kékmagnolia (Perzsi.)

Furcsa  egy világban élünk. Szerintem mindenki érzi, de aki egyedül van, az talán még jobban. Közeledik a valaha volt legszebb ünnep. Kinek -kinek , ilyen-olyan. Sok idős, egyedül, a lakásába beszorulva, s jó ha van mit ennie és nem fázik. Más meg boltról boltra jár, habzsi-dőzsi van. Meg pazarlás. Bár ilyen pazarlóak lennének az emberek szeretet terén is!  Ez csak vágyálom. Pedig ha mindenki csak a családjának, barátainak mutatná, hogy szereti, az már jó dolog lenne. Mutatná, tettekkel. Mert a szavak sokszor üresek. A közösségi média felületét ellepik a Boldog Karácsonyt, Angyalok őrizzék álmod, ( nem halálesetkor), Szépséges, ajándékokkal teli ünnepeket kívánok, bőséges asztali áldást, ételcunamik, stb. Külsőségek. Mindenki másképp látja, de mindenki magából indul ki. Engem zavarnak a személytelen köszöntések, az egy tucat névvel együtt letudlak dolog, de elfogadom, hogy másnak ez opció. Viszont van ennél fájdalmasabb dolog is. Pl az, hogy akiknek "illene " tudnia a fontos dátumokat, azok rendre elfelejtik. Aztán Karácsonykor jön az üzenet: Boldog ünnepeket kívánok! Minek, miért?

Ennél többet érhet egy távoli ismerős privát üzenete is: gondolok rád!

Azt mondják, a szép szó használni szokott, ha vitás kérdések merülnek fel. Szerintem pedig az egyre romló közhangulat, stb alávágott a közmorálnak. Evek óta "szívok". Kb 5-6 éve meghalt a felettem lakó. Az örökösei kiádják a lakást. Olyanoknak, akik fittyet hánynak a szabályokra. Az előző albérlők valamilyen rokonságban álltak az elhunyttal. Feljogosítva érezték magukat a csendháborításra. Birtokvédelmi eljárást kellett ellenük benyújtanom, mert a tevékenykedésük miatt kórházba kerültem. A mostani bérlők is rokonok, állítólag.( jó nagy család lehet, de gyanítom a NAV miatt lettek rokonok.) A lakás kívülről lepusztult, már a rendőrség is volt kint fényképezni. Él itt velük egy kamasz. Aki tavaly  tavasszal vett egy segédmotrot. Azóta itt berregteti az ablakom alatt. Éjjel is. Ma hajnalban is. Dől be a benzingőz az ablakomon. Nem csukom be, mert akkor megsülök. Nyár van. Kértem szépen a fiatalt, a parkolóban állítsa le a motrot, ne az ablakom alatt. Válaszul rámutatott a másik két itt parkoló motorra. Na ja, de azokat a tulajdonosaik a parkolóban állítják le, s úgy tolják be a lépcsőház elé, vagy még a parkolóban leveszik róla a gyújtást, s csendben begurulnak a ház elé. Nos,  mióta szóltam, a srác meg jobban belehúzott, már néha direkt megáll éjjel az ablak alatt, s berregtet. Mint ma hajnalban. Erre keltem, a hirtelen hangos zajra. A szívem majd kiugrott a helyéről.Fuldoklom a benzingőztől. Jelenleg emiatt nem tudnék szépen kommunikálni vele, mert erős késztetést érzek arra, hogy jól fejbevágjam egy baseball ütővel. De azt nem szabad, ugye? Évek óta idióták laknak felettem. Pedig régen milyen jó közösség volt itt...

Ui: Ti hogy oldanátok meg a kialakult helyzetet?

Szerintem titokban sok emberre mondták már ezt. Akár a  szemébe is, de legfőképpen a háta mögött, vagy gondolatban. 

Ma (is) rám is illene ez a jelző. 

Nagyon meleg van. Fáj mindenem, a meleg fokozza az izületi gondokat is. Toporgok a konyhában, mit főzzek, ami hamar kész van? Gombástésztát? De pár napja is az volt... Vegyek ki valamit a fagyasztóból? - De frisset ennék... Felrántom a hűtő ajtaját. Paradicsom, paprika, kolbász, hagyma-lecsó? Majd máskor. Végül kipattant a szikra: pizza! Minden van itthon hozzá. Akár gombás is lehet. Sitty-sutty, bekeverem a tésztát. Bűzlik. Mi a franc van?-káromkodok hangosan. ( újabban néha előfordul). Szagolom, szagolom, és mosogatószer szagát érzem. Körülnézek, s kigyúl a fény!Abban a kis libás bögrében melegítettem a tejet az élesztőhöz, amiben múltkor készítettem ecetes-mosogatószeres speciális tisztítószert magamnak. Nem mostam ki rendesen? Egyáltalan: miért használom azt a bögrét? Tészta megkóstol. Fura íze van. Félreteszem. Újat dagasztok be, immár ügyelve mindenre. És ismét büdös. Nem annyira mint az előző, de büdös. Végigszagolok mindent. Liszt, élesztő, tej, só, cukor, vaj, oregánó. Egyik sem büdös. Hát én újra nem próbálkozom! Kinyújtom, rá a feltét, megsütöm. Életem legjobb pizzája sült ki. De akkor mitől volt büdös? Aztán tippeltem. Eddig sosem tettem a tésztába vajat, sem oregánót. Most igen. Talán ezért fura a nyers tészta "illata". Még jó, hogy nem dobtam ki az első adag tésztát. Kijött belőle 4 csavart, köménymagos, sós bagett.

