kékmagnolia (Perzsi.)

Nem vagyok szent, ó dehogy,

de mégis azon agyalok,

miért győz a sötét a páston,

s a tisztától mit vesznek el a vámon?

Ismét a közösségi oldal, s ott is egy poszt. Meghalt xy, aki a c19 elleni küzdelem egyik élharcosa volt.  A hozzászólók többsége , idézem: Így járt- megérdemelte- nem tudom sajnálni. Bevallom, kiakadtam. A gyűlöletkampány működik. Van oltott és oltatlan. (?) Nincs csak ember, aki nem attól ember, hogy oltatott e vagy sem. "Természetesen" a gyűlölködők megmagyarázták miért is gyűlölnek. Nem értik meg, hogy az indulataik miatt nem többek lesznek másnál, hanem ellenkezőleg. Kevesebbek.

Amikor az ember fizet valamiért, de nem azt kapja ami le van fixálva, az nagyon dühìtő tud lenni. Dühítő és egyben elkeserítő is. Ahogyan az is, amikor rossz árut kap. Szemmel látható a hiba, mégis a "futár" azt hozza. Hiszen előre ki van fizetve, s a nyomorult megrendelő még vissza sem tudja vitetni, mert a cég monopolhelyzetben van, és reklamálás esetén még jól meg is szívatják a megrendelőt a következő rendelésnél. Pl csak náluk lehet a létfenntartáshoz szükséges árut rendelni. Ha nem kell a hibás árú, hát ne kelljen legközelebb a jó se.  Hányingerem van az ilyen emberektől.Mert ha csak egyszer fordulna ilyen elő... már az is dühítő kompromisszum lenne.. De így? Meg amúgy is, miért kell elfogadni azt, hogy valakik nem rendesen végzik el a munkájukat, s ezáltal engem kár ér? Miért törődnek bele az emberek ebbe? E tükrében a cím úgy tűnhet, mintha káromlás lenne. Nem az, nem annak szántam, de vannak akik csak akkor jönnek rá, hogy mennyi az idő, ha őket is olyan bánásmód éri, mint amilyet ők adnak az embertársaiknak.

Jól indul a hét. Egy közösségi oldalon újra tobzódnak a hirdetések. Régebben, ha nagyon unatkoztam, szándékos merényletet követtem el a keresőmotorok ellen. Mindenféle hülyeséget beírtam a googleba. Pl: fogpiszkálóforgató verseny, tandemugrás a földszintről, stb. Szerintem most áll bosszút a mesterséges , nem fenséges kopasz terminátor. Feldob egy hirdetést. Társkereső: Hogy megtaláld a hozzád illő legtökéletesebb partnert... s a videón két nő ölelkezik...
Jelige: hogykapjagycsavarsérvettedög 🙂

Mikor nem? Szabad felháborodni. Az jó jel. Nekem jó, mert akkor tudom, nem qrvult még el teljesen a világ. Tegnap nem volt jó napom. Bárhova néztem, mindenhol sötétséget láttam. A fejekben, lelkekben, a megnyilvánulásokban. A virtuális világgal kezdődött. Delfin a balatonban,stb.( humor, vicc csoport) Menekülőre fogtam. Önvédelemből benéztem egy önellátó csoportba. Gondoltam, ott elnézegetem a szebbnél szebb zöldségeket, gyümölcsöket, befőtteket. Aha... Az első hír, ami szembejött velem az volt, hogy egy organikus őstermelőhöz kivonult a nébih. S mert engedély nélkül árulta a maga által nevelt állatok húsát, hát nosza, jól megbüntették. Elvették a 400 kg húst, s lelocsolták hypóval!!! Semmi baja nem volt a húsnak. Milliók éheznek.( plussz 400 ezres bírságot is kapott) A vérnyomásom kezdett felfelé kúszni... Ezután benéztem egy vicces videók állatokról csoportba. Na mit láttam? Állatkínzást. Ekkor már fájt a fejem. Gyerünk innen ,tovább... újabb csoport: vicces videók babákról. Ja. A felugró videó azt mutatta, hogy magukat szülőknek tituláló lények hogyan ijesztik meg babájukat. Hanggal, mozdulatokkal, stb. S a picik keserves sírásba kezdenek. Ujjam az x-en, mikor még szemem sarkából elcsípem: sajt. A hülye barma,( bocs, de nem tudom szebben írni) lapka sajtot dob a csecsemő fejére. S hiába röhög rajta, a pici sírni kezd. Több ilyen videót láttam már. Mindig mélységesen felháborít. Hiába kezd el nevetni a pár hónapos baba, mert a körúlötte lévők is nevetnek, végül csak sírásba torkollik a dolog. Már a 6 hónapos gyermek is érzi, tudja, mit tesznek vele. Ő tudja, csak a szülője nem. Nem szabad ítélkezni. Hányszor mondom ezt magamnak naponta! Na de van egy határ. Mindenkit nem tudok , és nem is akarok felmenteni. Ez csak net, kapcsold ki!-mondják páran. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. A net életünk része, és ott láthatjuk, hogy mi az embertársaink reakciója, véleménye, élete egy része. Ahogy én figyelem őket, úgy ők is engem. Szóval a kitekert "divatbemutatók", a sajtdobálók, és a balatonban delfint meg egyebeket látott, médiában helyt kapó celebek különösen kihoznak a sodromból.

