Éljen május elseje!-A hegy

Perzsi.•  2022. május 1. 12:16  •  olvasva: 94

Eső illatú reggelre ébredtünk. Abban az évben lehettem vagy 6 éves. "Kötelező", megis várt nap volt ez. Szinte az egész város elindult a hegyre, megünnepelni a munkát.Mi, gyerekek, izgatottak voltunk, mint mindig, ha alkalom nyílt egy jó összejövetelre. Csak az esőt hagytuk szàmításon kívül, ami bő egy napig zuhogott. Az ünnep helyszínéül , ami egyben majális is volt, a vezetőség a hegy tetejét jelölte ki. Meg kellett mutatni a vendégeinknek, hogy nekünk milyen szép vassólymunk van. 1907-ben avatták fel és helyezték el a Kő hegyen a Donáth Gyula alkotta szobrot, majd ezt 1992-ben követte a restaulást (?) követően Madarassy Walter szobra. De most 1972 írtunk, mikor is elképedve álltunk a hegy alján, fejünket vakarva, hogyan jutunk fel?  Legtöbb családnál volt pléd, más nem, tudtuk fent bőséges enni , inni és nassolnivaló vár ránk.  Nagy levegőt vettünk, és a kijelölt kis kitaposott úton elindultunk felfelé.Másztunk, másztunk, kapaszkodtunk amibe, akibe tudtunk, majd sikongatások közepette vissza-visszacsúsztunk. Ez így ment majd 1 és fél órán át, mivel olyan szinten fel volt ázva a talaj, hogy csoda, hogy meg nem.indult a hegy. Mire felértünk, kb úgy néztünk ki, mint egy népes varacskosdisznó csorda. Csak hangról ismertük fel egymást. Nekünk, gyerekeknek élmény volt, a szülőknek kevésbé, vagy sehogy. Végighallgattuk az ünnepi beszédet, majd falatoztunk, mulattunk. Mindezt egy pici faházbüfé árnyékában, ami a csodával határos módon mégsem fogyott ki a virsliből, sörből, fagyiból, vattacukorból, törökmézből. Emlékezetesebb volt ez a május 1, mint a többi, városközpontban megrendezett, felvonulós hacacáré, annak ellenére is, hogy siralmas volt a szemétmennyiség, amit a tömeg maga után hagyott. Az ezt követő ünnepek  is emlékezetesek maradtak, de más miatt. Ezt követően kezdték el a betonlépcsősort megépíteni, s 2 év múlva, 1974-ben már azon lépdelve értünk a csúcsra. Ha jól számoltam, 419 db a lépcsők száma.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2022. május 2. 08:25

@skary: Köszönöm.🙂 De régen hallottam utoljára!

skary2022. május 2. 06:12

https://www.youtube.com/watch?v=cwI2EvLPCgw

Perzsi.2022. május 1. 17:09

@kevelin: Az én korosztályomnak is kötelező volt. A 86-os felvonuláson ugyan csak nézőként vettem részt, mert 6 hónapos veszélyeztetett várandós voltam. Rengeteg koraszülés volt abban az évben. S azóta is, hosszú évekig.Megérezte a szervezetem a bajt, de mikor említettem, kinevettek. Vérlázító, megalázó, dühítő volt. Hisz utólag kiderült, már akkor is tudták, súlyos következményei lesznek, de a médiát felhasználva ködösítettek. Évek múlva azt is megéreztem, mikor Paks meghibásodott, és szivárgott. Persze eleinte azt is tagadták. Aztán csak elárulták az igazat. A valódi bűnösök pedig mindig megússzák. S itt most nem az atomreaktor dolgozóira gondolok. Hànyinger ez a világ. "Természetesen" nem tudom bebizonyítani, hogy a pajzsmirigyemet emiatt kellett 3 éve megműteni. Kivették a jobb oldalát. De ebben a betegségben a korosztályomból rengetegen meghaltak már. Perek milliói várnának rájuk, azért ködösítenek. Gyalázatosak.

kevelin2022. május 1. 16:48

Nekem is van emlékezetes màjus elsejém.Legfőképpen arra emlékszem, mikor a csernobili atomkatasztrófa történt.
Nekünk még kötekező volt felvonulni, ha akartunk hanem.