Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Jó szerencsét!
Perzsi.• 2023. szeptember 1. 17:23 • olvasva: 101
Minden év Szeptember elsején az országban ünnepelnek, emlékeznek. Emlékeznek azokra a bányászokra, akiknek szinte emberfeletti munkája gyümölcseként a szén a felszínre került, hogy aztán a hőközpontokból meleg varázsolódjon a lakásokba. Fekete gyémánt. Ez volt , s ma is az, a szebbik, hangzatosabb neve. Ez a fekete gyémánt azonban sokszor bordós színűvé változott. Bordóssá, mikor egy-egy sújtólég következményeként bányarobbanás, omlás következett be. Sokan maradtak odalenn. Némelyikük teste soha nem került elő. Az ő koporsójuk maga a bánya, talán az idők végezetéig. Sok-sok év múlva az ő csontjaikból valóban gyémánt lesz. Csak épp nem fekete,se nem bordó, hanem kristálytiszta, átlátszó, fénysugarakat szerteszét szóró apró gyémántcsepp, melyet a hátrahagyott szerettek könnyei festenek szivárványszínűre.
S a szélben felcsendül egy kívánság, mely felénk köszönés is: Jó szerencsét!
Perzsi.2023. szeptember 3. 12:02
@Sznearanka: Igen, jól látod. Kevés bányász volt, aki úgy igazán szerette ezt a munkát.Hosszú éveken át. Én voltam bànyában. Egyszerre láttam szépnek, félelmetesnek és nyomasztónak is. Az is igaz, hogy összetartó közösségek alakultak ki. Ott nem volt helye vitának, széthúzásnak. Aki kilógott a sorból, azt elküldték. S ezek az emberek a kinti , fenti életben is összetartottak. Más volt akkor az élet.
Sznearanka2023. szeptember 3. 11:20
Nem szokványos munka volt, eléggé elszántnak kellett lenni, hogy valaki azt a munkát szeresse is. De az is biztos, hogy nem szokványos kis közösségek alakultak ki a "föld alatt", hiszen egymásra voltak utalva. Mai világunkban különösen érdekes ilyen közösségek létezése, mert az emberek közötti kapcsolatok egyre lazábbak.
Perzsi.2023. szeptember 2. 11:08
@Krisztinka: Köszönöm.
Perzsi.2023. szeptember 2. 11:07
@De-Di: Kedves Ferenc!
Nem is tudok róla másképp írni, hiszen benne éltem. Míg apu vájár volt, sok éjszakát töltöttünk félelemben, bizonytalanságban. Volt pár baleset errefelé. Végül anyunak sikerült meggyőznie apukám, hogy hagyja ott a bányát. Jó döntés volt, apu egészen " felszabadult" lett. Köszönöm, hogy olvastad az írásomat.
Üdvözlettel: Erzsébet
Krisztinka2023. szeptember 2. 08:56
💜
De-Di2023. szeptember 1. 22:09
@Perzsi.: Kedves Erzsébet! Ez nagyon kedves tőled, hogy ilyen szépet írsz azokról, akik nem csak a kenyerükért, családjuk fenntartásáért mentek le a mélyben, hanem az emberekért (mondhatni) melegükért, s talán kevés ember gondol erre, hogy őérte is lement, s az életét otthagyta a családot meg…
Tisztelettel Ferenc
Perzsi.2023. szeptember 1. 17:24
Bányászhimnusz