Most azonban a valóság következik. Tegnap láttam egy filmet. Eragon. ( Jeremy Irons) Eddig kimaradt az életemből. Tegnap is lemaradtam az első fél órájáról. Szerencsére! Ennek a filmnek egyes jeleneteit a városomhoz tartozó Szelim barlangban forgatták. Volt szerződés, stb. Amire a filmkészítők fittyet hánytak. A mi gyönyörűséges barlangunkat tönkrevágták. Fekete és zöld festékkel lefújták a mészkő sziklákat, maradandó károkat okozva ezzel. S dolguk végeztével köszönés nélkül elvonultak. Itt maradt a meggyalázott barlang, a szemetük, s a háborgó városlakók. Tudtommal természetvédelmi terület, örökség. Sok idő telt el, mire a lakosság nyomására annyi történt, hogy a város(!) költségén megpróbálták eltüntetni a festéket a kövekről. Nagyjából sikerült, de a tisztítási folyamat nyomai meglátszódnak a barlangon. Több év telt el, mire a stábból kicsikartak egy bocsánatkérést. Állítólag a helyreállítás ősszegének egy részét is állták. Állítólag. Mikor a pénz az úr... Azóta nem voltam a barlangban. Nem bírnám elviselni a látványt, sem a tudatot, hogy akinek pénze van, bármit megtehet.

Ma megnyitom a panaszirodámat. Ami ma a világban folyik, aszerint non stop nyitva lehetne.

Errefelé minden megszűnik. Januárban az egyetlen élelmiszeráruház zárta be a kapuit. Pár évvel előtte a hentes és a zöldséges is. Cserébe nyílt a környéken 2 db dohánybolt és egy újság szerkesztőség.Szóval az áruház bezárt. Az egyetlen kis maszek bolt megmaradt, de már csak nappal van nyitva. Kihasználva monopolhelyzetét, az áruikat 2-3 x drágábban kínálják, mint a nagyáruházak. Ma, több év kihagyás  után betértem, mert a környéken nincs más bolt, csak igen messze. Kértem sárgadinnyét. Pici volt, messziről gusztának tűnt. 1300 ft/kg. Lemérte, ( 1.35 kg)letette a pultra, s mérte az őszibarackot, amit kértem. Azt zacskóba tette. Fizetés után pakoltam be a szatyromba. A dinnyébe belesüppedt az ujjam, mállott szét a dinnye a kezemben. Mondtam az eladónak, cserélje ki, ez rohadt. Igenám, de a másik még megmaradt dinnye sem volt jobb állapotban. Jaj, hát ez is puha!-kiáltott fel az eladó, majd hátra ment a raktárba, és hozott ki pici, kőkemény dinnyét. Amit aztán mérés nélkül átnyújtott, cserébe a rohadt helyett. Anyu boltvezető volt anno. Kedvenc játékom volt gyerekként megsaccolni, minek mennyi a súlya. Szemre-saccra. Azonnal láttam, ez a dinnye jóval kisebb mint az előző. Kértem, mérje le a gyümölcsöt. ( Közben szép sor kerekedett mögöttem.) Kiscsaj eladó egyre feszültebb lett, én nyugodt maradtam. Lemérte. Egészen pontosan 1000 grammot mutatott a mérleg. Erre fel beüti, hogy 1240 ft. Mondom neki nem oké. Rábaszarintja,( bocsi, de azt tette) újra a mérlegre, s közli, 1470 ft. Mondom neki: nem. Már sík ideg. Jelzem, ha 1300 ft/kg a dinnye ára, akkor az 1000 gramm(=1kg) egészen pontosan 1300 ft lesz. S üsse ki az előző 1, 35 kg-s dinnye árát a gépből, mert a rohadtat nem veszem meg, s el sem viszem. Azt már csak itthon vettem észre, hogy a barack is nyomott és ütődött volt, de hát a zacskón nem látok át. 

Ez nem tanulópénz volt. Ez a hülyeségem zsoldja. Ugyanis pontosan ez a hozzáállás és átverés miatt nem járok évek óta abba a boltba. Van termék a raktárban, de ugye a rohadtat kell előbb eladni. Azt is felárral, kihasználva a monopolhelyzetet. 

Büntetném őket.