, ha nem reagálnak rá? És a félreértések elkerülése végett, nem várom azt, hogy ha valakit "meglátogatok" az viszonozza azt. De ha szólok hozzá, úgy gondolom illő lenne válaszolni, hiszen a blog erre (is) való. 

Hogy miért ide írtam ezt? Mert úgy érzem ezért nem kell bocsánatot kérnem, így nem illik a fórumtémába.

Ha számomra valamilyen észrevétlen okból sért bárkit a gondolatom, érzésem, akkor bocsánatot fogok kérni, ha leírja mivel bántottam meg. 

S igen, szép szerdát kívánok mindenkinek.

-

Perzsi.•  2022. augusztus 23. 12:16

Galambok

Egyik ismerősöm bejegyzése emlékeket hozott fel.

Galambok

*

Kb 26 éve a lakásunk előtt állt egy hatalmas fa. Túlnőtt még a házon is. ( 4 emeletes) Ott éldegélt egy galambcsalád. Ők nem voltak félősek. Be-belestek a nyitott erkélyajtón át, és búgtak. Nem szép szokás, de bizony a tanítási szünetekben videókazettáról néztünk filmeket, miközben a szőnyegre terített lepedőn lévő tálcáról eszegettünk. Felvágottakat, s minden idényzöldséget hozzá. Paradicsomot, paprikát, újhagymát, uborkát, retket, cipókat, magvasakat. Dőzsi volt, pedig egyedül neveltem fiaimat. Ma ez már nem menne... Szóval egyik reggel arra ébredtünk, hogy a két fiatal galamb nyugodtan sétál a szőnyegen, s fejüket billegetve nézik a szőnyeg mintázatát. Biztosan a kaját keresték.  Ezután mindig tettem ki nekik a kilépő rácsára szalonnabőrkét, magokat. Persze, hogy jöttek a kisebb madarak is, csuli is, cinke, rigó, de jöttek a nagytestű színes  galambok is. ( közel laktunk a hegyhez)  Attól kezdve "etetéskor" kint álltam a kilépőn. Az "enyéim" nem bánták, már a tenyeremből is ettek. A többiek ilyenkor hoppon maradtak. Lilly és Frici. Mindig ugyanazt a füttyszót használtam, ha ennivalót tettem ki. Megtanulták, s ha hívtam őket, akkor jöttek. A fát rég kivágták, galamb is kevés van ezen a városrészen, és a "habzsi-dőzsi" ma már  elképzelhetetlen luxus. 

2022.08.23

Kép:pixabay: 9436196

Perzsi.•  2021. november 1. 12:21

Mikor megszólal a vészcsengő

Avagy jó tanácsok, magamnak.

Ne feledd, hogy minden leírt szónak, (és a kimondottnak is), nyoma marad.

Bár szíved szerint bíznál mindenkiben, ne tedd!

Ha kilóg a lóláb, mosolyogj, s igyekezz elkerülni a csapdát.

Az olvasott szöveget ne csak a szemeddel, agyaddal elemezd,  hanem leginkább a szíveddel.

A többprofilos, nyomokban eredeti jellemet tartalmazó emberektől tartsd távol magad!

Ne hidd el a szép szavakat. Ismét csak a szíved vizsgálja meg, melyik igaz, s melyik nem. Na jó, az ész is besegíthet.

Aki átnéz rajtad, s nem tud köszönetet mondani, mikor segítettél, azt tedd be a spájzba. S elő se vedd többet.

Szintúgy cselekedj azokkal, akik nem válaszolnak az üzenetre. Ők érdekből vannak veled?, melletted? Fene se tudja mit akarnak.

Sok tanács jöhetne még itt magamnak, de a legfontosabb. Igyekezz ember maradni, s ne válj keserű öregasszonnyá.

