Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kabala
Perzsi.• 2023. február 24. 15:28 • olvasva: 79
Múltat idézni sokszor fájdalmas. Vagy fájdalmasan szép, stb. Kabala-1982-es film. A filmajánló fórumba betettem a linkjét. Mélyen megrázott, pedig nem először látom. Nem csak a film témája hanem a múlt hiánya az, ami fáj. A színészek hiánya. Az akkori légkör hiánya. Minden szépségével és szennyével együtt. Előtte vetítette a Duna World a :Hosszú szökés című filmet.( 1987). Mindkettőnek Jakab Zoltán a gyermek főszereplője. ( S a : Tessék engem elrabolni! címűnek is-1980.) Mindhárom úgynevezett mélylélektani film. Csak tudnám miért lett divat ez a szó. 1982-ben még 2.osztályos voltam az Eü suliban. Álmodoztam a jövőről, mint mindenki más. Akkor még nem sejthettem, hogy a jövő az rémálom lesz. Háború,infláció, egyebek. Ahogyan a film egyik főszereplője mondaná: "Az egyiknek sikerül, a másiknak nem".
Perzsi.2023. február 24. 16:44
@Sznearanka: Ha van időd, érdemes megnézni őket. Bár mind különálló történet a gyermek főszereplő mind a háromban a mellőzött, a menekülő embert jatssza. A Hosszú szökés címűben ráadásul hibásan Bereczky Zoltánt jelölik meg főszereplőként , miközben nem is szerepel a filmben. Sorrendben:
Tessék engem elrabolni!-1980
Kabala-1982
Hosszú szökés-1987
Ezek közül a Kabala a legmegrázóbb. Mondhatni, sírós, kedvlehúzós. Mégis érdemes megnézni.
Az álmodozásról. Van ami megvalósult. Pl a gyerekeim jól megállják a helyük az életben. Talán jó alapokat kaptak. Ki tudja. A munkával kapcsolatos terveim is javarészt bejöttek. De sajnos van, ami nem. S ugye az ember mindig vágyik a szépre, a jóra.
Sznearanka2023. február 24. 15:43
Nem ismerem a filmet, egyiket sem. De most elgondolkodtattál a jövővel kapcsolatban. Az én akkor megálmodott (1982) jövőm természetesen teljesen más a valóságban, de nem vagyok csalódott, mert elégedett vagyok az életemmel, annak ellenére, hogy a toronyóra lánccal elmaradt. Koromhoz képest nincs túlzottan sok betegségem, ami van, azt képes vagyok kordában tartani, gyermekem talpraesett, önálló életre alkalmas. Mit kívánhatnék még egyebet? Emberi módon időnként többet panaszkodok, mint ami elfogadható, de hamar túllépek rajta. Persze ha olyan helyzet lenne, hogy az én gyermekemnek kellene más emberekre lőni, ha az én családomnak kellene menekülni, biztosan más lenne a véleményem... :(