kékmagnolia (Perzsi.)

Homokba dugom a fejem. Még van 12 napom, hogy bediktáljam a villanyórám állását. Igaz, az utolsó számla alapján ez fölösleges, de úton útfélen azt olvasom, aki elmulasztja, póruljár. Na hiszen! És aki nem tud elmenni személyesen az irodába? A telefonjuk kikapcsolva, vagy nem veszik fel.Sok beteg és idős nem tud menni. A leginkább  kiszolgáltatottak. Átragadt rám a pánikhangulat. Amit egyesek tömeghisztériának hívnak. Kíváncsi vagyok, ők nem érintettek? Jön az ősz. Üres a kamra, az árak az egekben, a nyugdíj siralmas. Annál is siralmasabb. Tegnap láttam a neten: búboskemencében sült, búzalisztből készült, vadkovászos, 3 hónapig is elálló kenyér: 4000 ft/kg.

Kifakadtam...

Nyár elején fázni,

s azon vacilálni,

hogyan tovább a létben,

akár egy képregényben,

melyet fellapozhat bárki,

a lényeget úgysem fogja látni,

csak amit beleképzel,

majd szét is csapja, tenyérrel,

mert mit neki az oda,

ez sosem volt az ő baja...

Eső illatú reggelre ébredtünk. Abban az évben lehettem vagy 6 éves. "Kötelező", megis várt nap volt ez. Szinte az egész város elindult a hegyre, megünnepelni a munkát.Mi, gyerekek, izgatottak voltunk, mint mindig, ha alkalom nyílt egy jó összejövetelre. Csak az esőt hagytuk szàmításon kívül, ami bő egy napig zuhogott. Az ünnep helyszínéül , ami egyben majális is volt, a vezetőség a hegy tetejét jelölte ki. Meg kellett mutatni a vendégeinknek, hogy nekünk milyen szép vassólymunk van. 1907-ben avatták fel és helyezték el a Kő hegyen a Donáth Gyula alkotta szobrot, majd ezt 1992-ben követte a restaulást (?) követően Madarassy Walter szobra. De most 1972 írtunk, mikor is elképedve álltunk a hegy alján, fejünket vakarva, hogyan jutunk fel?  Legtöbb családnál volt pléd, más nem, tudtuk fent bőséges enni , inni és nassolnivaló vár ránk.  Nagy levegőt vettünk, és a kijelölt kis kitaposott úton elindultunk felfelé.Másztunk, másztunk, kapaszkodtunk amibe, akibe tudtunk, majd sikongatások közepette vissza-visszacsúsztunk. Ez így ment majd 1 és fél órán át, mivel olyan szinten fel volt ázva a talaj, hogy csoda, hogy meg nem.indult a hegy. Mire felértünk, kb úgy néztünk ki, mint egy népes varacskosdisznó csorda. Csak hangról ismertük fel egymást. Nekünk, gyerekeknek élmény volt, a szülőknek kevésbé, vagy sehogy. Végighallgattuk az ünnepi beszédet, majd falatoztunk, mulattunk. Mindezt egy pici faházbüfé árnyékában, ami a csodával határos módon mégsem fogyott ki a virsliből, sörből, fagyiból, vattacukorból, törökmézből. Emlékezetesebb volt ez a május 1, mint a többi, városközpontban megrendezett, felvonulós hacacáré, annak ellenére is, hogy siralmas volt a szemétmennyiség, amit a tömeg maga után hagyott. Az ezt követő ünnepek  is emlékezetesek maradtak, de más miatt. Ezt követően kezdték el a betonlépcsősort megépíteni, s 2 év múlva, 1974-ben már azon lépdelve értünk a csúcsra. Ha jól számoltam, 419 db a lépcsők száma.

Napok óta iratokat válogatok.Sok mindent megőrzök, mert hátha 1x jó lesz valamire. Ám most rámjött a mindentkidobokapiba harciláz. "Véletlenül" kinyílt a naplófélém egy 6 évvel ezelötti napnál.( naplóféle: minden izé gyűjtőhelye, pl mit főztem aznap, mennyi volt a vérnyomásom, cukrom, kivel beszéltem... ) az utolsó most az , ami kissé  lehúzott.

",xx: Úgy unok mindent, itt is fáj, ott is fáj, szar az élet, úgyis mindjárt meghalok."

Én: szerencsére eddig mindig meggyógyultál, jobb lett. Jön a tavasz, vár a kert. Kívánom, hogy legalább 100 éves korodig élj, egészségben."

"xx: Te maga a Sátán vagy, ha azt kívánod nekem, hogy 100 éves koromig éljek."

*

Speciel erre a beszélgetésre nem emlékeztem, mert az elmém, lelkem igyekszik ignoràlni az ilyen és hasonló beszólásokat. De ezt valamiért lejegyeztem anno.  

Most kis szünetet tartok a naplóim átolvasásában. Olvasatlanul meg nem merem kidobni, mert mindenhova firkáltam bele telefonszámokat, egyebeket.Az új napló más lesz. Vérnyomást, cukrot 1 éve nem mérek, már nem érdekel. A kátrány- ártány köpéseket pedig visszaküldöm a feladónak.

"Vers" 1

Miért?

"Vers 2

Kiért?

"Vers 3

Minek?

....    honnan?, hova, kitől?,kihez?

Határ a fantázia vége.

Ha  majd tudod, kiért és miért,

honnan és hova, 

feltárul előtted a végtelen csoda.

2022.01.29

*

Folyt 01.30

Ha tudod hogy kitől, de nem tudod kihez, 

felmerül a kérdés; hát akkor minek?