kékmagnolia (Perzsi.)

Előre bocsájtom, senkit nem áll szándékomban kritizálni, bántani. Ma, böngészgettem a neten, és....  :-D

Amúgy is olyan vagyok, hogy ha hirtelen, váratlanul ér olyan inger, ami számomra vicces, röhögőgörcsöt kapok. Ezt nem tudom most finomítani. Ha a kellő pillanatban valaki annyit csinál, hogy felmutatja a kisujját, már akkor elszakad a cérna. Szóval nézelődök, nézelődök, mikor is szembejön egy hirdetés:van este pár üres perce? Akkor kényeztesse magát, s tegyen fel egy aranykávé pakolást! (Eddig ok, csak a szokásos...) Aztán , nem tudom miért, kíváncsi lettem a hsz- re. S ott, látom ám, hogy egy hölgy írja:tegnap mi is szépültünk! Alatta egy kép... hót fekete mázas trutyi alól.pislognak ki, ezer fokos mosollyal. Esküszöm, pont így néztem ki, mikor anno feljöttem a tárnából. Merthogy volt szerencsém bányalátogatáson részt venni.:-) Nos, face ide vagy oda, net ide vagy oda... nem itélhetem el őket, nem is teszem. Pusztán csak furcsállom, hogy már ilyent is nyilvánosságra hoznak. ( tiszta szerencse, hogy nem gyantát reklámoztak)Nekem jól jött. Percekig nem tudtam abbahagyni a nevetést. Azonban... Kb 15 éve, fiam befogadta a lakásába a volt osztálytársnőjét, aki szüleitől külön akart már élni. Egyik nap a fiam hazatérvén a munkából fáradtan huppant le a kanapéra. Nyugalma nem tartott sokáig. A  szeme sarkából egy mozgó zöld valamit pillantott meg. Hatalmasat ordított meglepetésében. A  lány volt az, arcán Fiónazöld maszkkal, pakolással. Gyermekem kérte, hogy ha lehet, máskor ezt ne a hazajövetelére időzítse, s különvonultan tegye. A lány megsértődött, mondván, reméltem tetszeni fogok neked majd. Nem jött be.  Utólag jót nevet már rajta, így sok év múltán, de akkor leszörnyecskézte. Ha én férfi lennék, egy ilyen eset után nem tudnék nevetőgörcs nélkül többet arra a nőre nézni...

"Jó lenne elgondolkozni végre azon, hogy egy ember szerencsétlensége vagy betegsége nem elsősorban vagy egyáltalán nem szervezetünk magánügye.Abban egyénnek és környezetnek, egyénnek és társadalomnak kapcsolata is belejátszik.Nem kielégítő kapcsolata elsősorban.Ha az egyén nem találja meg a helyét a közösségben, vagy ha a közösség nem biztosít megfelelő feltételeket az egyénnek -ez valahol a vegetatívában is károsodást okoz.:lyukadás vagy hasadás áll elő a szervezetben; gyomorfekély ,infarktus, daganat.Gondolom, az elidegenedés korunkban annyit tárgyalt kérdéséhez is kapcsolódik mindez."

Latinovits Zoltán

Ez tulajdonképpen egy vádirat is lehetne.

A tegnap írt blogom a poet szerint sérti a szabályzatot. Ezért el lett tüntetve.Pedig még csak nem is a poet rendszeréről írtam. A címe az (volt), az a fránya cenzúra. Ez lesz az új  sexepilem.  Szigorúan, csakis s betűvel írva, véletlenül sem sz - el, mert így aztán ez a szó teljesen mást jelent. Ugye? Amúgy érdekelne Márton, azaz @Poet véleménye, mi volt az, amivel szabályt sértettem?

 Ui: Nem a poet a hibás. Az egyik mondatom politikai felhangú volt, ami valakinek szúrta a szemét és felnyomott. Azzal a mondattal szabályt sértettem.

S még egy utóirat. Az élet arra tanított,hogy névtelen,arctalan feljelentgetőkkel nem kell foglalkozni. At kell nézni rajtuk,mint az üvegen. Legyen az ő perverz problémája,torz kis játéka,hogy kukkolva lesi írásaimat,mibe köthet bele. Az irigység egy betegség.Ami elgondolkodtatott,hogy miért nem kaptam figyelmeztetést a problémás mondatról,s miért nem kaptam lehetőséget arra,hogy azt kivegyem az írásból? Egyszerűbb volt törölni,nem törődve azzal,hogy addig mennyien olvasták,s kintről hànyan követik? Ugyanis meg volt osztva a facen.  Na ez a probléma nekem. Vagyis...

Zongorázok. Nem a tévé távirányítóján, hanem a kedvenc rádióadóim között. Top fm oldies, Sláger rádió, Mega dance rádió, Poptarisznya oldies, stb. Aztán rájövök, már ez sem köt le. Talán a közelgő Mindenszentek, talán a korai sötétedés, nem tudom. Az ősz színei elvarázsolnak ugyan, de valami hiányzik. Most öregnek, és fáradtnak érzem a lelkem. Nagyon fáradtnak 

Bölcs emberek azt mondják, az életben a dolgok mindig egyensúlyban vannak. Vajon igaz ez napjainkban is? Vajon mindenki egyetért ezzel? Egy kissé bizarr dolog fogalmazódott meg bennem. Vannak beteg, kiszolgáltatott emberek.Akik mindennapjaikat  fájdalomban , betegségben töltik el. Az egyenlő arány elve alapján , a betegség és egészség is egyensúlyban van.  Tehát valaki szenvedése, fájdalma az "ára"annak, hogy más boldog és egészséges legyen? 50% fekete és 50 % fehér = szürke. ( kicsit elviccelve ez itt most nem a szürke 50 árnyalata regény torz változata)

Átbillenhet e a világ egyik oldalról a másikra? Merre tartunk most? Nem egyénileg, hanem kollektívan. Ha megszűnik valaki fájdalma, mert pl meggyógyul, vagy eltávozik, a fájdalom hulláma átszáll másra? Mi történik, ha a mérleg kibillen egyensúlyi állapotából? Ezeket a napokat éljük. (?)