Amikor a pénz az úr

Mikor nem? Szabad felháborodni. Az jó jel. Nekem jó, mert akkor tudom, nem qrvult még el teljesen a világ. Tegnap nem volt jó napom. Bárhova néztem, mindenhol sötétséget láttam. A fejekben, lelkekben, a megnyilvánulásokban. A virtuális világgal kezdődött. Delfin a balatonban,stb.( humor, vicc csoport) Menekülőre fogtam. Önvédelemből benéztem egy önellátó csoportba. Gondoltam, ott elnézegetem a szebbnél szebb zöldségeket, gyümölcsöket, befőtteket. Aha... Az első hír, ami szembejött velem az volt, hogy egy organikus őstermelőhöz kivonult a nébih. S mert engedély nélkül árulta a maga által nevelt állatok húsát, hát nosza, jól megbüntették. Elvették a 400 kg húst, s lelocsolták hypóval!!! Semmi baja nem volt a húsnak. Milliók éheznek.( plussz 400 ezres bírságot is kapott) A vérnyomásom kezdett felfelé kúszni... Ezután benéztem egy vicces videók állatokról csoportba. Na mit láttam? Állatkínzást. Ekkor már fájt a fejem. Gyerünk innen ,tovább... újabb csoport: vicces videók babákról. Ja. A felugró videó azt mutatta, hogy magukat szülőknek tituláló lények hogyan ijesztik meg babájukat. Hanggal, mozdulatokkal, stb. S a picik keserves sírásba kezdenek. Ujjam az x-en, mikor még szemem sarkából elcsípem: sajt. A hülye barma,( bocs, de nem tudom szebben írni) lapka sajtot dob a csecsemő fejére. S hiába röhög rajta, a pici sírni kezd. Több ilyen videót láttam már. Mindig mélységesen felháborít. Hiába kezd el nevetni a pár hónapos baba, mert a körúlötte lévők is nevetnek, végül csak sírásba torkollik a dolog. Már a 6 hónapos gyermek is érzi, tudja, mit tesznek vele. Ő tudja, csak a szülője nem. Nem szabad ítélkezni. Hányszor mondom ezt magamnak naponta! Na de van egy határ. Mindenkit nem tudok , és nem is akarok felmenteni. Ez csak net, kapcsold ki!-mondják páran. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. A net életünk része, és ott láthatjuk, hogy mi az embertársaink reakciója, véleménye, élete egy része. Ahogy én figyelem őket, úgy ők is engem. Szóval a kitekert "divatbemutatók", a sajtdobálók, és a balatonban delfint meg egyebeket látott, médiában helyt kapó celebek különösen kihoznak a sodromból.

Most azonban a valóság következik. Tegnap láttam egy filmet. Eragon. ( Jeremy Irons) Eddig kimaradt az életemből. Tegnap is lemaradtam az első fél órájáról. Szerencsére! Ennek a filmnek egyes jeleneteit a városomhoz tartozó Szelim barlangban forgatták. Volt szerződés, stb. Amire a filmkészítők fittyet hánytak. A mi gyönyörűséges barlangunkat tönkrevágták. Fekete és zöld festékkel lefújták a mészkő sziklákat, maradandó károkat okozva ezzel. S dolguk végeztével köszönés nélkül elvonultak. Itt maradt a meggyalázott barlang, a szemetük, s a háborgó városlakók. Tudtommal természetvédelmi terület, örökség. Sok idő telt el, mire a lakosság nyomására annyi történt, hogy a város(!) költségén megpróbálták eltüntetni a festéket a kövekről. Nagyjából sikerült, de a tisztítási folyamat nyomai meglátszódnak a barlangon. Több év telt el, mire a stábból kicsikartak egy bocsánatkérést. Állítólag a helyreállítás ősszegének egy részét is állták. Állítólag. Mikor a pénz az úr... Azóta nem voltam a barlangban. Nem bírnám elviselni a látványt, sem a tudatot, hogy akinek pénze van, bármit megtehet.