Perzsi.•  2021. október 31. 16:42

Tökös nap van

Bevallom, elnézegetem a faragott dísztököket, mécseseket, szörnyszülött figurákat. Tetszik ahogyan mókáznak az emberek. Érdekes, néha bájos ez a Kelta ünnep. Bajom nincs vele, de a cukorkáért kopogtató gyerekek... mit ne mondjak. Szerencsére eddig még nem találtak ide. Váratlanul ért volna. Nincs itthon édesség. Ami volt/van, azt felfaltam.Nekem eddig ez a nap nem volt releváns. Erre ma kiderült kisunokám jön, és várja a cukrot. Nosza! Gyermekkor, téli esték emléke. Elővettem a diákcsemegét, felaprítottam, (dió, mogyoró, mazsola, pisztácia, mandula). Majd csináltam karamellát, kristálycukorból. Megszórtam a magokkal, feltekertem, golyókat formáztam belőle. Az összes ujjam leégett, de megérte. Gyorsan sütöttem sütőtököt is. Egy pudingos, kekszes sütire is volt idő. Most várom az unokát. Fő az örömszerzés, és a csillogó szemek. Szép, tökös estét kivánok! :-).

Perzsi.•  2021. augusztus 8. 16:17

A közöny ingoványában...

Nem én.Nem én vagyok közönyös. Ma, szombat, július 31-én, segélykérésre lettem figyelmes. A konyhában időztem, a főzeléket tettem fel.Egy eddig nem hallott panaszos sírásra figyeltem fel. Egy kutya sírt. Szakaszosan fel-felsírt, majd abbahagyta. A hangja nem félelemről, nem testi fájdalomról árulkodott. Rossz érzésem támadt.. A hang azt üzente, segíts! Segíts, baj van! Általában jól diagnosztizálok.Egy anya is tudja, miért sír a csecsemője. Én is ismerem a kutyákat. Az az érzésem támadt, vagy egyedül hagyták, de nem felelőtlenségből, hanem egy előre nem látható ok miatt, s ez megrémiszti a kutyát, a másik opció: nem ébred fel a gazdi! Az utóbbira tippeltem. Mivel a gerincem olyan állapotban van, hogy le még csak lemegyek a lépcsőn, de fel már nem bizos, nem tudtam utánajárni a hang forrásának. Segítséget kértem egy városi csoportban. Miért? Mert tudom, hogy a rendőrök kevesen vannak, s amúgy is ilyen "csippcsupp" ügyekkel... A posztomban leírtam, hogy remélhetőleg lakik valaki a környéken, aki helyettem is tud információt szerezni. Sajnálatos módon, le kellett írnom, trollok kíméljenek. Nem kíméltek. Segítségnyújtás helyett jöttek, jönnek a kritikák.Nem sajnálom, hogy ilyen vagyok. Nem sajnálom, hogy belső indíttatásból úgy érzem, figyelnünk kell, hallanunk kell a segélykiáltásokat. Ilyen voltam, s remélem, maradok. Ilyen voltam már azelőtt is, hogy a szembe szomszédom meghalt. Infarktust kapott. Elvonszolta magát a bejárati ajtóig, ami zárva volt. Már nem volt ereje kinyitni. Csak nyöszörgött. A temetés után kérdezte meg  tőlem a neje, nem hallottam, hogy nyöszörög? Nem, nem hallottam. De  az érzést,hogy segítségért nyöszörgött, s én nem hallottam, sosem felejtem.Hiába tudom, hogy 4 csukott ajtó volt közte, és köztem.Az ő bejárati ajtaja, az én lakásom bejárati ajtaja, a nagyszoba ajtaja, és a háló ajtaja.  Mint ahogyan nem felejtem azt sem, hogy az ablakom alatt álló fényes, rozsdabarna autó anyósülés felöli ajtaja órákig tárva volt. Mivel környezetem kinevetett, hogy jelenteni akarom a rendőröknek, vártam. Vártam, s az ablakból figyeltem, mi történik. Sokan elmentek mellette. Nézegették, mutogattak rá, de mást nem tettek. Mikor úgy ítéltem meg, túl közel mennek hozzá, kidugtam a fejem az ablakon. Ez visszatartó erő volt. Közben felhívtam a rendőrséget. Még jó 45 perc kellett, mire az autó tulajdonosa előkerült. Nem vártam köszönetet. De megvetést, haragot sem, amit tőle kaptam,  mert felhívtam a szerveket. Nem is tudom mit kellett volna tennem? A környék több száz lakását végigjárni?

Száz szónak is egy a vége.A negatív tapasztalataim ellenére tovabbra sem vagyok hajlandó a közönyösség ingoványába süllyedni.