Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ijedt rezdülés
Perzsi.• 2025. november 3. 13:00 • olvasva: 67
Egy réges régi hétvégén, egy zsibvásáron jártam, Tatán. Lengyel piac volt a neve, közel a buszpályaudvarhoz. Éjjel esett, így a piacnak kijelölt helyen sártengerben evickéltünk. Nem számítottam rá, hogy ennyire nehéz lesz ott közlekedni, így igen megszenvedtem a babakocsi sárban való taszigálását. Lassan haladtam, ami egy zsibvásáron pont jó tempó. Egyszer csak látom, hogy egy Zsiguli tetején mindenféle műszaki bigyó van kiterítve, vevőre várva. Gondoltam, meglepem a férjem valami jó fogással, bár ma már nem értem, hogy is gondoltam ezt, hisz műszsaki analfabéta vagyok. Kérdezgetni röstelltem, hogy ez mi, no és ez?-így inkább mindent megfogtam, megforgattam, mintha értenék hozzá. Egyszer csak megláttam egy fekete kézi fegyvert, pisztolyt. Bár elítéltem már akkor is, hogy gyerekeknek fegyvert vesznek ajándékba, hogy aztán a játszótéren azzal rohangászva háborúsdit játsszanak, tudtam, hogy úgysem fogja tudni kikerülni a gyermekem e barbár szokást, így kézbevettem a lőfegyvert. Abban a pillanatban, ahogyan felemeltem, megfagyott az ereimben a vér. A fegyvernek súlya volt! Mitöbb, fémes volt a tapintása! A másodperc törtrésze alatt jutott el a tudatomig, hogy egy igazi pisztoly van a kezemben, nem pedig egy műanyag játék, mint aminek hittem első pillantásra. Mint akinek égeti a markát,( égette is), úgy dobtam le. Nagyot koppant, s az árus, aki addig egy másik vevőjelölttel beszélgetett, odakapta a fejét. Ennél kínosabb már nem is lehetett volna a helyzet. Azt vizsgálgatta, megsérült -e a Zsiguli fényezése? Mint akit puskából lőttek ki,( no hisz!), úgy csörtettem el onnan. Mit nekem sártenger, babakocsi! Ha kell a nyakamba veszem, csak el onnan! Jó pár méter menekülés után kifulladva álltam meg. Ó, hogy az a!-vágott belém a felismerés. Rajta van a fegyveren az ujjlenyomatom! Mi van ha valaki használja, aztán engem zsuppolnak be? Teljes pánikban buszoztam haza, kifáradva, kimerülve. Napokig álmatlanul forgolódtam. Ismerőseim, mikor meséltem a "kalandomról", azt mondták, csak álmodtam. Vagy csak túl sok krimit néztem.
Azóta sem szerettem meg a fegyvereket.
turk.eva2025. november 9. 02:28
Borzasztó :(
(Pedig az első amit megtanítottak, töltetlen fegyver nincs. Katona családból származom, és sajnos rengeteg tragédia történt... )
Perzsi.2025. november 8. 16:23
@Mikijozsa: Iszonyú lehetett.
Mikijozsa2025. november 8. 12:38
@Perzsi.: a fegyver csak bajt okoz, főleg ha gyermek kezébe kerül.Mikor baka voltam altiszt lőtte le barátját, nem tudta hogy van benne golyó
Perzsi.2025. november 8. 10:58
@Mikijozsa: Igen, írtam is, hogy bár lengyelpiac volt a neve, voltak ott románok, szlovákok és oroszok, meg magyarok is. Mai napig nem értem, hogy úszhatta meg a fegyver árusítást az a férfi. Én menekültem. Ahol ilyen előfordulhat, azt a helyet kerülni kell. Kár, mert bőségesebb volt a választék mint Tatabányán. Szeretem a "bóvlikat". Szívem szakad meg, mikor egy-egy hagyaték a kukában landol, ahelyett, hogy a csetreszeket kivinnék a bolhapiacra. Míg jobb volt a mozgásom, szinte minden hétvégén kinéztem a piacra. Viszont az utóbbi 10 évben csak egyszer voltam. Fáj a mozgás.
Perzsi.2025. november 8. 10:40
@turk.eva: Köszönöm Éva!
turk.eva2025. november 7. 15:49
Nagyon szívesen. Olvastam a levelet is.
Mikijozsa2025. november 7. 13:54
Emlékszem a lengyelekre, Tatán jártam én is néhányszor a bolhapiacra, nagyon exotikus hely volt az, néhány románnal is találkoztam, s csodálkoztak
hogy értem a nyelvüket, azt mondtam most tanultam meg, nincsen két hete, jó vicc volt, egyébként árultak ott sokmindent de nagyrésze bovli, viszont aránylag olcsó; fegyvert valóban nem ildomos venni senkitől, jól megírtad, tanulságos
Perzsi.2025. november 7. 07:42
@turk.eva: Igen, én is meglepődtem és megijedtem. Naívan azt hittem, a fegyver tartása, árusítása engedélyhez kötött. Lehet, hogy az is, sőt tuti, s ezért is volt megdöbbentő, hogy nyíltan ki volt téve, mintha csak 1 kiló krumpli lett volna.
Perzsi.2025. november 7. 07:39
@turk.eva: Köszönöm szépen!
turk.eva2025. november 7. 03:01
Emlékszem gyerekkoromban a piacon már árultak fegyvereket. Még akkor kgst piac volt a neve. Eléggé megdöbbentem, hogy a cipők, ruhák mellett gyakorlatilag bármit lehetett venni.
A te történeted is meglepő vagyis ijesztő belegondolni.
turk.eva2025. november 6. 21:24
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
turk.eva2025. november 6. 21:22
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Perzsi.2025. november 4. 10:01
@S.MikoAgnes: Persze, hogy valódi fegyver volt. Az eset 39 éve történt. Bátor tett volt egy pici gyermekkel egyedül ott nézelődni, hiszen voltak ott oroszok, szlovákok, románok, lengyelek és magyar árusok is. Mind férfi. Ma már nem mennék egyedül.
S.MikoAgnes2025. november 4. 08:22
Döbbenetes "élmény" Erzsikém! Ez nem álom. Itt is volt ilyen valódi a "nemzetközi " piacon.
Nagyon jól megírtad!!!!!!!