Azon gondolkodtam...

Perzsi.2023. március 22. 08:19

@Sznearanka: Majdnem ugyanez. Csak én a verseim linkjét már nem itt, hanem az fb-n osztom meg. Rábízva az fb algoritmusának kényére. A múltkor olvastam azt hiszem, Sanyii. oldalán, higy hogyan működik ez. Az elmúlt 3 hétben az fb hurráoptimizmussal dicsér, hogy lendült felfele az oldalam. Ami nem igaz. Van újabb 2 követőm de ezen a héten, viszont a számláló szerint harmadannyi embernek jeleníti csak meg az írásaim, mint eddig. S az aktivitás is a felére csökkent. Fel nem érem ésszel, egy gép, egy bot miért hazudik. Tegnap azt írta, 20%-al több olvasóm van. Teljesen hülyének nét. S csoda ha elmegy az ember kedve?

Sznearanka2023. március 21. 21:31

@Perzsi.: És lehet, hogy olvasók se nagyon vannak. Bár én ne szóljak semmit, fb-on azért szoktam osztogatni, hogy itt olvashatják a verseimet. Persze olyan nagyon sok olvasót nem hozok, de azért van az az elvetemült, aki két év után is olvassa a verseimet... :)

Perzsi.2023. március 21. 20:59

@Sznearanka: Igen, az olvasók... a kép nélküli verset lassan el sem olvassák. Tiszta szerencse, hogy itt a poeton nincsenek képek. :-)

Sznearanka2023. március 21. 19:24

@Perzsi.: Én ezt így nem akartam leírni, de a hosszú vers nekem is kínzás (lenne, ha elolvasnám 🙂, de nem olvasom el)... :) A giffeket, matricákat én sem szeretem. Akár ki is lehetne próbálni pl. egy fb-os Szeretem a verseket csoportban, hogy ha a vershez kisgyereket raksz ki, vagy szomorkodó idős édesanyát, akkor sokkal többen lájkolják. Na de ne bántsuk őket, ők az olvasók, az igaziak... :)

Perzsi.2023. március 21. 18:42

@Sznearanka: Töredelmesen bevallom, a hosszabb verseket, bármilyen jók is, ritkán olvasom el. Kivéve, ha humor. Pl:ha Romhányi vers, rím. Vagy Hofi Géza. A komoly versek, pont a témájuk miatt, ha hosszúra nyúlnak, megterhelőek. Részletekben olvasni pedig bűn egy verset. Ezért is nevettem fel...56.versszak.:-) A képekre írt versek pedig sérülnek, sérülhetnek. Az olvasó összeköti a képet a verssel. A saját készítésű képek kivételt képeznek, ott kehet a kép ihleti a verset. Mégis csatolok képet a verseimhez az fb-n, mert valamiért úgy jobban, hamarabb elolvassák. Viszont kissé felmegy a vérnyomásom, mikor sok helyen a versek alatt, írott vélemények helyett giffek, matricák, csili-vili izék vannak. Egyszerűen nem értem, mi késztethet egy felnőtt, akár 70 éves nőt, de férfit is, hogy odabiggyesszen egy rajzolt kislányt, aki egy szivet tart a kezében. Vagy patakokban könnyeket hullató emberfejet. Kuncogó kutyát. Vigyorgó kisbabát. Csodálkozó plázacicát. Erre írta egy operaénekesnő: infantilisek. Kár, hogy nincs olyan opció, hogy egy oldalnál, blognál ezeket le lehessen tiltani. Csak egyesével törölni lehet. Azért elképzeltem egy hosszabb verset. Tanévzáróra. ( ott lennének tanévkezdéskor is még. :-) Esküvőre: elfut a násznép. Szóval egy nagyon hosszú vers az nálam a kínzás kategória.:-)

Sznearanka2023. március 21. 18:15

Ja és persze a kiragadott 4 soros, képre szerkesztett idézet általában sokkal több tetszést is kap. Elkeserítő, mennyire felületesek lettünk mi emberek. Egyetlen félmondatba sűrítve akarunk gyors kulturális élvezethez jutni. Ha viszont pletykáról van szó, minden apró részlete érdeklődést vált ki. Ki érti ezt? Én nem értem, az biztos, talán ez az oka, hogy az ismerőseim nagy részével nincs is közös témánk.

Sznearanka2023. március 21. 17:48

Nekem sincs türelmem hosszú litániát olvasgatni versben. Ha a mondanivaló hosszabb mint kb 6-7 négysoros versszak, akkor jobban szeretem novellában olvasni, mivel az eseménydúsabb lehet, nem köti formailag a rím. És ez én vagyok, aki szeret olvasni.
Az emberek nagy része nagyjából 4 sort ha hajlandó elolvasni. És ez megint csak az én véleményem, de a tapasztalatom is. Mikor kiragadok egy versből 4 sort, oda is írom, hogy részlet, nagyon ritka, hogy megkérdezik, hol az egész vers?... 🙂