Hja kérem, ha én újítani kezdek!🙂

Egyszer volt, hol nem volt... de volt. Sok sok éve is ünnepelték már a Föld napját. Akkor sem értettem miért, ma sem. Hiszen itt élünk, nem tudunk kiruccanni máshova, tehát minden nap a  Föld napja van. Régen, kb 25 éve , egy szép napsütéses napon, ami hétfőre esett, és tanítási szünet volt, úgy döntöttem, kirándulunk a két fiammal.

 Szerencsére ritkán kellett őket noszogatni, minden túrát kalandnak fogtak fel. Alkalmasnak tartottam az időt, gondolván, hétfő lévén nem lesz tele kirándulókkal a hegy. Lusta túristaként a hegyre vezető lépcsősort választottuk, pedig a mellette lévő, alig használt erdei csapás kalandosabb lett volna. Ám a vízzel, egyebekkel megtömött hátizsák húzta a vállam. Régen lehetett fenn inni, volt/van ott egy víztározó. Lezárták.Régen faházikó büfé is volt, de bezárták. Szóval ezért kellett cipelni, hátizsákban. Mert egy egésznaposra tervezett kirándulásra nem lehet élelem és víz nélkül elindulni. Komótosan ballagunk felfelé, miattam. Csend, virágok, méhek, fa és fa, megint fa, sok fa,napsütés, kék ég, nyugalom, és.... és a 2.fordulóban rengeteg lefelé igyekvő fiatal. Gyalog, biciklivel és gördeszkával. Azannyát!-kiáltottam gondolatban. Más is kihasználja a hétfői nyugalmat? Pár lépés után újabb csoport, idősebbek, egy egész nyugdíjasklub. Tátott szájjal néztük őket. Majd új, és újabb csoportok, vég nélkül. Lassan felértünk, egészen elkámpicsorodva a tömeg láttán. Leültünk az első erdei bútornál(asztal), és megettük, ittuk a felcipelt "takarmányt", majd kis pihenés után úgy döntöttünk, otthon a 4 fal között nincs tömeg. Lefelé haladva sok felfelé igyekvő emberrel találkoztunk. Nem és nem értettük e rohamot a természet "ellen". S akkor egy csapat haladt el mellettünk, élükön idegenvezetővel, aki lelkesen magyarázott a túrázóknak: remélem örülni fognak , hogy ilyen szép helyre hoztam önöket a Föld napján.Ezután megismételte németül, és angolul is. Mi meg néztünk ki a fejünkből. Néztük egymást, és nem tudtuk, sírjunk vagy nevessünk. Bumburnyákék kalandjai, akik azt sem tudják, mikor van a föld napja.

Napjainkban pedig ennél szomorúbb a helyzet. Épült oda kétszintes csili-vili ház, amiben étterem is üzemelt. Gazdagéknak. Mivel gyatra forgalma volt, bezárták. Épült több kis gombafaház, ahol lángos, hambi, üdìtő, fagyi volt kapható. Állítólag alig hozott hasznot, bezárták. A víztározó vizét pedig manapság elszállítják. Komáromba. Kell az akkugyárnak."Végre", újra lehet cipekedni!

A város pedig ünneplés helyett alszik. Néma, mégis sokatmondó szürkeség fátyola alatt élik az emberek a mindennapokat. Az a város, mely nem is olyan rég elnyerte a legboldogabb város címet.Ahol lassan  egy mosolyért is fizetni kell....

Elmúltak az ünnepek. Jönnek a szürke hétköznapok.-mondják sokan. Nálam évek óta nem január 6-án van fabontás  Napokkal, hetekkel később szedem le a díszeket. Azután, miután leettem róla az összes szaloncukrot. Idén ez a nap ma jött el. Tavaly márciusig bírtam. Viszont a fényeket nem hagyom kihunyni. Ahol eddig a fa állt, ma oda bozontos cserepesvirágokat tettem, s a földjükbe szúrt karóra tettem át a fenyfüzért. Meg egy kép keretére. És megtaláltam az ablakdíszeimet is. Időben. Így most a csillag, a télapó, és a fenyőfa formájú égők, bevilágítják a szobát. Szebb az összkép, mint ünnepekkor. Így vidámabb, nyugodtabb, hangulatosabb a világom sötétedés után. Nem szürke.