Dav blogja

Mimóza ármány
nyúl most felém.
Hagyom, kötözzön.
Tejútcsepplény.
Kedvem idézi
holtcsillagfény
Szálait szőtte
Kasmír erény.

Messzi időből
reszket, bolyong.
Régenmúlt gázgömb.
Fotonbolond
gyermekek kúsznak
szálaikon.
Örökkön hímzett
csillagikon.

Álmomban a férfi te voltál.
Kezemből a zsoltár
lehullott eléd.
Szajhádnak neveztél,
úgy lettem a tiéd.
És égtem érted, mert az élet oltár. 

Álmomban felgyújtottuk, s lángolt a város.
Szirénák diszkóztak
s a füsttel telt ég
visszaverte a fényeket.
Akkor néztem feléd,
míg te a gyönyörtől könnyeztél, mert meghatott a Káosz.