Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A csoda bennünk van
Perzsi.• 2023. február 4. 15:08 • olvasva: 101
Csütörtökön sikerült jó képeket készítenem a naplementéről.Sajnos okostelefon ide vagy oda , a kép nem adja vissza az eredeti színeket, szépséget. Az ablakból fényképeztem, s ezt egy arra járó, anyukám korabeli szomszéd kiszúrta. Kedvesen érdeklődött hogylétem felől. Váltottunk pár szót, de a vele lévő kísérő türelmetlen volt. Általában megtalálom a szavakat, de most nem jut eszembe, hogyan kapcsoljam ezt össze...azzal, hogy kedvelem az idősebb korosztályt. S most leírva látom, hogy ez mennyire vicces(?), ugyanis már én sem vagyok mai csirke. Sőt , talán már húslevest sem érdemes csinálni belőlem. Pedig az gyógyit. Visszatérve a "témára". Kedvelem az időseket. Rendszerint végigfuttatom magamban a környéken lakó idősek meglétét. S azokét is, akik már nem itt léteznek. Mondják, az idő mindent, mindenkit megszépít. De én régen is kedveltem, tiszteltem őket. Na jó, volt akitől féltem.
Mert ivott, esetleg ordítozott, s az egész lakóközösségnek elege volt belőle. Azonban a szebb emlékek intenzívebbek. Itt mindenki átjárt mindenkihez. Összekötő kapocs volt a gyerek. Mindenki mindenkié volt. Élénken emlékszem a szomszédnéni kovászosuborkájára. Más ízű volt, mint a miénk, de nagyon finom! Kétpofára faltuk. Az ízeket, emlékeket nem vehetik el tőlem. Ezeket a gondolatokat, érzéseket most, egy tegnapi fb bejegyzés hozta felszínre bennem. Sanyii.hu
Kendőzetlenül írta le édesányjával való viszonyát, mintegy terápiaként, többezer követő előtt kitárulkozva. Egyszerre ütött szíven, és hatott meg. Mert ahol szeretet van, ott van minden. Szó szerint minden. Még keserűség is, ami végül átcsap egy csodába. A kép, amit a naplementéről készítettem , ezt az érzést, csodát adja vissza.
Első hsz-ben a link.
Perzsi.2023. február 9. 14:26
@Mikijozsa: Köszönöm szépen Mikibá.!
Mikijozsa2023. február 7. 18:26
A csoda bennünk van, s ez a szeretete, jól megírtad
Perzsi.2023. február 4. 17:05
@Sznearanka: Igen, így kellene mindenkinek. Őszintén megmutatni önnön valóját. Én csak részben merem. Ezt is csak azért, mert az elfojtott érzelmek megbetegítettek. Ha mindent leírnék , kiírnék magamból, sokan eltávolódnának tőlem. Való igaz, hogy sokat számít, ki hogyan fogalmaz. A köntörfalazás, a cukormázba csomagolás nem az én asztalom. Erről a csomagolásról jut eszembe. Szerintem a sötét oldal újabb, soron követlező akciója, a bogárevés az agyamra ment. Az előbb láttam egy csókolózó párt az fb-n. Képen. Na, mi jutott az eszembe? Nem, nem a romantika, nem a szerelem. Hanem az, hogy ha én lennék a képen lévő nő, elgondolkodnék rajta, hogy a férfi pár perce evett e kukacot.🙂 Azt hiszem, szükségem van egy jó kis filmre. A legújabb Babylont megnézem, hátha segít.🙂
Sznearanka2023. február 4. 16:28
@Perzsi.: Én nem bánom, hogy megtettem. Egyébként sem vagyok egy szabálykövető ember, tipikus vízöntő, nem könnyű velem. De én mindennek ellenére jól vagyok a bőrömben... már egy ideje. És a kitárulkozás is része volt. Mert az én lelkem, de a testem biztosan, majdnem belehalt abba, hogy nem lehettem őszinte. A versek is akkor jók, ha leírod mindazt kendőzetlenül, ami benned van. Azért szokott sikerülni, ha nem is mindig. És amikor nem sikerül, akkor sem az az oka, hogy játszmázok, hanem, hogy annyira szeretek írni. Aztán néha akkor is írok, amikor nincs ihlet.
Perzsi.2023. február 4. 15:37
@Sznearanka: Megértelek, ami a kitárulkozást illeti.Már a saját profilodnál is necces, de nyilvános jellel ellátni, hát... Szerencsére az én ismerőseim eddig jól viszonyultak hozzám. Igaz magamról ritkán írok ha igen, akkor is a bénázásaimról, hogy ők is viduljanak, vagy pl csalókról, visszás dolgokról írok pár sort. Már a blogomba,( nem az itteni), sem írok ilyenekről, az irodalmi oldalamon meg pláne nem. Épp az általad említett okok miatt. Ugyanis,( és ez most kényes info), engem már az is megvisel (?), de inkább már dühít, hogy ha valahova véleményt írok, akkor teljesen idegen emberek akarják átharapni a torkom, pusztán azért, mert más a véleményem, mint az övé. Na a véleményként elhelyezett röhögőjelkről meg már minek is írni. Max annyit, hogy ha nem vicvhez rakják, akkor nemes egyszerűséggel inkább röfögőjelnek hívom. Magukból kifordult, lelkibeteg emberek ők. S mennyien vannak. De tudod Aranka , ha mindig erre figyelnénk, akkor lassan becsukhatnánk a boltot. Nehéz, de nem szabad hagyni, hogy megnyomorítsanak. Írni kell muszáj. Ha röhög, kritizál, akkor jelezni kell: írj "jobbat",mást! Sanyi közvetlen blogger, de most engem is meglepett. Ám én nem azért olvasom őt, és mást sem, hogy kritizáljak. Tapasztalatszerzés miatt olvasok másokat.És Sanyi azzal a posztjával sok mindent elindított bennem. Olyat is, amit nem írok le.
Sznearanka2023. február 4. 15:19
Én is olvastam azt a kis visszaemlékezést. Nekem meg a kitárulkozás terápiás céllal, erről jutott eszembe, hogy én is azt tettem, ma már nem annyira, lassan kinövöm. Nem könnyű egy ekkora mértékben ítélkező társadalomban. Én barátok nélkül maradtam. Mert ugye mindenki örül neki, hogy a másik kitárulkozik, milyen szép, meg bátor dolog. De amúgy otthonra nem kéne senkinek. Aztán meg rájöttem, hogy csak azért olvassák, hogy ítélkezhessenek.
Nem baj, de ugyanakkor olyan mélységeket és magasságokat éltem meg, ami nem adatik meg mindenkinek.
Perzsi.2023. február 4. 15:08
https://m.facebook.com/story.php?story_f