Emlék

1971 telén a gyermekorvosi rendelőben várakoztunk anyuval. Injekcióra vártam. ( várt a fene) Előtte bent voltunk a dokinál, ő írta fel, de a nővérre várni kellett, dolga volt. Végre bejutottunk, fecskendő+tű elő, ampulla felszív, és durr!-bele a combomba.( kösz!) Kimentünk a váróba öltözni. Bár 2 tömbnyire laktunk a rendelőtől, jóanyám beöltöztetett, mint egy eszkimót. Ez volt a szerencsém. A váróban beletuszkolt az oly annyira utált kis rózsaszínű bundácskámba, már csak a sál hiányzott rólam. S ekkor vette anyám észre, hogy diónyi hólyagok vannak a nyakamon. Gyorsan bekopogott a dokihoz, aki azonnal megjutalmazott egy újabb szurival. Kiderült ugyanis, hogy az előzőleg beadott Tetran B -re allergiás vagyok, s jó hogy még ott a helyszínen kihólyagosodtam tőle. Az már csak külön bónusz volt, hogy az ellenanyag szuri tűjének a vége horgas volt, s mikor a doki ki akarta ráncigálni belőlem, a tű még el is törött.